Előszó

Erdőszentgyörgyön születtem 1939-ben. Ott végeztem az elemi iskola 7 osztályát. Aztán négy évet töltöttem Marosvásárhelyen és 6-ot Kolozsváron. Segesváron ritkán jártam 1963 elött. Éppen ebben az évben kaptam meg a diplomámat a Kolozsvári képzőművészeti főiskolán és ugyanebben az évben helyeztek ki Segesvárra. Ebben a városban több magyar lakik mint Medgyesen. Talán 10-15 százaléka a lakósságnak. Egy magyarórszági turista talán azt gondólná, hogy itt és Medgyesen boldogúlhat a magyar nyelvvel. Nagyon téved. Ha csak nem beszél magyarokkal, itt kötelező románúl beszélni. Az is megtörtént hogy egy kűlfőldi magyar illetőt kidobtak az űzletből, mert azt hitték hogy erdélyi. Egy erdélyi magyartól elvárják hogy tudjon románúl. Egy szélsőséges jobbóldali román gondolkodásmód eredményeként, Erdélyben nincsenek magyarok, csak magyarúl beszélő románok. Máskülömben, egy bolzánói némettől is elvárják, hogy tudjon olaszúl. A segesváriak általában tudnak is románúl, csak mi erdőszentgyörgyiek beszélünk egy kicsit döcögősen. Amikor már Segesváron laktam, 1963-1968, között már elég jól beszéltem románúl. Habár az a közmondás is igaz, hogy az ember egész életében tanúl, mégis bután hal meg. Na, persze nem Vásárhelyen tanúltam meg románúl hanem Kolozsváron és Medgyesen, mert Vásárhelyen az 50-es években a románok még kissebségben vóltak. A következő években rengeteg román vándorólt be Vásárhelyre. Én jól emlékszem, hogy az ötvenes években ritkán lehetett hallani román beszédet Marosvásárhely utcáin. A Képzőművészeti Középiskolában is csak 2-3 személy vólt aki nem beszélt jól magyarúl. A művészettörténelmi tanárunk román vólt de velünk mindig magyarúl beszélt. Térjünk egy kicsit vissza szülővárosomba. Az elemi iskola 7 osztályát Erdőszentgyörgyön végeztem 1953-ban. Aztán Karolina nagymamám beiratott a Vásárhelyi Képzőművészeti középiskolába. Itt az igazgató Izsák Márton vólt, aki ugyanakkor szobrásztanárom is vólt. Itt 4 évig tanúltam szobrászatot, aztán 57-ben megkaptam a diplomámat és felíratkoztam a Kolozsvári Képzőmüvészeti Főiskolára (Institutul Arte Plastice Ion Andreescu). Itt 5 évig tanúltam kerámiát. Tanáraim Blaskó Ferdinánd és Kádár Tibor. Nem emlékszem hogy hívták az orosz tanárnőt és a történelem tanárt. Ez utobbi vólt az eggyetlen tantárgy amit nekünk magyarszakosoknak is románúl tanítottak. De gondolom azóta minden megváltozott. A hatodik év a diplomamunka kivitelezésére vólt szánva. Ez egy kétméter magas és 80 centiméter széles mozaik vólt aminek a címe “Az ember és a világűr”. Ebben az évben szabadon mehettünk dokumentálódni. 11-órakor már az egyetemi könyvtárban vóltam. Hozzászokni ehhez a szabadsághoz mielött munkába lépnék, nem vólt a legjobb ötlet… Itt 1963-ban megszereztem a második diplomámat és aztán kíhelyeztek Segevárra a Fajánszgyárba. Ez ugyanaz év öszén történt, de a “Segesvári napló”t csak pár hónappal késöbb, a következő év május 20-án kezdtem meg. Most vettem észre hogy a naplómból hiányzik az első 3 lap. Nem tudom mi lett velük. Remélem hogy nem vóltak nagyon fontosak, mert most lehetetlen lenne visszaszerezni őket. Amikor befejeztem a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskolát, az vólt a szándékom, hogy visszatérjek szülővárosomba Erdőszentgyörgyre, de Segesvárra helyeztek ki. Azért mégis meg vóltam elégedve, mert szülővárosom Erdőszentgyörgy alig 40 kilóméterre van innen. Mindegyre biciklivel is hazamehettem. Munkahelyem a Fajánszgyár vólt. Ahogy irtam ebben a naplóban, az elején nehéz vólt nekem beleilleszkedni ebbe az új környezetbe de aztán mind több és több emberrel ismerkedtem meg és a végén elég jól éreztem magam Segesváron. Rengeteg szász vándorolt ki innen és a végén velem is megtörtént az, hogy rámragadt a honvágynak egy fordított változata. Ezt talán Lurtz Harold barátomnak is köszönhetem aki, amikor meglátogatott, sokszór felhozta ezt a témát. Amikor megtudta hogy megyek Olaszórszágba, nedvesek lettek a szemei. Utánnam 1-2 évvel ő is kivándorólt Németországba. Egyszer fel akartam keresni Trauenreut-ban, de már nem lakott ott. Azután nem tudom mi történt vele. Segesváron dolgoztam 1968 végéig, aztán a szilvesztert már Olaszországban ünnepeltem jővendő feleségem Camin Luciana családjával eggyütt. Két év múlva, 1970-ben megszületett Tibor és 1972-ben Giulia. A 70-es évek képezték életünk legszebb periódusát Nóvéban, ahól a “San Marco” porcelángyárban dólgoztam. Szinte minden évben haza tudtam menni. A honvágyam akkor kezdődött amikor már nem tudtam hazamenni. Erről eszembe jut Petőfinek egy verse:

Kis lak áll a nagy Duna mentében,
Oh mily drága e lakocska nékem.
Könyben úszik két szemem pillája,
Valahányszór gondolok reája.
Bár maradtam vólna benne végig,
De az embert vágyai vezérlik.
Vágyaimnak solyomszárnya támadt,
S oda hagytam kis lakom s anyámat.

Elszomorodom ha eszembejutnak apám szavai az én kivándorlásommal kapcsolatban. Azt mondta hogy ezzel nekik nagy bánatot okoztam. Habár mindig azt gondoltam hogy az én életem az enyém és azt csinálok vele amit akarok, de be kell ismerjem hogy azt a bánatot nem csak ők hanem én is éreztem. Még annál is inkább most, öregségemre. Amig tudtam minden évben hazamenni, nem vólt honvágyam. De most nyugdíjam több mint felét házbérre kell kőltsem. Ehhez hozzá kell adni külömbnél külömb adókat. Nem marad pénzem, nem csak útazásra, de ennél sokkal fontosabb dólgokra sem, mint példáúl fogórvoshoz menni stb. Testvéreimnek mindegyiknek van saját háza, csak nekem nincs. De legjobban nem a ház hanem ők hiányoznak nekem. Ha jól meggondolom nincs okom panaszra. Én mégis nagyon szerencsés vóltam. Vólt mindig munkám és a végén megkaptam a nyugdíjat. Vannak olyanok is akik ártatlanúl csücsűlnek a börtönben mert valakinek szüksége vólt egy bűnbakra. Vagypedig, soha sem mennek nyugdíjba mert nem sikerűlt nekik tartós munkát szerezni. Sajnos ez megtörténhet a fiammal is. Nekem nem hiányzott sem a munka sem a család. Ki tudja mi lett vólna velem ha egyedűl és munkanélkűl maradok. De hát akkor miért panaszkodom. Miért szomorkodom. Én magam sem tudom. Beismerem neked kedves naplóm hogy nem vagyok megelégedve magammal. Tele vagyok ellentmondással. Amikor megismerkedtem jövendő feleségemmel azt mondtam neki hogy én már tudom hogy sokkal jobb az otthoni kenyér mint a külfőldi. Én nem akarok ugyanabba a hibába esni mint a kivándórlók többsége. De ha ezt már tudtam, miért mentem el otthonról? Olyan vagyok mint az őszi falevelek. Az őszi szél azt csinál velem amit akar. Csak az menjen kűlfőldre aki lelkileg nagyon erősnek érzi magát és képes minden energiáját egy cél felé irányítani. Most egy Básszánoi Marokkóból származó ismerősömre gondolok. Ő egy bárt nyított, mindig csak ezzel foglalkozott és így egy sikeres bevándórló példaképe lett. Ennek ellenére néha ő is panaszkodik. Nem könnyű külföldön élni. Ebből a naplómból kiderűl, hogy én azt sem tudtam mi akarok lenni. Szobrász? Festő? Kerámikus? Nyelvész? Iró? Világjáró? Novéban is már elég jó úton vóltam. Valaki megmagyarázta nekem hogy én innen el ne menjek, mert mindezt előről kezdeni és egy új baráti kőrt kialakítani idős korban szinte lehetetlen. Én mit csináltam? Mégis eljöttem onnan ide Básszánóba. Gondoltam, hogy csak 8 km-re van, autóval egy pár perc alatt ott vagyok, vagyis ott lennék ha lenne autóm. Arra nem gondóltam hogy egy nyugdíjas nem tarthat autót, különösen ha ilyen alacsony nyugdíja van mint nekem. Ezek mind olyan tények amelyeket nem lehet letagadni. Kiváncsi vagyok, de most lehetetlen lenne megtudni, hogy milyen lett vólna az életem ha otthon maradok. Gondolom nem sokkal külömbőzőbb a testvéreim életénél. Novéban nem hiányoztak a barátok de híányzott ez a csodálatos Brentai ösvény, Bassano del Grappa és Pove del Grappa között. Olaszúl úgy hívják hogy “Il sentiero del Brenta”. Szép és változatos tájak, nagyszerű levegő. Ez egy ólyan hely ahól ha köszönsz valakinek általában vissza is köszönnek neked. Ez az én gyógyszerem. Nem viccelek, ez egy igazi gyógyszer, amelynek csak pozitiv hatása van… Bocsánatot kérek ha naplómban egy kicsit túl sokat panaszkodom de értsd meg kedves ólvasó, egy rosszúl sikerült mandula operáció után évekig szenvedtem. Legaláb is azt hiszem hogy rosszúl sikerűlt operációról van szó. De most visszagondólva nem tudom egészen kizárni, hogy ez a sikertelenség talán részben szándékos vólt. Lássuk miről is van szó. Én egy kicsit fúrcsa fiatalember vóltam aki ingadozott a félénkség és a túlzott bátorság közt. Amig vártam az óperációra egy ismerős lánnyal beszéltem aki éppen az ablakokat pucólta. Hirtelen kétkézzel megfogtam lány lábait a bokája felett, amit ő viccnek vett. Alig tiltakozott. De ezt meglátta az órvos aki emiatt nagyon megharagúdott rám. Azt mondta: Na megállj te kis kakas, majd én kiheréllek. Talán ezt gondólta: *Nem engedhetem meg ennek a bozgornak hogy lányainkra tegye a kezét*. Túl gazdag a fantáziám? Az lehet, de ha arra gondolok hogy miként bánt egy cigányal, talán nem is nagyon viccelt. Nem emlékszem hogy mit keresett a torkában egy vatta tamponnal de szinte megfulasztotta szegényt. Ezt csak azért, mert azt merte mondani hogy a Vásárhelyi órvosok sokkal udvariasabbak mint a Segesváriak. Még engem is belevont a dologba mert odatett hogy tartsam neki a lámpát. Szándékos vagy nem, nem tudom. De annyi biztos hogy ha vele sohse találkoztam vólna, sok kellemetlenségtől megszabadúltam vólna. Sajnos a bajok itt Olaszban sem hiányoztak. Visszatérve a naplómra, képzelem hogy sok mindent nagyon furcsának találsz. Én magam is így vagyok vele amikor 45-évvel késöbb beleólvasok ebbe a naplóba. Sok személyre már nem is emlékszem. De amit a leg furcsábbnak találok, az az akkori helyi hatalom módszere,hogy sikerűljen neki minket elszigetelni, veszélyteleniteni. A legfurcsább az, hogy én ezt észre sem vettem. Hogy tévedés ne essék itt egy helyi hatalomról van szó. Példáúl az aligazgató magyar vólt. Egy helyi baloldali politikai hatalomról van szó. Ez nem azt jelenti hogy a központi hatalom nem érdeklődött Segesvár iránt. Segesvár egy tipikus erdélyi város ahól négy nemzetiség él eggyütt. Emlékszem egyszer Ceausescu is meglátogatta Segesvárt. A helyi hatalomnak őt is sikerűlt becsapni. Egyfelől párméteres virág szőnyeggel hizelegtek neki, másfelől elrejtették egy magas keritéssel a munkásbarakkokat. Érdekes hogy amikor nyitott kocsijával átment a virágszőnyegen, kezével integetve, észre sem vette ezt az ajándékot, mert ő a távolba nézett ahól rajongóit kereste. Arca meglepetést fejezett ki. Csodálkozott hogy itt nem mindenki tapsólt neki mint Bukaresben. De térjünk csak vissza a helyi hatalomhoz. Hát miért vóltunk nekik veszélyesek? Előszőr is azért mert fiatalok vóltuk és legalábbis én, magyarszakos főiskolát végeztem. Altalában a diákok és a rendszer közti viszony nem vólt a legjobb. Másodszor meg azért mert nem vóltunk igazi románok. Magamról és Fabini Wilhelm barátomról beszélek. A szászok és a magyarok a nemzeti kissebbségekhez tartoznak. Ezért tartottak minket a lépcsőn hogy mindenki lássa hogy ezek nem dólgoznak. A müvészeti főiskola utolsó évében mi szabadon mehettünk dokumentálódni a könyvtárba. Ezért nem is tünt nagyon furcsának hogy csak egy pár órát dólgoztattak. De hát akkor ez mire vólt jó? Arra hogy a munkásság lássa hogy ezek a fiatalok dologkerülők és megbízhatatlanok. Részben igazuk is vólt mert amikor a gyár homlokzatára egy hatalmas Ceausescu-t dicsőítő lozinkát akartak íratni velünk, mi ezt visszaútasítottuk. De ez is elmúlt. Két év múlva, ismeretségeim hálózata mindjobban kiterjedt. Akkor még nem ismertem Irénkét, akit szivesen feleségűl vettem vólna de ő követte az apja tanácsát és egy szászhoz ment feleségűl. Irénke, Gotthárd Feri és Céci barátja Vili alig szerepelnek a naplómban, mert csak azután ismertem meg jobban őket. A családi nevükre már nem is emlékszem. Jaj de rég vólt. Aztán következő évben egy Eszperantó tanfolyamot szerveztem és 1968 nyarán, 3 román barátommal eggyütt, akik résztvettek ezen a tanfolyamon, egy körútat tettünk Magyarórszágon, Csehszlovákián és Lengyelórszágon keresztűl és egy eszperantós ífjú találkozon kötöttünk ki, Miendzy Górdzéban. Prágában meglátogattuk az eszperantó klubot. Ami a legfurcsább vólt Prágában, az a meglepő síri csend, amit egy tucatnyi fiatallal tele kávéházban észleltünk. Sokszor elgondolom a következőket. Mi történt vólna velünk ha az oroszok egy pár hónappal hamarább foglalták vólna el Prágát?… Itt már érződött az a politikai és társadalmi feszűltség ami az év végén Csehszlovákia elfoglalásával végződött. De erről már csak Olaszórszágban értesültem… Alig két év múlva, 70-es években vólt egy nagy árviz Segesváron. A szobámban, az első emeleten, a vizszintje egy és fél méter magas vólt. A híres segesvári fahídat is elvitte. Valaki azt mondta hogy ezt a túlzott erdőírtás okozta. Ha még ott laktam vólna, nem biztos hogy, megúsztam vólna. Vajon a sorsom éppen ezért kűldött engem kűlfőldre, hogy másodszor is megmentse az életemet? Ki tudja? De, térjünk csak vissza 1963-ba. Itt első bérlakásomat egy fiúval Misivel osztottam meg. Már nem emlékszem hogy milyen kürűlmények között ismerkedtem meg Zihanyi Józseffel aki bérbe adott nekem egy szobát. Itt ismerkedtem meg barátjaival is Nagy Ferivel, Finna Sándorral és Kerneckivel. Finna Sándor bicsérdista vegetárianus vólt. Engem is meggyőzött a vegetáriánus táplálkozás előnyeiről. Ezt ma sem bánom. A Szatymazi származású Zihanyi úr úgy akarta hogy én őt Jóska bátyámnak hívjam és én ezt meg is tettem. Máskülömben ez egy erdélyi szokás hogy idős embereket bátyámnak vagy bácsinak nevezzenek. Szóval, Jóska “bátyám”, szász származású feleségével, Juliette-el sokszor franciáúl beszélgettek otthon, mert több évig éltek Párizsban. Ott valami nemi betegséget szedett fel és aztán öregségére megvakult. Ezért is vólt szüksége egy fiatalra aki elvezeti a kocsmáig. Egy ideig meg is tettem, de aztán lebeszéltek róla mert ha történne valami vele a végén én lennék a hibás. T.i. az öreg már 70 éven felűli vólt és az ital biztos nem tett jót az egésségének. Jóska bátyám és barátja Nagy Ferenc minketten unitárius papiskolát végeztek. Nagy Ferenc az unitárius templom papja vólt, de barátjának, Zihanyinak egésségi okokból kifolyólag ez nem sikerűlt. Sajnáltam amikor haragos lett, mert a könyveit akarta rendezgetni és nem tudta elfogadni azt a tényt hogy ő nem lát és ezt a munkát ő már nem tudja elvégezni… Egy könyvet akart írni Bióetika cimmel. Meg is kezdtük. Nekem már le is diktált egy pár lapot de aztán nem folytatta tovább… Gondolom hogy a feleségeikre gondóltak amikor Zihanyi József Nagy Feri barátjával eggyütt, többször elénekelték a következő dalt amit én a szobámban halgattam. Csak ennyire emlékszem:

Nem tudok én, nem bírok én
nálad nélkűl élni.
Nem bír az én beteg szívem
soha mást szeretni.

Most jut eszembe, hogy néhányan emlékeztek rá, hogy miután Párizsból ideköltöztek, sokszor lehetett őt látni amint lóvas hintóján végigszágúldott a Segesvár főutcáján. Gondolom a kicsi vonat akkor még nem vólt ott, mint ahogy már most sincs ott. A kis mozdony még most is ott van kiállítva az állomás elött. Ami Zihanyit illeti, sajnos az élet csak filmekben végződhet “hapy end”-el. Most jobban megérteném őt, mert most körülbelül ugyanabban a korban vagyok mint ő azidőtájt. Most ismerem az öregség problémáit de akkor még nem ismertem.Abban az időben még a szüleimet sem vóltam képes megérteni. De mit lehet elvárni valakitől aki még saját magát is alig ismeri? Máskülömben, még ha fia is lettem vólna úgy is, először is, a bizonytalan jövőmre kellett vólna godóljak és csak azután rája. Mi is megöregedtünk. Zihanyi Józsi vak vólt a felesége meg süket. Már szinte velünk is megtőrtént de fórdítva. Én vagyok süket és a feleségem mind kevesebbet és kevesebbet lát…Szeretnék pár sórt irni szüleimről. Apám 1913 oktoberében született Székelyvajában. Ma 2015 első napján apámra gondolok, aki általában újév első napján furcsán gondolkozott: Meg kell borotválkozzak, mert ha nem, egész évben szakállas leszek. Kell dolgozzak mert ha nem, egész évben dologtalan leszek. Meg kell seperjem az udvart, mert ha nem, az egész évben rendetlen lessz. stb.stb. Nagyanyám Karolina, a Vajai Harkó család lánya, a Harkó család nemesi cimerét mindig büszkén őrizte a vajai lakásuk falán. Úgyan úgy tett fia Barabás Sándor Győrben és ennek azonosnevű fia, unokatestvérem Sanyi, gondolom még mindig őrzi ezt a képet. Egy másolat található Laci öcsémnél is, aki saját maga másólta le. A Harkócsalád, évszázadokkal ezelött,1637-ben nyerte ezt a cimert második Rákoczi Györgytől. Karolina nagyanyám első férje Fábian Lörincz vólt, akit én csak egyszer láttam 1957-ben. Második férjét nem ismertem. Adorjáninak hívták. Csak a fiát, Laci bátyámat ismertem közelebbről. A harmadik férjét Barabás Sándor nagytatát már sokkal jobbam ismertem, mivelhogy gyakran mentem látogatóba Vajába, nagymamámhoz, Olga nénémhez, Ibi nénémhez és unokahugomhoz a kicsi Ibikéhez. Sándor nagytata is mindig nagyon kedves vólt hozzám. Nagymamám azt mondta, hogy éppen azért ment hozzá, mert szerette a gyerekeket. Sokszór kérdeztem magamat, miért ismerem sokkal jobban apai nagyanyám családjának történetét mint az anyai nagyanyám családjának történetét? Gondolom azért mert anyai nagyanyám meghalt amikor 2-3 éves vóltam. Őt csak a ravatalon láttam egy pillanatra és csak annyira emlékszem, hogy hosszú órra vólt. Anyai nagyapám élete utólsó éveiben nálunk lakott a régi házban. Róla csak annyira emlékszem hogy reggel megmosakodott és a törűlközőbe mondta el románúl a Miatyánkot. Amikór apám feleségűl vette anyámat, már vólt anyámnak egy fia, Pista bátyám. Az ő apja nem vólt Fábián hanem Dragos, egy Cikmántori román sofőr. A Fábiánok, idősségi sorrendben, a következők: Jenő, Laci, Sanyi, Pali és a legkissebbik Dezső. Hivatalosan én Eugén vagyok, de a családban és baráti körben Jenő. Apámtól sok mindent tanúltam de viszonyunk nem vólt a legjobb. Akkorjában nem vólt gyerek akit ne vertek vólna de mégis sokáig nem tudtam neki megbocsájtani ezt a nevelési módszert. A leg cinikusabb dolog az vólt, hogy én magam kellett kiválasszam a vesszőt amivel megverjen. Különösen mi ketten Laci öcsémmel kaptunk ki többszőr. A többiekkel már jobban bánt. Ő is megértette hogy ez nem a legmegfelelőbb nevelési módszer. De ez is elmúlt. Anyám nagyon űgyes vólt hogy sikerűlt neki felnevelni 6 gyereket, Icukát, húgocskámat leszámitva mert ő sajnos négy és fél-éves korában torokgyíkban meghalt. Abban a szegény világban nem vólt könnyű. Amikor már 60-éves vólt, mindegyre mondogatta: Nem bírom már a strapát. Egy hatgyerekes családban a strapa nem hiányzott. Inkább hiányzott az élelem. Ez különösen a háborút követő évekre vonatkozik, amikor Ravában laktunk vagy két évig. Apám azon kívűl hogy lovakat patkólt, géptűket is gyártott és anyám probálta eladni őket a környező falvakban. Aztán hazajött egy kupa puliszkalisztel, amiből egy nagyon ízletes puliszkát főzött. Ezt a puliszkát mézzel ettük. Ez nekünk egy nagyon finom eledel vólt. Ahogy mondják, nincs jobb szakács az éhségnél. Mert bizony azokban az években igazi éhség vólt. Itt eszembe jut a háromszinű macskánk, amelyiknek éppen kölykei vóltak. Hát ez a cica amikor éppen a legnagyobb szűkség vólt rá, váratlanúl egy nagy ajándékot hozott nekünk. Hihetetlen, de egy vadnyúlat hozott haza… Szegény anyám, amikor vitte ki a mezőre az ebédet az apámnak, ha nem tudott vólna jól szaladni a téglavető cigányok elvették vólna tőle az ételt. Abban az időben ott vólt nálunk Karolina nagyanyám is aki éppen rántást készített és három és fél éves hugocskám, Icuka segédkezett neki. “Nagymama, ne öntse még fel a rántást mert még nem elég piros” mondta Icuka egy kicsit sejpitve. Kishúgom halála után, nagyanyám sokszor megismételte ezt a mondatot. Pár évvel késöbb amikór már visszaköltöztünk Erdőszentgyörgyre kb. az 50-es években anyám még mindig szenvedett eggyetlen lánya halála miatt. Ahányszór gyereke született mindig azt remélte hogy lány születik. Már elege vólt ebből a szintiszta férficsaládból, akik nem a legjobban viselkedtek vele. Egyszer nagyon megharagudott rám. Ő adventista hivő vólt. Sajnálom hogy megsértettem anyámat aki mindig megvédett amikor gyerek vóltam. Én nem akartam őt megsérteni de az iskolában csak az ateizmust tanították. Képzeld el, a református templomot átalakították tornateremmé. Érthető hogy megjegyzéseim, a vallást illetően, nem előszőr bosszantották fel anyámat. Egyszer annyira megharagudott rám, hogy utánnam szaladt. Én meg felszaladtam a padlásra és felhúztam a létrát. A padlás két vége nyitott vólt és az udvar felöl mindig vólt odatámasztva egy létra. Anyám, mivelhogy nem tudott utánam jönni elkezdett köveket dobálni fel a padlásra. De ez is elmúlt. Most térjünk csak vissza a naplómra. Elég rövid az a periódus amikor ezt a naplót írtam: 1964 május 20-tól december 8-ig. De mégis sokmindent meg lehet érteni az akkori segesvári életből. Természetesen, aki Segesváron született az sokkal jobban ismeri a segesvári életet mint én aki csak négy és fél évig éltem ott. Én nem születtem Segesváron, ezért bocsánatot kérek az ottaniaktól ha valamit félreértettem. Naplóm szinte fél évszázadon keresztűl hányodott könyveim között. Aztán végre nyugdíjas koromban felfedeztem az értékét és elhtároztam hogy legépelem. De most térjünk csak vissza 1964-be amikor ezt a naplót írtam. Csak alig egy és fél éve dolgoztam a segesvári fajánsz-gyárban. Már rég tervezgettem hogy megnézem Budapestet. Következő év nyarán 1965 agusztusában, Budapestre útaztam hogy felkeressem Ilona nénémet és a lányát, Grétát. Balatonalmádin résztvettem az eszperantista egyetemisták nemzetközi összejövetelén. Erről is van egy naplóm, de ezt eszperantóúl írtam és azután lefordítottam. Itt az is megtalálható. A Magyarórszági naplóm címe: Budapesti napló, 1965 07 18. Még kezdő vóltam ebben a nyelvben. Azért vólt benne sok kijavítani való mielött lefórdítottam vólna. Kellemes ólvasást kiván, Fábián Eugén

————–
Itt Dezső énekel egy régi olasz dalt magyarra fórdítva. Az eredeti dal Don Backy szerzeménye. Van egy pici házikó: https://www.youtube.com/watch?v=3GIy2zH_0Ao https://www.youtube.com/watch?v=eCe7wj6tikE

https://www.facebook.com/eugen.fabian.3

https://scontent-mxp1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xap1/v/t1.0-9/q84/s720x720/11822598_10200651014995913_4938352813635092524_n.jpg?oh=df28a88cb0c8faf93be56ebdf822c670&oe=56378CC6

—————–

SEGESVÁRI NAPLÓ
1964 május 20.

Szent a béke. Jóska bátyám elfogadta az ajánlatomat, hogy valamit vásáróljak nekik a piacról. Ma vettem jegyet nekik a moziba. Aurica mellett űltem, mert az öregasszonynak kicseréltem a jegyét. Azt mondta hogy elől jobban lát. A film kifogástalan. Fantasztikus hogy mennyi zsenialitás van egy 13 éves kislányban. Ha a felnőttekben csak ennek tizedrésze lenne nem történne annyi tragédia ebben anyomorúlt világban. Ha ezt a naplót én is abban a küzdekmes korban írtam vólna, most múltamból sok minden világos lenne elöttem. Az biztos, hogy jobban ismerném önmagamat. Igaza van neki: A felnőttek ostobák, korlátoltak. Ha valakiről véleményt alkotanak, azt nehezen változtatják meg. Nem érzik a fejlődést, a változást. De sajnos, azt tapasztalom hogy én is hovatovább mind ostobább vagyok. Mind kevesebb és kevesebb dolog kelti fel az érdeklődésemet. Közömbös vagyok ólyanok iránt akik megérdemelnék hogy szeressük. Elnéző vagyok ólyan emberi gyarlóságok iránt amin fel kellene háborodnom. Hagyom magam lábbal tiporni. Gyáva vagyok, félénk vagyok. Félek hangosan kimondani a véleményemet. Félek attól hogy kinevetnek. Lelkileg gyenge vagyok. Ha most még egyszer gyerek vólnék, akit a szülők megrémítenek, vernek, megaláznak, elszaladnék otthonról. Pista bátyám, 16 éves korában éppen ezt tette. De szeretnék elmenni messze messze, abba a csodálatos országba, amelyik csak az én fantáziámban létezik, ahól az emberek csak szeretnek és nem gyűlőlnek, ahól mindenki tudja, hogy ami neki nem jó az másnak sem jó és mindenki csak ólyant kíván másoknak amit magának is. Ahól mindenkinek célja van az életben. Ott nincs szükség szorakozásra, mert az élet valami fantasztikus dolog, amit megismerni élvezet…Most el kellene menjek a fiatalság csütörtöki programjára, táncolni, fiatalokkal beszélni, lányokat megismerni, de nincs kedvem hozzá. Mit tegyek? Erőltessem magam? Már negyed 10, már le is fekhetnék. Nem bírom ezt így tovább. Ki kell már törjek valahogy ebből a fásúltságból. Miért nem szeretek beszélni? Hogy szeretném ha csak nézéssel is megértenénk egymást, talán azért is mert gyenge erőtlen hangom van. Amikor meghallom saját hangomat mindjárt kicsi leszek, egészen kicsi, tapasztalatlan, védtelen serdűlő. Egy 15-éves sokkal magabíztosabb nálam, pedig mennyi mindenről tudok már… Úgy látom bál helyett beszélgetni fogok. Veled fogok beszélgetni drága kicsi naplóm. Te nem kérdezed hogy milyen hangom van. Te nem nézed a fejem tetejét, csodàlkozva hogy miért olyan ritka a hajam. Veled én nagyon jól érzem magam.Te meghalgatsz. Neked elmondhatom a legrejtetteb gondolataimat is. Neked elpanaszólhatom minden fájdalmamat. Neked elrebeghetem minden vágyamat. Neked elárúlhatom minden örömömet..Rád gondolok amikor lefekszem. Rád gondolok amikor felkelek. Te vigasztalsz az egyhangú idegölő munkában. Úgye nem fogsz elárúlni? Úgye csak ólyanoknak mesélsz rólam akik megértenek, vagy akik legalàbb próbálnak megérteni. Mert bizony, azt ami vagyok, azt rosszúl is lehet értelmezni…Szomorú gondolatok fognak el amikor arra a sok szép napra gondolok amelyek elrepűltek észrevétlenűl, mert nem tudtam feldoldozni az értéküket. Ez nem csak az én tragédiám. Ez az ember tragédiája. Minek kellett az iskolában azzal a sok hülyeséggel tömni a fejünket? Minek magóltunk annyit? Csak azért, hogy mindezt elfelejtsük? Miért nem tanítottak meg ahhelyett élni? Miért nem szeretteték meg velünk a tórnát, a szabadlevegőt, a mezőgazdaságot, a sportot és így tovább? Miért nem építik a falvakra az egyetemeket? Miért nővelik a falú és a város közti külömbséget?… Már sokszór feltettem magamnak ezeket a kérdéseket amelyekre nem könnyű válaszólni…Majd hólnap még mondok mást is neked. Még sok mondanivalóm van. Remélem, hogy holnap jóbb napom lessz. Remélem egy lépéssel közelebb jutok az önmegismeréshez és ezen keresztűl az embertársaim megismeréséhez is. Mennyi problémám van és amikor egy egyszerű hétköznapi emberrel vagyok eggyütt, pl. Kelemen Florelel, halgatok. Nem jut eszembe semmi ami őt is érdekelné. Ő az egyszerű dolgokat is úgy tudja előadni, hogy vídámságot sugároz. Én a vidám dólgokat is úgy adom elő, hogy elveszem a kedvét annak aki halgatja… Na, persze, a rosszúl sikerűlt mandula operációnak és az azt követő folytonos torokfájásnak van valami köze hozzá… Na, már legyen elég ebből a nyafogásból!  Menjünk lefeküdni. Jó éjszakát!

Május 21, csütőrtök

A tegnap megjártam mert el akartam menni a fiatalság csütörtöki báljára (Joia tineretului) és kiderűlt hogy sehól semmi, mert ma szerda van. A zöldhagymának csak a szárát ettem meg, mert nem akartam büdös lenni ma este. Bent vólt Zihanyi bátyám és megint hívott a Csillag vendéglőbe, hogy kostóljuk meg azt a kilenclejes bórt. Hát most mit csináljak? Útasítsam vissza, amikor már szerencsésen kibékűltünk? A múltkor amit mondtam neked róla az túlzás. Ő azért mégis egy csodálatos ember. Csodálom benne azt az életerőt ami vakon is élteti. Csodálom azt a nagy halom belső tüzet amit egy életen át összegyűjtött tekergései alatt. Felteszem a kérdést: vajon ha én is emberismerő akarok lenni, én is szélsőséges ember kell legyek mint ő? Haggyak fel a mértékletességgel, a lelki nyugalom óvásával? Mindent tegyek éppen úgy ahogy kívánom és a körűlmények hozzák? Hagyjam faképnél az elveimet? Azt hiszem hogy nem, de mégis ki kell mozdítsam magamat ebből a kényelmes nyugalomóvásból. Az özvegy Irénnek miért nem mondom meg szemébe, hogy nem szeretem és nem is szerettem. Nem azért mert öregebb nálam hanem azért, mert undorodom a szinészkedésétől és visszataszít az az ronda szag ami a szobájában van. Ha néha el is fogja testemet a vágy , eszembe jut az a ronda levegő és mindentől elmegy a kedvem. Nem! Vele végeztem, csak most annyi bátorságom kell legyen hogy ezt megmondjam neki. De az igaz, hogy ő már tudja, legalább is érzi. Nem gyerek már. De legalább egy pár szóra megállhatnék vele. Nem halnék bele. Az a tény hogy ezzel az özvegyasszonnyal lefeküdtem nem hízeleg az önbízalmamnak, mert ez az eddigi életem leggnagyobb tévedését képezi. Azt mondják, hogy az ember tévedésein keresztűl tanúl, remélve hogy ez a tévedés ne hasson ki az egész életre…Ma a mester megcserélt minket Wilivel. Én mentem Nikuhoz, ő meg Florelhez. Mindketten szimpatikus emberek. Ugyan úgy az a Nádasi fiú is… Érdekes, hogy már előre megéreztem, hogy megváltozik az idő. A reggel nagyon szép vólt, de mindenki ólyan lehangólt vólt. Már akkor gondóltam hogy jön az eső. Most esik is. Meg kellene nézzem azt a Van Gogh filmet. Kellene valamit fessek is. Ott van az angól lecke is Zihanyival. Még nem is alúdtam, de ma nem is vagyok álmos. Gondolom, hogy ennek az oka a hideg dus. Az este 11-kor végig tekeregtem a várfalak mellett. Itt ott szerelmes párok beszélgetnek. Gondóltam, milyen jó lenne ha Doinával megint eggyütt lennénk. De szép is vólt. Mennyire megrendített amikor nem jött többet találkára….Megint elfelejtettem elhozni a nagy ecsetet, pedig most nekifogtam vólna valamit festeni. Bátran neki kell menjek annak a papírnak és valami ólyan fórmát tegyek fel ami éppen eszemben van. Hiányzik belőlem a becsvágy. Úgy érzem, hogy egy sikeres házasság rendbehozna, de minek kell azt törvényesen csinálni. Szerintem a lekötelezettséggel elrontanánk a kölcsönös bízalmat. A szerelem és minden szép viszony ami egy szerelmes pár közt kialakúl, szerintem a házassággal felbomlik. Minden hétköznapivá válik. Legalább is most 25-éves koromban így gondolom. Persze ez nem jelenti azt hogy véleményem örökre változatlan marad. Zihanyinak ólvasgattam könyvtárának egy könyvéből aminek a címe “Laji bá”. Ebben a naplóban néha megismétlem ezeket a székely kifejezéseket. Példáúl: Kicsapám a kecskéket s bevágék egy jó darab szalonnát hagymával és kenyérrel. Végigtekergék a várfalak mellett. Elköszönék a góbéktól, s hazajővék stb. stb. Jóéjszakát kedves naplóm! Alúdjál jól!

Péntek, Május 22.

Nagyon el vóltam keseredve. Fájt a torkom, vagyis a kióperált mandulák helye. Biztos jobban tettem vólna ha nem óperáltatom meg magamat. Hát, már ez mégis csak tűrhetetlen, hogy én a fiatal életemet fájdalmak közt kell eltőltsem. Nem kívánok én Filipescunak semmi rosszat, még levegőt sem. Nem is megyek többet hozzá óperáltatni…Jaj a fene a jó dólgomat!…Ráöntöttem a tust az asztalra. Micsoda hűje vagyok…Ma semmi jót nem csináltam mint egy jót alúdtam. Megkezdtük az angól keckéket Zihanyival és ólvasgatom neki a “Laji bá”t. Már “minnyá” 11 óra. A papírjaim itt állnak lealapozva, csak rám várnak. Kint esik az eső. Az óra csendes ketyegése ágyba hívogat. Hólnap kezdek önnálóan önteni. Azért nem fogom magam megőlni a munkával. Csak ne fájjon megint a torkom, mert belébolondúlok. Arra gondóltam, hogy ha Mártát feleségűl venném, egészen megváltozna ez a szoba.
Persze, feltéve ha beleeggyezne… Fejezd már be az álmodozást. Kezdjél már élni. Már ideje. Jó hogy eszembe jutott. Feliciának kell rajzóljak valamit és el kell kűldjem ezeket az abzubildeket is. A tegnap vóltam a bálban. Felidéztük Liával a praktika emlékeit. Tudnillik, 1961-ben a főiskolából kiküldtek Segesvárra praktizálni. Akkor ismerkedtem meg Doinával is. Térjünk csak vissza a bálba. Megismerkedtem Lenutával, a kis 15-éves szobalánnyal. Nagyon vónzó kis teremtés. Teljesen kifejlett nő. Kozsoknai. Láttam hogy az ajtóban álldogál, aztán felkértem egy táncra. Nem valami jól táncól. A falusi táncokat jobban járja. Aztán hazakisértem. Kellemes estém vólt, aztán hazaballagtam. Élveztem az esti csöndet. Vónzott a kocsma, de legyőztem vonzását és egy pohár bór helyett egy pohár vízet ittam alighogy hazaérkeztem. Természetesen a vízcsapból. Zihanyival a művészetről vitatkoztunk. Erősítettem, hogy a módern művészet célja az élet felfedezése, az élet szeretete, az egyszerű dólgok szeretete és élvezete a természet szeretetéhez vezet. Aki az egyszerű dolgokban is élvezetet talál az zseni, eggyesek szerint meg őrűlt. A franciák azt mondják: “De la supreme a la ridiculeuse il n y a que un pas”. Magyarúl: Az istenitől a nevetségesig csak egy lépés van. Ezzel le is fekszem. Neked is jó éjszakát kívánok kedves naplóm.

Május 24, vasárnap.

A tegnap szépen ellustálkodtam az írást. Hogy az elején kezdjem, hát tegnap előszőr öntöttem egyedűl. Nevetségessé tettem magamat azzal az átkozott gipszkavaró géppel. Úgy megnyomtam a gombot hogy az beszorúlt és a gép veszettűl forgott és úgy elkezdte kavarni a gipszet hogy az engem, a cipőmet meg a falat is összepriccólta. A szemembe is ment egy csepp ami egész nap idegesített. Nem vettem észre hogy lennebb van egy másik gomb, amit aztán megnyomtam és így leállott. Szerettem vólna a főld alá sülyedni. Mire haza indúltam ólyan fáradt vóltam, hogy ebéd után lefeküdtem és csak fél hétkór keltem fel. Aztán ráerőszakoltam magamra egy krokit. Megmosakodtam és átmentem Jozsi bátyámhoz. Megtartottuk a második angól leckét és ma a harmadikat. Aztán Jozsi bátyámmal elmentünk a “Steaua”’ (csillag) vendéglőbe. Na úgy e, néha még asztronomiával is kell foglalkozni. Ott megittunk két félliter bórt, aztán haza. Nagy Feri már ott vólt és várta a részegeseket. Aztán bekaptam két tojásból rántottát, leóltottam a villanyt, felkeccintettem a falit s aztán nekifogtam ólvasni. Áthoztam a rádiót, bekapcsoltam egy zenére és addig rádióztam a “Kunst”-ot nézegetve amig elszenderedtem. Éjszaka meg furcsa helyzetbe kerűltem egy nő cubokjai közt. Aztán megérkezett a bátyja én meg, mint menekvő vad, felmásztam egy jukon át egy felhőkarcolóba, aztán fel a tetejére ahól kezdék menekűlni. Majdnem megfogtak, de szerencsémre felébredtem…Jól elbeszélgettünk Joska bátyámmal a bióetikáról, amit ma is “megismétlénk”. Aztán a politikáról, mondván hogy találkoztam a kis Polival, amit ő “felette” élvezett. Na aztán kifizettem a bórt. Jozsi bátyám azt mondja, hogy mi jól megértjük egymást, kivéve egy pár hibámat amit én is észrevettem és próbáltam is kijavítani, amit ő megérzett és nagyon honorált stb.stb…Aztán felálltunk és haza mentünk. Ma reggel ki mentem a piacra és vettem retket. Csak egylejest kaptam. Az aprózárban 50 bani egy kötés. Aztán amikor átadtam a retket, megint visszamentem és vettem 3 kg almát. Közben elmentem mozijegyet venni. 4 órakor megnéztem a Van Gogh filmet, aztán megtartottuk az angól leckét ès azután elmentünk egy sétára. Azt mondtam csak azzal a feltétellel hogy nem megyünk a városba hanem ki az erdőre, mert nem vagyok megborotválkozva. Persze a fő ok az vólt hogy nem akartam megint a kocsmában kikötni. Ez a séta neki is nagyon tetszett. Jó levegő vólt, esőtjelzően tűzött a nap. Az eső meg is jött mire hazaértünk. Józsi bátyám erőszakkal be akart menni a Búrba, pedig a kis Ani messziről kiáltotta, hogy “Haza felé!” Na, aztán elvittem az ajtóig és ott hagytam. Azt mondja: Ha egy kis férfiszolidarítás lenne benned, velem jössz. Nó, abból nem vólt bennem egy csöpp se. Bejöttem és megmondtam tanti Julette-nek, hogy a férje bement a Búrba, egy cujkulicára. Tanti Juliette már ezt mintha tudta vólna, azt mondja, hogy sokszór nem is bánja, mert szegénynek nincs is egyéb szorakozása mint az a kis pohár. Hát sajnos így van, mondom. Ez az igazság. Aztán bezabáltam, kinyítottam a rádiót. Hát, éppen angól twistet közvetítenek. Na, aztán “nekifogék” angolosan reszketni, mig a májam bele nem fájdúlt. Aztán rádobtam magamat az ágyra és el is alúdtam vólna ha Jozsi bátyám nem hozta vólna be a tányér budinkát, amit aztán bekaptam mint a kutya a legyet.
– Köszönöm de nem is érdemlem meg “mondám. (ezt a szélelyesd kifejezést Laji bától tanúltam) Hát azt todom, mondja, de mit csináljunk, mi már ilyenek vagyunk….
Úgy látom, ma nem sokat fogok csinálni, ha csak el nem fog az ihlet a Van Gogh film után. Na igen, a délelött voltam Sanyi meg Feri bátyámnál. Sanyiéknál leereszkedett a gumin. Aztán elmentem Feriékhez és ők valahogy nagy nehezen előkotorásztak egy régi biciklipompát, amivel, közös erőfeszítéssel, valahogy felfújtuk. Aztán ígértem nekik egy mesterséges szivacsot, amit ma oda is akarok adni. A kis Vera nem vólt otthon, pedig már rég nem láttam. Sanyi öcsémnek tetszett nagyon a Van Gogh film…Tyű, hogy esik az eső! Hogy is megyek el a moziba? Na, még addig van egy jó óra. Addig még ólvashatok valamit. Most eszembe jotott hogy mit mondott Jozsi bátyám a szerelemről. Azt mondja hogy a szerelemben a legszebb játék a bevezető, a csók, az ölelés, a fingerlizés. A többi szerinte nem ér semmit. Én nem éppen így gondolom de az ő szempontjából talán igaza van… Meg kell nézzem azt a könyvet amit Rúthtól hoztam mert hólnap vissza kell vigyem.

Május 25, hétfő @

Egy csodálatos film ez a “Lust for the life”. Kár hogy már hiányos. Egy ember aki nem tudta elviselni az emberi semmitevést. Aki csodálta az élet névtelen hőseit. Aki eksztázisba esett a természet szépségei elött és akire a társadalomnak nem vólt szüksége. A képei senkinek sem kellettek. Mégis hogy tudott örűlni a barátságnak. Mennyi nemes érzés vólt benne és mégis el kellett vesszen. Miért ílyen igazságtalan az élet? “Úgy érzem magam mintha be lennék zárva. Egyedűl vagyok, egészen egyedűl” mondotta. Szőrnyű vólt az a csőcselék aki kinevette, kigúnyólta. A tömeg nevetése veszedelmesebb a tőrnél. Szúrása nehezebben gyógyúl az égési sebnél. már én is tapasztaltam ezt az érzést. Csüggedésbe taszitja az embert. Ez a látvány embergyűlölővé tesz. A tömeg kegyetlen és ólyan dólgokra képes amit egyénenként szinte senki sem tenne meg, de a tömegben ólyanok mint valami robotok, amiket egy ismeretlen erő mozgat. Szórakozásból képesek tönkre tenni egy emberi lelket. Miért vagyunk ilyen kegyetlenek éppen azokkal akiknek segítségünkre vólna szükségük. Miért vagyunk ílyen tökéletlenek….Nagyon megharagúdtam Zihanyira amikor láttam, hogy lábbal tiporja egy ólyan embernek az életművét, aki eggyetlen életét kockára tette és feláldozta a művészetért.

Május 26, kedd

Egy jót aludtam. Most el kellene menjek tintáért, mert kifogyott. a levegő most sokkal melegebb. Már nyított ablaknál alszom, habár borongós idő van. Egy kis biciklisétát kell hogy tegyek. Azt hiszem hogy a piacra is kimegyek. Jó pofa ez a Sivu. Olyan dólgokra akar engem megtanítani amiket ő sem tud…Jaj nehogy elfelejtsem, hogy Joska bátyámmal el kell menjünk Ruthékhoz, hogy elvigyük azt a kölcsönkért könyvet…Ma mivelhogy szép idő vólt, én is sokkal jobban éreztem magam. A tegnap már azt mondtam, hogy így nem mehet tovább…Hólnap átmegyünk a richtolókhoz. a szekció neve elárúlja hogy ott németek vagyis szászok vannak. Nagy figura vólt ma Pethő, aki románúl ezt mondta nekünk: Așteptați pe cineva, sau făceți numai plajă de soare? Magyarúl: Várnak valakit, vagy csak napoznak?…Hát azt hiszem, hogy most el kell menjek. Majd ha haza jövök, még folytatom.

Május 28. Fizetés nap.

Pethő behvott az irodájába egy kis lelkifröccsre. Panaszkodott neki Órbán, hogy nem köszöntünk neki. A tettes én vóltam. Mégsem érzem magam hibásnak, mert amikor bementem éppen telefonált. Nem köszönhetek minden percben neki…Nagyon fáj már tegnap óta a mandulám. Azt hiszem hogy visszanőt. Ha nem egyéb, megint beinternálnak abba a nyomorúlt kórházba. A tegnap Józsi bátyámmal kisétáltunk Ruthékhoz. Borzasztó nagy sár vólt, de nagyon jó levegő. Most, miután az angól leckét megtartottuk, kimentem a városba egy bicikliturára. Úgy fáj a torkom hogy nem tudok nyelni. Nem tudom mi lessz hólnap. Mindenesetre már túl akarok esni rajta. Nincs kedvem hogy táncba menjek. A kis Lenutát láttam a növérével. Biztosan ott lessz a táncban. Dani meg a felesége látogatóban vóltak. Odakiáltok nekik: Már meg is vólt alátogatás? Vagy nem hallották, vagy nem akarták hallani. Bandi megy haza Szentgyörgyre. Hívott engem is, de én nem megyek. Már megint kell enni valamit, de nincs semmi kedvem szenvedni. Talán inkább ólvasok a “Twenty Century”-ből. rajzólni nem rajzóltam, már vagy négy napja. Most már mindegy, megyek lefeküdni. Jóéjt! Hólnap talán jobb hangulatban leszek. Bocsáss meg hogy egy kicsit túl sokat panszkodtam. Bevallom a fájdalmat nem nagyon bírom.

Majus 29
Délelött fájt a mandulám. Délután elmentem a klinikára. Hűlye vóltam, hogy nem kérdeztem meg hogy jön e doktor Richter. Aztán találkoztam a kis Verával. Nagyon szép kislány. Ólyan piros lett mint a rózsa. Haragudtam magamra, hogy miért panaszkodtam neki. Semmi kedveset nem tudtam mondani. Ez a mandulafájás megbolondít. Ő pedig biztosan haragúdott saját magára, hogy miért pirúlt el. Aztán vóltam a piacon. Vettem négy kötés retket, kettőt magamnak és kettőt Józsi bátyámnak. Aztán kiderűlt hogy ő is vett retket nekem. Ez a figyelmesség jól esett neki. Délután, miután jajszóval megebédeltem, elmentem a klinikára, ahól egy órai sórbanállás után megtudtam hogy Richter doktor beteg és csak hólnap reggel lessz itt. Dühömben elmentem messze ki, a város végén túl egy gyümölcsösbe, ahól leheveredtem és halgattam a rigók meg a kakukkok dalát. A nap már lenyugvóban vólt. A levegő kitünő. Siri csend vólt. Csak a töcskök ciripeltek. A levegőben egy-egy repűlő zúgott. Elgondóltam hogy mílyen tehetetlen az ember. Egy egyszerű veréb tud repűlni egyénileg és pénz nélkűl, de mi csak tömegesen és jó drágán. A pók már mególdotta a repűlés problémáját, csal az ember nem. Főldhözragadt férgek vagyunk. Mi ismerjük világunkat? Dehogy is. Lészákba vagyunk zárva mint a júhok. A szabadság nálunk egy fogalom, az álatoknál tény. Egy fecske sokkal jobban ismeri főldünket mint mi. Neki a határok nem léteznek. Mi unatkozunk, amikor annyi érdekfeszítő gyönyörű dolog van ezen a világon…Befejezvén gondolataimat, aztán szép lassan haza evickéltem, a füstös poros úton, az autók között. Az út tele vólt nagy kődarabokkal, majd hogy ki nem szakadt a biciklim gumija. Most itthon vagyok. Az öregek elmentek sétálni. Mindjárt 7 óra van. Egy kicsit rádiózom, aztán talán még ólvasok egy kicsit, mielött bevenném a luminált és lefeküdnék. Most kezdek gyanakodni, hogy reggel a lépcsőn azért vagyok ólyan álmos, mert ennek az orvosságnak van egy negativ hatása is. A kérdés az, hogy vajon meg lehet e bízni az órvosokba? Könnyű kérdezni, de felelni erre nem a legegyszerübb dolog.

Junius elseje.

A difuzórban ma mind csak gyerekek énekeltek. Szombaton délután elmentem dr. Richternek a lakására. A felesége azt mondja, hogy jőjjek egy óra múlva, mert a férje alszik. Aztán negyed hatkor már ott vóltam mert akartam Vásárhelyre menni. De aztán mégsem mentem. Richter már fel vólt kelve. Azt mondta hogy nem tud semmilyen beútalót adni Vásárhelyre. adott tanácsot hogy mivel kezeljem magam: 1 %-os metilénkékel és hipermangános gargarizálásal. Aztán megígérte hogy agusztus elején meg fog operálni. Syentgyörgyön vóltam és elfeletettem írni. Reggel korán kellett igyekezzek hogy elérjek a gyárba. Hat órakór Nádason bevártam az atóbuszt, ahová feltettem a biciklit is, nem a tetejére hanem be az autóbuszba. Ezért a hidnál leszáltam hogy ha lessz kontról ne legyen baj belőle. Aztán egyenesen be a gyárba. Egész nap álmos vóltam. A malmoknál Wilivel nekifogtunk másolni a munkamenetet. Egy jópofa laboránsnő van ott, Ibi. Aztán 10 órakór bevágtam vagy négy retket. Egész nap szörnyen fáradt vóltam. Azt hiszem ezt a figurát nem érdemes megismételni. Amikor otthon megebédeltem és lefeküdtem, úgy elalúdtam hogy csak féltízkor ébredtem meg. Egy óra múlva megint elálmosodtam. Túlfelől meg vólt a nagy gyűlés. Itt vólt Joska bátyám barátja, Nagy Feri, az unitárius lelkész. Már mingyár tizenegy óra lett. Elment Nagy Feri. Most én is lefekszem. Hólnap vár a gyár.

Junius másodika

Találkoztam egy lánnyal akiről úgy tudtam hogy Lenutának hívják. Már ha igaz, most meg Szuzánának hívják. Nem tudom hogy fogják hívni hólnap. Mi újság? Hát az hogy vettem egy cipőt. Láttam egy fílmet: “Ruszalkát”. Vettem metilénkéket és hipermanganátot. Mindenre szakítottam időt csak arra hogy írjak, nem. Gyűlésünk vólt, aztán leereszkedett a gumim. Az egész úton( kb. 3 km.) nem kaptam egy pompát. Igy gyalog jöttem haza, a bicikli mellett. Mire haza érkeztem, már negyed öt vólt. Mégsem bántam meg. Legalább így egy kicsit megsütött a nap. A nyomott hangulatom megint visszatért. Azt hiszem hogy a mandulám helye az oka.

Junius harmadika

Ma nagyon jól telt. Napoztunk egy órát a tetőn. Amikor jöttünk vissza az ajtó be vólt zárva. Aztán Wili bekopogtatott az irodába. Ibi már akart is jönni hogy kinyítsa az ajtót amikor bejött a séfnő. Aztán ő engedett be. Most kiváncsiak vagyunk hogy megharagudott vagy nem, mert nagyon hamar elhúzta a csíkot….Most itthon vagyok és miközben ezeket a sorokat írom bejött Józsi bátyám bepilizve. Azt mondja, egészen megváltozott, hangsúlyozott hangon, hogy ő amikor Párizsban vólt és mindene megvólt, leborúlt és sírt mint egy gyerek, hogy még egyszer a szatymazi homokba taposhasson. Tudni illik, ő a hortobágyi Szatymazon születet. Azt mondja: Ezt te nem érted… Az egész vita azzal kezdődött hogy én megdícsértem a fehér kabátját. Igen, azt mondja, az ember szépen kiőltözik ebbe a vasalt ruhába és mindez egy szart sem ér. Hisz úgy is tudom hogy önző vagyok, hogy perverz vagyok és még mi minden más. Tudom hogy szélsőséges vagyok, hogy nem tudok uralkodni magamon. Ez vagyok. Aztán jöttek a marxisták, akik szintén nem tudták az embert megváltoztatni. Osztálynélküli társadalmat akartak. Hát, tessék itt van. Aztán nekifogott könnyezni a szatymazi homokot ismételve. Aztán meg kellett csókóljam. Megölelt és drága kicsi fiamnak nevezett. Nagyon megsajnáltam. Aztán haza jött a felesége, tanti Juliette, aki tiz évvel idősebb nála, én meg elmentem a moziba. Láttam egy nagyszerű dán fílmet, amit csak a “Fehér árnyékokkal tudok összehasonlítani. Kitünő felvételek. A természet muzeumánál külömb nincs. Sőt azt mondanám, hogy semmillyen muzeum nem ér fel vele, sajnos még a művészeti sem. Ide, pedig mindenki díjtalanúl beléphet.

Junius ötödike

A tegnap megint ellustálkodtam az írást, pedig azt hiszem lett vólna mit írjak. Jozsi bátyámat leitattam, aztán haza hoztam. Aztán, megvacsoráztam… Befejeztem. Többet nem iszom, mondja ő, és én megigértem neki hogy nem fogom hozzásegíteni… Délelött a gyárban megkezdtem önteni a gipszformát Aurikának, amit előzőleg megigértem neki. Ma be is fejeztem és betettem a szárítóba…Szóval miután Joska “bát” leitattam, megvacsoráztam és elmentem a “Joja tineretului”-ba (magyarúl: A fiatalság csütörtöke). Megint a régi mese. Fájt a mandulám. Furcsa hogy éppen amikor kellene szórakozzak, megfájdúl a mandulám. Mindentől elment a kedvem. Méghozzá egy nő visszaútasított, mondván hogy kell menjen munkába. Pár percel azután, amikor kimentem levegőt szívni, észrevettem hogy az ajtót bezárták. Hát ezt gondolom azért tették hogy a fiatalok ne szökjenek meg a politikai duma elől. Na de, legalább is én, szerencsésen megszöktem. Aztán a parkban találkoztam Florellel és mint rendesen, “eldicskedtem” neki a mandulafájásommal. Aztán visszamentem még egy kicsit táncolni, de mindjárt vége is lett. Az utcán láttam azt a Lenuta nevezetű Szuzánnát, aki köszönt is nekem. Szóval ez a tegnap vólt. Ma háromnegyed ötkór keltem, felfújtam a biciklit, aztán megmosakodtam és bepakóltam. Hát amikor kimegyek, a bicikli gumija megint le van ereszkedve. A fene megegye. Autóbusszal mentem a gyárba. Kudi bácsi adott egy muszkaszelepet de azt hiszem hogy nem lessz jó. Ma a gyárban a séfnőnk elmagyarázta a munkamenetet. Aztán a lépcsőn Wilivel beszélgettünk, ólvastunk. Felajánlottam neki hogy csináljon egy portrét Zihanyiról. Nem ellenkezett…Várom az öcsémet. Azt hiszem hatkor érkezik. Vasárnap talán elmegyek Medgyesre Pistáékhoz. Most kéne rajzoljak valamit, de még azért sem. Ezt csak akkor fogom csinálni amikor felgyűlemlik bennem a vágy. Akkor aztán neki. Na most már mondjál te is valamit. Ne halgass mint a szar a fűben…Furcsa dolog. A gyárban mindig vólna kedvem festeni, de amire fáradtan hazaérek a vágy elillan. Mit tegyek? Igaza van Wilinek, hogy túl jól megy a dólgom. keveset dólgozom, mégis fáradt vagyok. Mások meg nyolcórai munka után még hármat tanúlnak. De ez nem lenne probléma ha nem fájna semmim, mert így sajnálom kényszeríteni magamat. Most kikellene menjek a hegyre rajzólni. Milyen szép tájképeket lehetne ott rittyenteni. Na szervusz. Majd máskor folytatjuk. Viszlát!

Junius 6, szombat

Bezabáltam egy félliter alúdt tejet, 4 főtkrumplit és egy marék aszaltszílvát. Mindez nem kerűlt többe mint 3 lejbe. Minden feltételem meglenne ahhoz hogy bóldog legyek, csak az egészség hiányzik. Mit tegyek? Ma amikor kinéztem a gyár ablakán és láttam a szép zőld rétet, a dús erdőt, a derüs napfényt, rabnak éreztem magam. Arra gondóltam, hogy ha én most ott kint lennék, a hűs üde erdőben járhatnék, akkor meggyógyúlnék. Most is a régi vagyok, aki sok kérdést tesz fel és ha kinevetnek akkor rosszúl esik. Wili is kinevetett ma emiatt. Ma arra gondóltam hogy jó vólna megpróbálni hogy mílyen az amikor az ember nem létezik. Ha öngyilkos lennék nekem az annyit jelentene mintha megőlném az egész világot és azokat is akik szenvedést okoztak nekem, olyan lelki szenvedést amihez képest a verést sokkal szivesebben elviselném. Ne törődj kedves naplóm, a depresszió múlandó. Ne félj, én általában nem vagyok ilyen borúlátó. Néha úgy érzem, hogy az a megaláztatási adag amit kapok, túl sok számomra. Pedig hányan vannak akik sokkal boldogtalanabbak mint én. Hányan vannak akik irigyelnek és mégis boldogtalannak érzem magam. A hiba bennem van. Van valami bennem ami fokozatosan kióltja az életkedvet. A nemi ösztön is szinte kihalt belőlem. Menjek órvoshoz? Melyik órvosban lehet bízni? Mindegyre ismételem. Nem baj, majd egyszer minden jóra fórdúl. Az este adtam Finna Sanyi bátyámnak egy képet. Nagyon örűlt neki. Aztán sokáig elbeszélgettünk a vegetáriánizmusról, a természetről, Roul Francé-ről. Van neki egy rossz szokása hogy túl közel hajól hogy a szemedbe nézzen. Emiatt a szájszagja minden hatást elront. Mégis csodálom ennek az embernek az energiáját. Ha ez nekem most megvólna csodákat művelhetnék. Aztán elment. Én egy szvettert vettem magamra és kimentem a Gallbergbe. Egy temetőn mentem keresztűl és magamon kellett mosolyognom hogy megijedtem egy kis nessz től. Aztán egy ösvényen mentem fel. Minden ólyan szép titokzatos és ugyanakkor hátborzongató vólt. A város a villanyfényeivel gyönyörű vólt. Egy tisztáson leűltem egy kút közelében. Néztem a csillagos eget és halgattam egy asszony panaszának hangfoszlányait, aki éppen a férjét szidta. Aztán tovább mentem. Egy kis erdei ösvényen egy házhoz jutottam, ahól románúl beszéltek. Egy kis kutya kezdett ugatni. Erre én elhúztam a csíkot, lassan hangtalanúl. A kis kutya nyomomat szagólva utánam tartott de már farkcsoválva. Aztán oda jött hozzám. Biztosan barátot keresett. Megsimogattam. Megcsókólta a kezemet és hozzám simúlt, ólyan igazi őszinte barátsággal, mint ahogy ezt egy kutya teszi. Valamit tanúlhatnának tőle az emberek is. Amikór visszafelé jöttem, abban a házban már nyílt veszekedés vólt. Az asszony szidta a férjét hogy miért nem jött haza idejében. Részeges disznónak nevezte. Ő pedig, nagyszájunak az asszonyt. Igy ették egymás életét. Aztán el kellett menjek mert észrevettek. Aztán szép lassan hazasétáltam. A Katona bácsi házát nem találtam meg, de még majd megkeresem. Mire haza értem már tiz óra el is múlt. Csodállatos vólt ez az este és még sokkal szebb az alkony. Élményt szereztem de nem festettem semmit. Igaz ez is valami hogy leírtam, vagyis neked elmeséltem kedves naplóm. Most ma többet nem írok, még csak annyit hogy sokat ólvastam németűl és délután is akarok ólvasni.

Junius 7, vasárnap

Az este vólt nálam Sanyi bátyám. Aztán el mentünk ketten ki az erdő felé. Nagyon szép este vólt. Kitűnő levegő, akácillat, szénaszag. Szivesen kint aludtam vólna. Már idegesített Sanyi bátyám bőbeszéde és az a rossz szokása hogy közelről akar a szemembe nézni. Sokszor már alig tudtam elviselni a szájszagját. De mit tehettem vólna? Hogy mondjam ezt meg neki? Sok érdekes dólgot mondott. Beszélt a “Boldog városról”, Nipom-ról, a hétbőlcsesség lámájáról, a müvészetről stb. Milyen kis részleten múlik néha annak a hatása amit mond valaki. Mondhatott vólna százszór érdekesebbet is, mégis kénytelen lettem vólna elfordítani a fejemet. Minden esetre nagyon szép este vólt és már szerettem vólna ha egy kicsit halgatunk, de neki annyi sok mondanivalója vólt hogy nem tudott megállni…Aztán elhatároztam, hogy ezután nem fogom elszalasztani a napfelkeltét. Amit ma meg is kezdtem. Csodaszép derűs reggel vólt. Egészen újjászülettem. Kedvet kaptam dolgozni. Öt szerény képet festettem amiből kettőt be is kereteztem. Az egyiket el kell vigyem Richterhez. A másikat meg Katona bácsihoz. Furcsa családi neve van úgy e? Reggel minden ólyan gyönyörű. Kész rabság ezeket a szép reggeleket egy poros gyárban tőlteni. Akár merre mentem mindenfelé gyönyörű táj. Reggel nyólckór már otthon vóltam, aztán megreggeliztem és kimentem az erdőre meztelenűl napozni. A recsegő levelek bíztosítékúl szólgálnak. Úgy éreztem magam mint Ádám a paradicsomban. Aztán fel másztam egy gyertyánfára. Aztán 6 méter magasságból leereszkedtem. Egy kicsit megkarcóltam a kezemet de megérte. Aztán ólvastam németűl, utánoztam a kakukkokat, aludtam, festettem, tornásztam, légfürdőztem, napfürdőztem. Ilyen jó napom már rég nem vólt. Aztán hazajövet felfedeztem még egy jó rajzoló helyet. Szóval ma termékeny vóltam. Ezek a pasztelszínek nem elégítenek ki. Temperával vagy vízfestékkel kell megprobáljam. Ezek egy kicsit erőtlenek. Fekete nélkűl nem tudok dólgozni. Aztán ma délután, otthon csináltam egy nagytakarítást. Túlfelöl a Petőfi rádió hülyéskedik. Jóska bátyám hallgatja. Na majd hólnap még beszélünk. Most le kell feküdjek. Jó éjszakát! Aludjál jól.

Junius 8, hétfő.

Ma megkeztem a négyórai felkelést. Kitűnő ötlet vólt. Kellemesen fogok elegettenni a művészeti kötelességemnek. Kimentem a temetőbe, de ott be vólt zárva. Aztán tovább álltam. Nem messze találtam is egy tájképet. Aztán hazalohóltam mert az óra egy kicsit későn csengetett. Kell szerezzek valami olajfestéket meg álványt. Mennyi mindent kéne vegyek. Először is egy kosztümöt, mert ezzel nem mehetek Pestre. Aztán kell legyen legalább 1000 lej készpénzem. Fehérnemüt is kell vegyek. Barabás Sanyi bátyám írja hogy szivesen lát és hogy menjek agusztusban, mert be akar mutatni egy temesvári lánynak akiről már írt nekem és kért egy fényképet de én nem küldtem el. Ha elmegyek Pestre, veszek egy csomó művészeti könyvet, de talán ilyesmit Győrben is lehet kapni. Ebben az esetben persze az operáció elmarad, de lehet hogy nem is lessz rá szükségem. Na igen, azt az extenszort is meg kellene vegyem. Olajfesték, álvány, kosztüm és még mindig van 100 lejem a részleten. Ma elég gyorsan eltelt a gyárban. Megismertem egy vadász figurát aki elmesélte a kalandjait. Aztán ólvastam, tanúltam németűl és még aludtam is. Így az egésznapi művészi tevékenységem egy órából állott. Ma délután vóltunk Wilivel úszni. Bemutatta a kraftot. A kis Bözsike ott sétált a hídon egy fiúval, akinek szerettem vólna a bőrében lenni. Nagyszerű vólt ez a délután és mégis amikor hazajöttem olyan rossz hangulatom vólt. Fájt a fejem. Azt hiszem hogy megváltozik az idő. Megpróbáltam megragasztani a bicikligumit. Reggel majd megtudom az eredményt. Most 9 óra. Beveszek egy luminált és lefekszem. Reggel megint korán kelek.

Junius 9, kedd.

Ma reggel fel is keltem és csináltam egy akvarelt. Aztán a gyárban, alépcsőn kipihentem magam. Wili dühös hogy nem tud aludni a lépcsőn. Vagy talán azért mert én tudok? Ki tudja miért vagyok ólyan álmos a lépcsőn? Talán a luminál mellékhatásáról van szó?… Zihanyinak elhoztam a sótlan kenyeret. Adott nekem egy kartellát. Sikerűlt rendbetenni a biciklit. találkoztam azzal a büszke lánnyal az öntödéből. “Bună ziuá”-t köszönt én is viszonoztam. beképzeltnek hisz, pedig nem vagyok más mint egy olyan tipus akinek hiányzik az önbízalma. Máskor én fogok neki előre köszönni. Na most elmegyek mozijegyet venni. Felajánlom szivességemet a hölgyeknek is. Kértem Áditól 25 lejt. Mosoiutól csak a fizetésnél kapom meg. Öcsinek 30 lejjel tartozik, mit szóljak én a tiz lejjel. Na, majd ha visszajöttem folytatjuk…
Na itt vagyok. Hát nem vólt valami nagy film. Vóltam Kerneckiéknél. Hoztam egy művészet történelem könyvet. Na most lefekszem. Kimostam a köpenyem. Reggel vasalok.

Junius 11, csütörtök.

A tegnap reggel fel is keltem és kivasaltam a köpenyem és a nadrágom azzal a tudattal hogy csütörtök van. Délután vettem tintát de mégis elhanyagóltam a naplóírást. Bevásáróltam a paszpartühöz kellő anyagokat. Aztán itthon befejeztem egy képet. Este meg el akartam indúlni a bálba, de aztán megtudtam hogy szerda van, nem csütörtök. A tegnap megigértem Zihanyinak hogy ma fogok németűl ólvasni neki, de ma el vóltam foglalva a paszpartü készítésével. Renbe tettem vagy két képet. Richternek még mindig nem vittem el, pedig csak itt lakik a közelben. Nem tudom mit képzelhet rólam. Estekledik. Kint dörög, villámlik, esik az eső. Az ablakot kinyitottam, legalább most legyen nyitva, mert máskor a pór miatt nem nyítom ki. Csoda nagy veszekedés vólt itt a kioszknál. Két cigányasszony szinte összeverekedett. Kúrvának nevezték egymást. A járókelők megálltak az utcán és nevettek. Csoda jól ment a dólgunk máig a gyárban. Ólvastunk, aludtunk de most azt hiszem az öntödében megváltozik a helyzet. Egész jól megy már a német. Még ha nem egyéb, egy év múlva egész jól fogok beszélni. A torokfájásom is alábbhagyott. Már ideje is vólt. A tegnap a nagy faldarabra ami elöttünk vólt ahogy a lépcsőn ülltünk, képzeletben egy nagy freskót festettem. De szép vólt. Kár hogy csak én láttam. Wilinek is megmutattam de ő nem látott semmit… Nagyon hamar eltelt a délután. Már 8 óra van. Ha megáll az eső megyek a táncba. Azt hiszem itt van Nagy feri. Hallom a hangját. Zihanyinak a barátjáról van szó. A tegnap amikor kimentem sétálni, találkoztam Özvegy Irénnel. Rámnézett és mosolygott. Meg akartam fórdúlni de aztán meggondóltam magam. Nagyon egyedűl éreztem magam. Rossz hogy nincsenek barátaim, vagyis csak öreg barátaim vannak. Egy baráti kört kellene alakitani, akikkel néha találkozzunk és közös problémáinkat megvitassuk. Most érzem annak a környezetnek a hiányát, amit az intézetben hagytam Kolozsváron. De majd mindennek el jön az ideje. Most nekifogok vacsorázni. Hólnap ha jó idő lessz 4-kor fogok fekelni, feltéve ha nem fekszem le későn.

Junius 13, szombat. Fizetésnap.

A tegnapelött vóltam bálban. Gyenge vólt. Egy cigány lány kikosarozott. Azt mondja:
“Stiți să dansați? Sau dacă nu, mai bine să stăm jos”. Ezzel a pad felé húzott. Onnan meg felkérte a partnerét. Csak most vettem észre mennyire lemaradtam a modern tánc fejlődési ütemében. Okvetlenűl meg kell tanúljam ezeket a modern táncokat. Nagyon rossz érzés amikor nem tudod járni rendesen. Másnap a reggeli gyakorlat elmradt. Aztán este kimentem a hegyre és felfedeztem egy jó rajzoló helyet. Nem tudtam lélegzethez jutni. Az alkonyat mindent meselénnyé varázsólt. Festettem és rajzóltam két vázlatot. Még azelött elvittem Richternek az ajándékokat. Csak afelesége vólt otthon és neki nagyon tetszett. Aztán ott a hegyben találkoztam a postással, aki megismert és megmagyarázta merre lakik Katona bácsi. Az öreg éppen akkor kelt fel az ágyból. Az öregasszony panaszkodott hogy fájnak a kezei a mosástól és a kerti munkától. Elég takaros kétszoba-konyhájuk van. Aztán az öreg megmutatta a korondi munkáit. Van két japán edénye is. Aztán odaadtam az ajándékot de most tudtam meg hogy félreértett, mert a reggel azt monta hogy ott felejtettem a festményemet. Mind kereste hogy melyik utcarészlet lehet. Nem ismerte fel. Aztán elkisért fel az ösvényen és megmutatta az útat. Miután kirajzóltam magam, jövök hazafelé. Egy nagyon szép utcajelenetet látok. Ugyancsak a Galgbergben, az egyik kis szűk utcában, rengeteg ember, pazar színekben, az ugyan csak színes házak között, kártyáznak. A gyerekek meg labdáznak. Aztán lennebb a kútnál a gyerekek vízért állnak sórban. Az egyik mind a másik fölé tartja a fazakát, hogy hamarabb haza menjen. De aztán ez bosszuból utánna szalad és kiönti a vizét. Aztán lennebb egy suhanc biciklizteti az öccsét, az meg utánozza a rakétát. Azt mondja hogy most kozmikus sebességgel megyünk. Jön egy lány. Az egyik kiszólgálónak a lánya. Még bele estek a sáncba, mondja a gyerekeknek, aztán tovább megy és én utánna nézek. Miután jól kicsodálkoztam magam a táj szépségében, a lány után osontam. Ő éppen megállott és egy keritésen bekandikált. Mi van ott? kérdem. -Nézem hogy van e kolorádó bogár a krumplin, mert nálunk van. – Hát az a szárán van? Hová megy? – Megyek anyukámhoz a tej után.- Hát az élelmiszer űzletben is van tej? – Igen. Hoznak habár keveset, mondja. -Én már ismerem az anyukáját és magát is, Zihanyin keresztűl. – Maga Udvarhelyről vagy Vásárhelyről jött?…Szóval igy ismertem meg Lenkét. találkoztunk a kémia tanárával. Erre megált és azt mondja, hogy nem akarja hogy fiúval lássa. A végén miután igy egy pár szót beszélgettünk, arról hogy milyen hamar elfelejtik az öregek hogy fiatalok is vóltak, azt mondja: -Gyere!( Most 76 évesen ezt gondolom: Másfelől a fitalok nem képesek elfelejteni azt amit még nem éltek át. Tehát ök az öregekről még kevesebbet tudnak, mert ők még nem vóltak öregek) …Jaj, bocsánat hogy letegeztem- Igy van rendjén, mondom. Ezt már az elején igy kellet vólna csináljuk. Az “Alimentara” elött bemutatkoztam. Ma egész nap róla gondólkoztam. Már rég figyelem ezt a lányt. Tetszik a szelid tekintete amit az anyjától örökölt. tetszik a lelki nyugalma. Szóval egyszerre szerelmes lettem belé. Találkát nem adtam neki de még biztos találkozunk. Hogy màrol is írjak valamit. A tegnapi események jótékonyan befolyásóltak. A tegnap vóltam Nagy Feriéknél is. Megmutatta a képeit, aztán elkisért hazáig. Útközben bemutatott egy tanárkinézésű illetőnek. Elbeszélgettünk a “Szélhámosnő” cimű filmről, afiatalok romlatlanságáról. Aztán gyorsan lefeküdtem mert ma négyórakór keltem. A várban rajzolok és egyszer csak jön egy csutka, megnézi hogy mit csinálok és ezzel visszaballag. A délelött megléptünk a látogatók elől, akiket a diri vezetett. Nem akartuk hogy ez is csinálja az eszét mint a főmérnök, hogy miért nem dólgozunk. Az egyik kisfiút le öntötték sligával, aztán úgy megmosták hogy még a gatyája is vizes lett….Na, most el kell menjek a sótalan kenyérért, mert jön az eső. Zihanyi nagyon várta ezt a fizetésnapot. Attól félek hogy megint szériába esik.

Junius 15, hétfő

A tegnap megint elhanyagóltam a naplóírást. Azt hiszem most megint hullámvőlgybe estem. Már rajzólni sem vólt valami nagy kedvem. Az este benéztem a nyári kertbe. Ott vólt Lenke a csládjával és egy pasassal. Már a tegnapelött is láttam egy pasassal a mozi elött. Ha egy lányt megismerek, mindig azt feltételezem hogy nincs udvarlója. De ez így van rendjén. Én is még sok lányt kell megismerjek, ő is sok fiút hogy az igazit megtaláljuk. Már említettem, hogy a tegnap este kimentem sétálni, de annyit akarok hozzáadni, hogy úgy tudok sétálni a sok ember között mintha egészen egyedűl lennék. Magamban elmondom Lenkének a felfogásomat a törekvéseimet, vágyaimat, életem történatét, csalódásaimat, boldog perceimet. Még jó hogy nem gondólkoztam hangosan. Jól esett így mindent átgondólni az esti friss levegőn. Bementem a büfébe és megittam egy pohár vermuth-fröccsöt, ami egy kicsit megszédített. meg is bántam hogy megittam. Nem akartam szédűlni. Józan akartam lenni. Inkább tiszta ásványvizet kellett vólna igyak. A nyári kertben rengetegen vóltak. Nem vólt hely. Sokan táncóltak. Ott vólt a szomszédasszony a férjével és a kis Anival. Felakartam kérni egy táncra de aztán meggondóltam magam. Elgondóltam, hogy ezek a táncoló emberek, önkivűletükben, mennyire megfeledkeznek a csillagos ég nyugalmáról, az erdő titkos csendjéről, ami esetleg zavarná önkivűletük mámorát. De aztán egem is magával ragadott a zene mámora. Szerettem vólna táncolni de Lenkét nem mertem felkérni. Anit szintén nem. Hazamentem és lefeküdtem. Azt hiszem jobban is tettem. Reggel az udvaron rajzóltam. Ani kétszer is kinyította az ablakot, de amikor meglátott, becsapta. Nem tudom mit rejteget a szobájában. Ma rosszúl éreztem magam. Fájt a torkom. A meleget nem bírtam. Muszály vólt levegőre menjek. Most meg kellene javítsan a biciklimet de lusta vagyok hozzá. Még fürdeni sincs kedvem. Azt hiszem nekifogok németűl ólvasni. Ma is sokat tanúltam. Az a munkás akivel dólgozunk, illetve akinek segítünk, németűl beszél Wilivel és én is szivesen halgatom. Ha még sokáig itt leszünk, egészen belejövök. Ma este találkoztam Lenkével. Egy fiúval sétált. Én éppen utánnuk sétáltam, egy bizonyos távólságban, amikor egyszer csak egyedűl fórdúlt vissza. Végig sétáltuk a főteret, erről arról beszélgetve. Főleg a természetről. Aztán jött az unokatestvére és elmentek haza. Meg vólt lepődve amikor mondtam neki, hogy láttam egy fiúval beszélgetni. Csodálkozott hogy, hogy nem vett észre. Most lefekszem. Már 10 óra. Hólnap 4-kor kelek.

Junius 16, kedd

Hát fel is keltem reggel 4 órakor de úgy eltöltöttem az időt, hogy már majdnem fél 5 vólt amikor kimentem. Nem mentem messze csak a Lenkéjék utcájáig. Be sem tudtam fejezni amit megkezdtem. Vissza kellett siessek, hogy csomagóljak magamnak valami ennivalót… Az az érzésem hogy én nem vagyok képes egy nőt megnyerni, vagyis pontosbban, megtartani. De még is meg fogom probálni Lenkével megértetni, saját magamat, saját törekvéseimet. Gondolod hogy ez önzés? Nem is ez a legnehezebb dolog. A baj ott van, hogy magam sem értem egészen saját magamat. Hát akkor képzeld el milyen nehéz lessz másokkal megértetni azt amit én is csak félig értek. Sokszor feltettem magamnak a kérdést: Vajon, amikor azt mondom, hogy a művészetért élek, én ezt komolyan gondolom? Vajon nem én is a testi, lelki megelégedettség után futok? És ha valakivel jót teszek, ezt nem csak önzésből teszem, mert ezzel magamnak tettem jót? Vajon a jótétemény és a jóérzés nem éppen bűnjeink ellensúlyozására, vagyis lelkiismeretünk megnyugtatására van szánva? Nem akarjuk hogy rosszat mondjanak rólunk, mert akkor a lelkiismeretünk fúrdal. Testünk, lelkünk ösztönösen az egyensúlyt keresi. Mi nekem ebben a személyes érdemem, hogy testem, lelkem így van beálítva? De még is úgy hiszem, hogy az az én érdemem, hogy ha ezt az ösztönös törekvést a jó felé felismerem és elősegítem a kifejlődését, lerombolva minden gátot az útjában. Táplálom, hogy nőjjön és másokra is átterjedjen. Szeretnék egy eszmetársat találni, különösen nőben. A tegnap este Finna Sándor bátyám mesélte, hogy a Magyari Gábor barátjával, kiköltöztek a paradicsom vőlgyébe. Ez valahól afajánszgyár mögött van. Az asszonyok nem akartak velük jönni. De aztán két hét után ők is feljöttek. Aztán nekifogtak dólgozni, malterezni, építeni. Meséli hogy milyen szép vólt. Hát én is szivesen kiköltöznék oda. Most mingyár 4 óra. Nekifogok németűl tanúlni. Egy kicsi nyelvtan bíztos nem árt meg nekem. Azt hiszem strandólni ma már nem megyek, mert borus az idő, habár egy kis nap nem ártana, mert fehér vagyok mint a halál. Mára ennyi elég lessz.

Junius 17, szerda

Az este elbeszélgettem Nikulicával. Nagyon komoly de mégis vídám fiú. Az ő barátja udvaról Lenkének. Ő úgy hiszi, hogy nem valami komoly alak. Ebben a pillanatban fütyőlt Wili az ablak alatt. Úgy eggyeztünk meg, hogy eggyütt megyünk a gáthoz. Meleg van. Ez az első igazi meleg nap ezen a héten. Az inget sem tudom elviselni. Szóval, elmentünk a gáthoz, úsztunk eggyet a gát felett, aztán Wili elment. Én meg találkoztam Rozival meg a barátnőjével. Éppen a fürdődressz megreparálásán fáradoztak, ami a dus alatt elszakadt. Nem is dusról hanem vizesésről van szó. Aztán oda adtam a bicskámat és azzal sikerűlt. Hazajövet bevásáróltam a piacon. Szégyellem megint kenyérjegyet kérni. Hogy lehettem olyan tátottszájú hogy elveszítsem… Szóval az este, amig Nikulicával beszélgettünk, Lenke bent vólt a pasasával és onnan nézett kifelé. Aztán kijöttek, én meg köszönést intettem nekik, amit viszonozott. Ma este megint kimegyek. Talán találkozok vele. Most ami a művészetet illeti, egészen ellágyúltam. A nőkön jár az eszem. Szivesebben tanulok németűl vagy naplót írok. A művészet csak arra a reggeli egy órára szorítkozik. De ebben az esetben ez a legjobb mególdás. Ott van az a gyönyörű nyári reggel,, az a friss levegő, a rigó fütty, a házak, a füvek, a fák és a színek lágy akordja. Ha nem másért csak ezért is érdemes korán kelni. Mit szeretnék most a legjobban csinálni? Igazán nehéz erre a kérdésre felelni. Igy jó ahogy van. Élvezem az írást. Közlöm gongolataimat veled, amiből te is tanúlsz. Ha mindent összevetek, most a legjobban egy ólyan lányt szeretnék ölelni akit szeretek. Hiányzik a gyöngédség. Hiányzik valaki aki törődik velem, aki értékelni tudja tehetségemet és aki további munkára ihlet. Hiába tudnék akár freskót is festeni de kinek kell? Ki lelkesedik a művészetért? Egy pohár jó bórnak majdnem mindenki jobban örűl. Hát ezek szerint be kellene áljak szőlősgazdának? Talán nem is rossz ötlet. Sajnos megvalósíthatatlan…Megbántam hogy rántottát ettem. A nyerskoszt sokkal frissebb energiát ad. Ahogy észreveszem magamon, semmi vágyam nincs. Azt mondják hogy ez a bóldogság. Lehet, hogy igaz…Félek most nehogy én essem szériába Zihanyi helyett. Ma sikerűlt legyőzni magamat. Ha magamat tartósan le tudnám győzni, akkor az álmaimat meg tudnám valósítani.

Junius 19, péntek

Egy jobb életért, egy emberségesebb nemzetek közti viszonyért harcolok. Vagyis akarok harcolni. Legalábbis rákészűlök azzal, hogy nyelveket tanúlok. A tegnap vóltam a közmunkán. Kiábrándított az az időpazarlás ami ott végbement. Amit mi ott csináltunk 36-an azt 10 ember nyugodtan el tudta vólna végezni. Szivesen megcsinálnám ezt a munkát délelött, de nem délután. Minden rendben lett vólna ha nem láttam vólna annyi unott pofát a lapát nyelére támaszkodva. Az este 7-órakor úgy elaludtam, hogy csak reggel 3-kor ébredtem meg. Négykor felkeltem és elmentem rajzolni, megint egy új helyre, nem messze innen, a kötélverő utcába. Most kimennék ha Aurica nem lenne bent Zihanyiéknál. Unom a sok köszönést. Ma egész jókedvel, kipihenve dólgoztam a gyárban, habár csórgott rólam az izzadság. Az utolsó órát fent töltöttuk a lépcsőn. Wili ma nem dólgozott mert fertőzése van a lábán. Hólnap megint egyedűl vagyok, mert Wili szabadnapos. A mandulafájásom mintha alább hagyott vólna, de mégis renszeresen kell gargarizáljak. A művészeti tevékenységem a reggeli egy órából áll, de azt tiszta szívvel kihasználom. Nem írtam levelet már vagy három hónapja. Egyszerűen se kedvem se időm nincs rá. Moziban is nagyon rég nem vóltam. A bálban szintén. Úgy tünik hogy a bált és az udvarlást nem nekem találták ki. Fogalmam sincs, hogyan kell egy nőt egy tésztára vagy egy üveg sőrre meghívni. Még eddig ahányszor probáltam, mindig kosarat kaptam. De én nem ettől várom a boldogságom. Én nem unatkozom, tehát nem kell szórakozzak. Csak egyszerűen szükségem van egy eszmetársra, amit lányok közt aligha sikerűl megszereznem. Esetleg Finna Éva lehetne az, Sanyi “bátyámnak” a lánya.

Junius 20, szombat

Ma sokat dólgoztam. Ki vagyok fáradva, de jól érzem magam. Most érkeztem haza. Azonnal ledobtam magamról mindent. Rettentő meleg van. Ma délután megyek haza. rendbe kell tegyem a biciklimet. Már csak hétfőn találkozunk. Kéne vigyek valami munkát Vásárhelyre, de készen nincs semmim. Ami van az nem kiállításra való. Ami jobb vólt azt elajándékoztam.

Junius 22, hétfő

Vóltam otthon. Szombaton délután fél ötkor indúltam. Akartam anyámnak egy pár kiló lisztet vinni de nem találtam. Aztán vettem cukrot. Hétúron elkapott az eső. Bementem egy házhoz. A biciklimet betettem a csűrbe. Egy akkora jégdarab esett mellém mint egy galambtojás. A környéken valahól elverte a gabonát. Aztán elindúltam. Szembejön egy néni akinek, falusi szokás szerint, köszönök. Megáll, megnéz és azt mondja: Ne haragúdjon de nem ismerem. Mondom, nem is csoda hiszen én sem ismerem magàt. Meglepett, hogy itt nem szokás ismeretlennek köszönni. Aztán estére haza evickéltem. Öcsém, Dezső megmutatta a galambjait. Másnap kiengedtük a kis postagalambot, és vele egy öregebbet is amelyik még nem vólt kieresztve. Ez egyenesen hazarepűlt. Az udvarról néztük amint a háztetőn repűlésre készűlt és a kicsit is elakarta csalni. Ez téged nem is érdekel, de ezt én most magamhoz írom. Ahhoz a magamhoz aki már másvalaki lessz mint most. Célom, saját magam megismerése….Aztán Sanyival délután elmentünk halászni, ketten egy biciklivel. Fogtunk vagy két kiló halat. Elbeszélgettünk a nőkről, fiatalokról öregekről. Aztán otthon megbeszéltük hogy a nyáron vagy Sanyi vagy Pali jönnek Segesvárra dólgozni a Gostáthoz és nálam fognak lakni. Csak másnap reggel, illetve ma reggel 3-kor indúltam el. Fáradalmaimat kipihentem a tetőn. Ma nem dólgoztam semmit. Most Várom Dimát, hogy az UTM ügyet elintézzük. Azt még elfelejtettem mondani, hogy a napokban találkoztam Lenkével. Sétálni hívtam de nem szólt semmit. Kérdem: Vársz valakit? Nagy nehezen bevallotta, hogy igen. Azt mondja hogy ne haragudjak de ő most itt meg kell várja. Mondom: Ebben nincs semmi rossz. Kérdem: Komoly? Szereted? Azt mondja: Nem tudom. Azt szeretném tudni miért habozik bevallani, hogy neki udvarólnak? Úgy érzem sikerűlt részben megnyernem a tetszését. Öszintén szólva nekem nagyon tetszik mint ember. Ha közelebbi viszonyba kerűlnék vele, biztos, mint nő is megtetszene. Aztán elköszöntem, mert láttam hogy zsenirozva érzi magát.

Junius 24, szerda

A tegnap megint elhanyagóltam az írást. A tegnap nem vóltam képes koránkelni és ma szintén nem. Az egyetlen munkám egy rossz kroki. Egész délelött komiszúl éreztem magam. Legalább 10 atmoszféra nyomást éreztem a fejemben. A tetőn valamennyire kipihentem magam. A tegnap elmondtam a dólgot Jóska bátyámnak. Ő azt ajánlotta hogy csináljak egy beőntést, mert ez az egész szervezetet regenerálja és a felgyűlemlett mérgektől megszabadítja. Azután az ember bevezet 2-3 bőjtnapot és folytatja gyümőlcskosztal. Megvagyok én is győződve, hogy ennek regeneráló hatása van. Az irigátort elhatároztam, hogy meg is veszem. Az egész nem több mint 32 lej. A bőjtnapokat az ember a friss levegőn, és állandó mozgással, gyaloglással vagy úszással kell hogy tőltse. A pár kiló súlyveszteségtől nem kell megijedni, mert ezzel egyidőben pár kiló mérgező anyagtól szabadúlunk meg. Most ólvasom a Bicsérdi könyvét, “A halál legyőzését” ahól sok naivitást de úgyan akkor, sok zsenialitást fedezek fel. Összehasonlítva a Tang Herold “Táplálkozás” című könyvével, Bicsérdi bátrabb. Több forradalmiság van benne, habár több hiba is fellelhető. Az általa megírt dólgokat mind ellenőrizni kellene. Kár lenne a feledés mocsarába sűlyedve hagyni. A tegnap nem kellett öntözzek a kertben, mert az eső megtette helyettem. Borzasztó kevés az időm. Ha megírtam a naplót, befejeztem a nyelvórámat, egy kicsit tanúlok, elmegyek egyet mást vásárólni, még arra sincs időm hogy egy levelet írjak. Pedig Milánnak okvetlenűl kell hogy írjak. Ma sokat beszéltem németűl. Egész jól haladok. Ugyan akkor Wili is jól halad a magyar nyelvel. Hólnap talán már más szekcióban dólgozunk. Sajnálom hogy Zika bácsitól elválunk, mert tőle sokat tanúltam németűl habár én nem sokat beszéltem… Annyira megszoktam a meztelenűl járást a szobámban, hogy alig tudom elviselni a ruhát magamon. Milyen kár hogy az emberiség így elsatnyúlt. Azt hiszi hogy ruha nélkűl nem is élhet. A természetes életet csak a strandokon, folyópartokon lehet látni. Ha itt lehet levetközve járni, miért nem lehet a városban. Na, ne félj, csak viccelek… Ma a főnökünk Fekete ólyan bóldog vólt, hogy nem tudta összefogni a száját. Azt mondja, hogy megmondta az igazgatónak amit gondól. A gyűlésen ott vólt Vacaru a minisztériumból. Ott kiállítottak vagy négy tárgyat amelyik nem éppen vólt művészi szempontból megfelelő. A főmérnök még ezelött kijelentette, hogy amig ő ebben a gyárban van, itt csak ólyan fajánsz tárgyakat fogadnak el ami neki tetszik. Úgy veszem észre hogy úgy az igazgatónak mint a főmérnöknek szálka vagyunk a szemében. Mondják meg most tisztán hogy jó az amit csinálunk, vagy ha nem elmegyünk a téglagyárba dolgozni. Aztán Vacaru megmondta hogy a kreáció az ami a gyár presztizsét emelte és minden modelt elfogadott a főmérnök akarata ellenére. Nagyon jó fekete elvtárs! Gyere, vezessed te a gyárat! (Bine, bine tov. Fekete. Hai conduce tu fabrica.) Mondja a főmérnök nagy dühösön. Mindenesetre ha mindez így igaz, akkor Árpi nagy ász vólt a tegnap, de attól félek hogy túloz.

Junius 25, csütörtök.

Túl sokat alszom és túl keveset dólgozom. Most már ideje vólna egy portrét mintázni. Ma vitatkoztunk Wilivel a beidegzett szokásokról. Miért kell az embernek ólyannak is köszönjön akit nem tisztel? Stb.stb. …Láttam egy balesetet. Egy autó a sáncban, az ablaka kitőrve, egy bicikli tönkremenve. A sofőr a milicistának eszkuzája magát. A nép meg bámúl… Az este vóltunk Joska “bátyámmal” telefonálni. Elhívtuk Ilona nénit Etédről. Erzsi néninek kicsikkant a kara. Az az érzésem hogy ezek a hétköznapi dólgok nem nagyon érdekelnek. De talán én is diplomás hétköznapi ember vagyok. Az nem is lenne baj csak ne hiányozna az egészség. Az bíztos, hogy amióta fáj a torkom, nem érzem magam egészségesnek. Nem tudok semmiért odaadással dólgozni. Most Bicsérdit tanúlmányozom. Ez a mai programom.

Julius 3

Az utobbi napokban elhanyagóltam a naplóirást. Az ebéd idejét fél háromról fél ötre akarom eltólni és így mególdanám a Bicsérdi által előírt napi kétszeri reformtáplálkozást. Ezért ahogy haza érkezem minjárt nekifogok naplót írni. Éhes amúgy sem vagyok, csak inkább az étvágyam és a megszokottság keltik fel az éhség érzetét. Régi falánkságom a nyerskoszt gyakorlása alatt egészen nórmálisra csökkent. Igyekszem lehetőleg elkerűlni a telitettség érzetét, ami szellemi tunyaságra vezet…Már pár napja esik az eső. Álmos hangulat úralja úgy a tájat mint az embereket. Az este elmentem a táncba. Megismerkedtem Évával. Kedvet kaptam a módern táncokhoz. Reggel álmosan ébredtem és egész nap fájt a tórkom. Habár egész lényemet egy közöny úralja, az általános kedélyállapotom nivója emelkedett. Úgy érzem egy lépést tettem a lelki harmonia felé és saját énem megtalálása felé. Igyekszem hiúságomat legyőzni és valódi értékemet megmutatni. A szenvedést mindig azzal hoztam magamra, hogy nem vóltam őszinte másokkal szemben és mesterséges úton hatni akartam ràjuk. Màsok szemében nagyobbnak akartam látszani mint ami vagyok. Ez veszélyes út, mert újabbi hazugságokra kényszerít. El kell felejtsem azt hogy diplomám van és mindig saját emberi értékeimre kell alapozzak. Finna Sanyi bátyámnak is megvan ez a negativ óldala. Ennek ellenére ő forradalmár. A magvetés feladatát elvégzi. Első feledatom, megjavítani viszonyomat embertársaimmal, különösen a nőkkel. Ne teljen el egy nap hogy ne érdeklődjek sórsuk felől, hogy ne legyek közvetlen kapcsolatban velük. Érdekes vólt amit Évától hallottam. Egy osztályvezető udvaról neki, aki el akarja venni, de ő nem szereti. De hogy tudná megmondani ezt neki? Attól fél hogy kitólna vele. Az este felkért egy csúnya cselédlány. Azt hiszem, hogy én vóltam az egyetlen akivel táncólt. Évának felajánlottam, hogy hazakísérem. De azt mondta, köszöni de a lányokkal megy. Lassan lassan szövődik az ismeretségeim láncolata. Ha egészséges lettem vólna, már sokkal messzebb lennék. Az este vóltam kétszer is Sanyi bátyáméknál, de a kapu be vólt zárva. Évával akartam beszélni. Értelmes lánynak tartom, aki megért engem. De lehet hogy van udvarlója. Ebben az esetben én csak zavarom a csendet. Lehet hogy ma este is elmegyek hozzájuk. Sanyi bátyám kezd mind elviselhetetlenebb lenni számomra. Nem merem őszintén megmondani a véleményemet, mert félek, hogy megsértem. A sok dumája álmosítolag hat. Csak a szájszaga tart mégis ébren. Ö tulajdonképpen saját magával akarja tisztázni gondólatait. Hogy kéne megmondjam neki, hogy ne hajóljon ólyan közel az emberekhez. Amikor el akartam menni, felálltam, aztán rábeszéltek hogy űljek le, de szivesebben maradtam állva, mert így friss levegőhöz juthattam. Meg akarnám kérdezni: Elismeri a friss levegő fontosságát? – Természetesen.- Hát akkor miért kényszerít engem arra hogy a maga által elhasznált levegőt szívjam? Az este vóltam nála. Adott egy Bicsérdi fényképet. Úgy érzem, hogy Éva teljesen közömbös irántam. Ezt ma is bebizonyította amikor az üveggyárban rátaláltam. Minden esetre nem is ismerjük még egymást és a látszat is csalhat. Ma könnyen sikerűlt az ebédemet 5 óráig kitólni. Ma ha nem lett vólna ólvasnivalóm, szenvedtem vólna. Egészen kábúlt vagyok. Befejeztem Mipom-ot. Nem vagyok elragadtatva. Ki kéne menjek egy kicsit a szabadba levegőzni. Ezt a délutáni pár órát a szabadban kellene tölteni és ezt sem vagyok képes megtenni. Úgy érzem képtelen lennék 5 napi bőjtre.

Julius 6

A tegnap Jóska bátyámmal kerestünk egy utcát. Megkérdeztünk egy milicistát. Ő sem tudta, hogy hól van. A telefonnál is kérdeztük. A telefonista nő alighanem még Bukarestet is megkérdezte, de semmi eredmény. Megismertem egy patikus nőt. 11 órakór mentünk el és egy órakor érkeztünk haza. Apámat a szobámban találtam. Aztán ketten megtettük ugyanazt az útat a várban. Vóltunk a gátnál is. Aztán a sétányon. Apám kifogásólta, hogy nincs letörölve a pór. Mondom éppen vasárnap szoktam takarítani, de ma el vóltam foglalva. Aztán Zihanyi megkinált zőldpaszúly főzelékkel… Ma sokat beszélgettem Marikával az öntödében. Otthon vólt Nagyajtán. Az éjjel útazott. Ma nekifogtam jógát ólvasni. Sokat vitatkoztunk Finna Sándorral. Ő azt tartja hogy a Mipam nem misztikus. Én meg annak tartom. Találkoztam Istvánnal amint egy autót szemlélt. Aztán kisűlt hogy a németalfőldi rokonainak az autója vólt. Azt mondta, hogy lehet hogy felkeres, de nem nagyon hiszem. Ma nem történt semmi különös. Halgatóztam mint rendesen amikor valakit németűl hallottam beszélni. Neki kéne fogjak egész komoly regényeket ólvasni németűl. Pár hónap múlva elég jól érteném. Most Aurika Joska bátyámmal franciáúl beszél. Kár hogy alig tudok valamit franciáúl. Művészeti tevékenységem zéro. Nem vagyok képes reggel 5-kór felkelni. Nem érzem jól magam. Már két napja hogy nem megyek a vécére. Ez így nem mehet tovább. Az esti fejenállás mintha segített vólna a mandula fájás ellen. A tegnap láttam egy finn fílmet. Nagyon szép vólt. Most lefekszem. Jóéjszakát!

Julius 9

Ma nagy vitàt rendeztünk Wilivel. Ez az első alkalom amikor valami komoly dologról vitatkozunk. Ez szükséges vólt csa azért is, hogy rájőjek hogy nem érdemes vitatkozni. Vagyis csak abban az esetben érdemes, ha az ember nem érinti senkinek az önérzetét és nagyon bíztos a dólgában. Az dűhösített, hogy lenézően beszélt Raoult Francé könyvéről, anélkűl hogy ólvasta vólna. A szavak nem érnek semmit. Tettekkel kell bizonyítani.

Julius 11

Átmentünk a kemencékhez. Megjelent Csizmásné, a kis védangyalunk. Most az órvoshoz akartam menni de nincs hivatalban. Igy elmegyek haza. Néha elfog a honvágy. Haza megyek és amikor haza érek, mintha minden a régi kerékvágásban menne. Semmi újat nem látok. Jól befoghagymáztam de amire hazaérek biciklivel, kifújom magamból. Milyen könyvet vigyek haza? A “Bicsérdit” kéne megmutassam anyámnak. Vettem, még a múlt héten, egy fél kiló mézet. Haza fogom vinni. Jobb ha nem túlzok az édességekkel. A tegnap a gyár kantinjában ettem, de azután nem is valami jól éreztem magam. Ez azt jelenti, hogy ha nem étkezünk egésségesen, egy pár hét alatt ágyban fekvő betegek vagyunk.

Julius 15

Külömséget kell tegyek az éhség és az étvágy között. Ma rájöttem hogy a tizórai kajázás regalábbis részemről egy erőltetett valami. Egy kiadós ebéd és vacsora teljesen kielégítene. Ezenkívűl, feljavítanám a hangulatomat a gyárban, ahól a rossz levegő amúgy is kínoz. Ma elhagytam a tizórait és egyórakor ebédeltem. Egész délelött jól éreztem magam. Átvettem az angól leckék felét. Tehát ez egy nagyszerű újítás, amit be is fogok vezetni. Éhséget 5 óra elött nem is éreztem. Így, ha félhatkór megvacsorázom, a napi étkezés el is van intézve. Ólyannak aki a vegyes táplálkozáshoz van szokva, egyelőre nem árt a húst mint fűszert, az étrendben hagyni. A tegnap beszéltem egy Bahamából jött magyar emberrel aki Finna Sándor sógora. A feleségével jött felkeresni őket. Egészen fellelkesített ez a találkozás. Negyven év múlva sem felejtette el az anyanyelvét. Ma is elmegyek, hogy visszavigyem a kölcsön adott könyvet és hátha tudok beszélni a feleségével. Vártam Sanyit, de nem jött.

Julius 17

A tegnap megjött az öcsém, Sanyi. Az elöbb érkeztünk meg az erdőről. Azelött meg a gátnál vóltunk. Nagyon jól esett az egész testel lélegzeni. Találtunk egy csomó gombát ami salátával egy kitűnő vacsora lett. Most elmentek Joska bátyámmal Kerneckihez. Hátha tud adni valami munkát neki. Elhatároztuk, hogy tervszerűen fogunk jogázni. Ma égész délelött angólt tanúltam fent a lépcsőn. Mostanában a művészetre keveset gondolok. Minden művészet amit az ember szívvel lélekkel csinál. Még most sem sikerűlt eldöntenem, hogy mi a hívatásom. A művészettől mégsem fogok elszakadni. Most jelenleg a sötétben bandukolok, de ez is elmúlik. Nagy hajlamot érzek az útazás iránt. Képes vólnék gyalog nekiindúlni a nagyvilágnak. Éjszaka mennék, nappal aludnék, úgy ahogy Sanyival tettük a Gyergyói medencében. A kaját nyáron meg lehetne óldani. Télen, nehezebben. Nyáron igyekeznék délfelé, hogy ne érjen útól a tél. Vándorólnék mint a vándormadarak. De szép élet lenne. Hányszor körberepűltem gondólatban a főldet meg a hóldat. Remélem hogy egyszer a valóságban is körűlútazhatom legalább a földet, ha nem más égitestet. De szép lenne a Főldórszág határok nélkűl.

Julius 23

Egészen elhanyagóltam az írást. A múltvasárnap Sanyival vóltunk kint az erdőn. Napoztunk, tornásztunk, ólvastunk. Kivittem az extenszórt. Egész nap kint vóltunk a tiszta levegőn. Én egy bélmosással kezdtem meg a napot. Azóta még semmit sem ettem. Érdekes hogy úgy éreztem magamat mintha sohsem fájt vólna semmim. Egész nap nem ettünk semmit, mégis a hegyen minden szívdobogás nélkűl mentünk felfelé. Az erek vissza vóltak húzódva. rengeteg gombát találtunk. Aztán Sanyi kapott egy munkahelyet a téglagyárban. Reggel 7-től délután négyig dóldozik. Szászok közt van. Minden nap egy új szóval jön haza. Észrevétlen is tanúl németűl. Hogy az öreg bahamai Varga szólásával éljek: “Aki már egy árkot átugrott, annak a következő már könnyebb lessz.” A tegnap és a tegnapelött vóltam náluk. Előszedtem minden angól tudásom és elég jól megértettük egymást. Ha legalább egy hónapot gyakorólhatnám, egészen bekejönnék. Az utóbbi időben egészen komolyan tanúlom az angólt. Még álmomban is angolúl beszélek. Na persze, legalább is azt hiszem. A “ Nulla dies sine lineá-t” már rég cserben hagytam. Másfelől, most is “lineát” húzok, csak ez másfajta. Egyszerre csak egy dólgot tudok sikeresen ekvégezni. Úgy érzem, hogy nemsokára nagyobb lendűlettel fogok hozzá a festéshez, a rajzóláshoz. A magyarórszági útból az idén már nem lessz semmi, de jövőre elmegyek, ha nem Ghánába, legalább Magyarórszágra. Sanyi mondta hogy lehet menni Ghánába tanárnak. Mind jobban kezdek rájönni, hogy az út amit választottam és egy fél éve követek, jó. Nem leszek bicsérdista. Nem leszek jogi, de igyekszem saját magam doktora lenni. Saját életemet leegyszerűsíteni és képességem szerint a legtöbbet adni a tudománynak, ami mindig a haladást szólgálta. Amikor nyelveket tanúlok, az a gondólat fütt, hogy én is hozzájárúlhatok a nemzetek közeledéséhez. Ha mindenki több nyelvet tudna, akkor könnyebb lenne egy nyelvet nemzetközinek elismerni. Tehát a nyelvtanúlásra sokkal több hangsúlyt kellene fektetni. Az iskolákba be kellene vezetni a tudomány legújjabb vívmányait, példáúl a magnetofont és a filmet. Jelenleg, nyelveket csak a filologián tanúlnak komolyan. De az sem kielégítő. Még most sem tudom mi leszek, művész? nyelvész? író? Vagy talán világjáró? Talán egyik sem? Talán mind a négy? Annyi bíztos hogy van célom az életben. Soha sem unatkozom. Ha panaszkodom, azt ha nem gyári rossz levegőért, akkor a torokfájás miatt teszem. Nem tudom és nem is akarom magamat lehatárolni egy irányban. Ha valaki azta mondja, hogy így nem is lehetek valaki, nem lehetek nagy művész, erre azt felelem, hogy kis emberekre sokkal több szükség van mint híres emberekre. Nem én vagyok fontos mint személyiség. Nem akarom hajhászni a kariert, a sikert. Habár természetes az a törekvésem hogy az életemet egésszében kiéljem és itt a földön találjam meg a boldogságot és magamban keresem istennek órszágát. Magamból kell ki üzzem a poklot. Felül kell tudjak emelkedni a héköznapok kicsinyes bajain és a hangulatom hullámzásait kell tudjam szabályozni. Az életemet mint egészet meg kell tudjam tervezni és kiélni. Igy amikór el jön az idő ,hogy vissza térjek az anyagi világba, amikor atomjaim amelyek egy életen át szellemem parancsát teljesítették, felszabadúlnak, azt tudjam mondani, hogy nem éltem hiába.

Julius 26, vasárnap

Jozsi bátyámnak jó kedve van. Énekel. El mentünk vólna az erdőre mint a múlt vasárnap de rossz idő van. Sanyi megcsinálta a biciklit. Ma mennék fürdeni a vizeséshez, egy jó masszázs nem ártana, de rossz az idő. Bucsuzok tőled kedves naplóm. Most semmi okos dolog nem jut eszembe.

Augusztus 17

Már rég nem írok. Már van annak vagy három hete. Itt vólt Sanyi is két hétig. Keresett 250 lejt. Azután semmi jelentős nem történt. Apámnak elromlott a motorettája. A biciklit haza adtam és vettem magamnak egy újat. Múlt vasárnap vóltam otthon. Sanyi Dezső és én egy szép kirándulást csináltunk az erdőn. Labdáztunk, ólvastunk, énekeltünk, gombásztunk, jogáztunk, tornáztunk stb.stb. Pali elment körtéjért és amikor ki jött utánunk, nem kapott meg. Az azelött való vasárnap, vóltam Vásárhelyen. Lacinak van egy Csontváry naptára. Nagytata azt igérte hogy nekem is vesz eggyet. Éppen akkor készűlt Magyarórszágra. Lacit megint munkában találtam. Aztán elmentünk moziba. Megnéztük az “Útazás a föld körűl 80 nap alatt” cimű filmet és ezzel visszajöttem. Háromkor indúltam és este 9-kór itt vóltam. Apukát a Vászmány tetején értem útól. Eggyütt indúltunk Szentgyörgyről de nem Vásárhelyről. T.i. Segesvárról előszőr Szentgyörgyre mentem…Joska bátyám el akart csalni a Nyári Kertbe, de örvendek, hogy ellent todtam állni akkor is ha talán ezzel magamra haragítom. Az űzletben láttam “Drumul spre Gana” cimű könyvet. Ez a gondolat már rég foglalkoztat. A vakációmat el akarom útazni. Ha lehet felkeresem barátomat Látta Lászlót. Panaszkodik, hogy le van zűlve. Iszik, nőzik és nem dólgozik. Én se nem iszom se nem nőzöm. Szerencsére nem vagyok munkanélküli. De van egy szeretőm akihez járok, ez a filologia. Nagy lendűlettel tanúlok németűl. Sanyival vitám vólt az este. Na, majd hólnap lehet,hogy mondok valami újat. Csao!

Augusztus 20

Antitól kaptam egy levelet de nem válaszóltam. Be akartam útaltatni magam a kórházba de ott még mindig Filipescu van szólgálatban és ahhoz a mészároshoz nem akarok menni. holnap “szólgálatos tiszt” leszek. Elég kár. Éppen rosszkór a fene megegye. A német nyelv elég jól megy. Cseh Erika hozott egy könyvet Szervántesztől, amit most ólvasok. Fekete, a kreációs osztály főnöke, be akar minket vonni a munkába. Egy kis szóváltásom vólt Zihanyival, aki miközben a jóga programomat végeztem, tökrészegen beállított hozzám. A tegnap megigérte hogy Ágnes nénit, a takarítónőt ki fogja fizetni és most azt mondja hogy fizessek én. Félig viccesen azt mondom, hogy ahhoz fel is kell őltözni. Bórzasztó dühös lett. Azt mondja: Neked minden ólyan nehéz. Erre ezt mondom neki nyugodtan: Most programom van, aztán megmosdom, felőltözöm és aztán kifizetem. Tartom magam egy programhoz. – Igen, az ökör is tartja magát a programjához. -Persze ez nem jeleti azt hogy ökör vagyok. -Hát nem egészen, de megközelíted. – Koszönöm! ….Az igazság az, hogy van bennem egy kis akadékoskodó természet. Hozzáteszem, hogy már azelött feldühösített a lelkifröccseivel a köszönéssel kapcsolatban, a tisztálkodással kapcsolatban. Portörlés stb. Én azt mondtam, hogy inkáb a butor legyen poros mint a tüdőm. Szóval a békés eggyüttélés nem könnyű probléma. A hibát először magamban kell keressem. Ha gögösnek néznek ez az én hibám, habár ez csupán látszatra épűl, mert én nem gögös hanem szórakozott vagyok. Néha ugyancsak szórakozottságból kétszer is köszönök. Persze nem vagyok ártatlan, ezt be kell ismerjem. Többet kellene érdeklődjek embertársaim iránt. Egy nagy szálka vagyok azért is, mert nem vagyok jó pletykatárgy. Habár ha beleverik az órrukat a belső életembe, találnak pletykálni valót. Ágnes nénit most fizettem ki. Azt mondja nem kér sokat tőlem. Mondom, kérje csak meg a rendes árát, mert én tudom értékelni a munkáját.

Augusztus 21

Ma kint hagytam dróton két lepedőt és két törűlközőt, amiből az egyik eltünt. A màsikban egy csírkét találtak, levágva. Bizonyosan megzavartam a tólvajt amikor mentem el. Ma szólgálatos tiszt vagyok, kolégáim az igazgató és a káderes…Fáj a fejem. Meg kell jól fogózzak. Zihanyi Jóska bátyám azt mondja: Ilyen feltéteklek mellett a gyárat is ellophatják. – Tőlem vihetik, mondom.

Augusztus 22, 1964

Az éjjel szólgálatos vóltam. Délután nagyon álmos vóltam, 16 órakor elkéreztem ételért és vissza sem mentem. Talán a kapus rá fog jönni a dologra és hólnap meg fog kérdezni. Nekem meg nem marad más hátra mint megmondani az igazat. Haza akartam menni hogy aludjam ki magam. Betértem a kenyérűzletbe de nem vólt kenyér…Ha most nem praktizálnék, nem tettem vólna meg. Rám nincs szükség. De nekem szükségem van pihenésre. Legyen ami lessz.

Augusztus 23

Kezembe vettem a naplom első lapját, amit különlapra írtam május elsején. Feleslegesnek és banálisnak tartom az egészet. Úgy érzem, az őnmegismerésem első szakasza lezárúlt. Visszamentem a gyárba a biciklimért. Visszafelé elkapott a záporeső. Bőrig áztam. Most itt űlök fürdőgatyában. Ez a legkedvencebb őltözékem itthon. Ha meglátnál észrevennéd, hogy sokat változtam. Egy rendes, átgondólt bőlcs életet kezdtem élni. Habár, még nagy harcokat kell megvívjak az önlegyűrés terén….Meghalt a vén részeges Gyula bácsi, akit mindenki megvetett, kidobott. Akit csak Zihanyi Joska bátyám értett meg és érzett vele eggyütt. Most ő akarja eltemetni. Elmentem Nagy Feri lelkész úr után de ő foglalt. Neki egy esküvője vólt ….Zárójelben. Észrevettem, hogy mílyen sokat jelenthet egy csekélység. Rossz benyomást tett rám az hogy Nagy Feri nagyobbik lánya, aki az egyik kezében korpás tálat tartott, vizes kézzel fogott kezet velem…Neki kellene fogjak rajzólni vagy festeni. Szeretnék egy Csontvári albumot, ami sokat segitene rajtam. Nagytatám meg is ígérte hogy jön és elhozza….. A Magyarórszági útamból csak akkór lehetne valami ha biciklivel is kimehetnék. Sajnos lehetetlen. A vonatra nincs elég pénzem. Még most sem tudom hová indúljak, Medgyesre vagy Vásárhelyre? Nincs elég pénzem és emiatt restelem a rokonságot felkeresni.

Augusztus 25

Vóltam otthon. Vittem haza egy liter olajat és egy félkiló túrót. Hétfőn vóltam Vásárhelyen. Megnéztem két filmet. “Topaze”-t és egy francia fílmet a forradalomról. Laci felvételezett az esti liceumba. Vitatkoztunk a pénz körűl. Sanyi az órvosi vizsgákat még nem fejezte be. Nagymama kinált. Nem fogadtam el semmit. Lacinak is azt mondtam hogy a kantinban ettem. Este hóltfáradtan érkeztem haza 11-kor. Elveszítettem a kúlcsomat. Balavásárán az erdőben egy kicsit lefeküdtem és biztosan ott hullott ki a zsebemből. A legfontosabbat kihagytam. hoztam egy Csontvári-t.

Aug. 27

Ma Erikának feltártam a felfogásomat és életcélomat. Sokat vitatkoztunk a társadalom hiányosságairól, az emberek előitéleteiről, együgyűségéről, a megszokásokról, a zsenikről stb…Németűl már kezdek bátrabban beszélgetni. Még van 3 napom s aztán vége Víg Andrásnak. kezdünk komolyan dólgozni… Elmeséltem a fiúknak azt a történetet az oroszlánokkal Vásárhelyen, amit Sanyi öcsém mesélt. A legjobb jelenet benne az, amikor az illető újságot ólvas és egy oroszlán hirtelen beugrik az ablakon. Ő, aki nem is tudott az egész cirkuszról, nem hitt a szemének. De azért felállt és szép lassan kiment, becsukta az ajtót és összeesett… Készűlődöm az ebédhez. Kénytelen vagyok felőltözni…Az elveszett kulcsot megcsináltam. Lehet hogy a másikat is megtalálom…Most Wili a hegyekben mászkál. Irigylem.

Augusztus 28. Fizetésnap.

Ettem reszelt nyerskrumplit mézzel és olajjal.   Holnap meg fogom próbálni  a nyerskáposztát olajban. A bólha hadat, ami az utobbi időben megtámadott, sikeresen visszavertem, de a pór miatt elmaradt a jóga gyakorlat, az aszánák kivételével. Sanyi bátyám elhozta az “Örök erdő” cimű könyvet. Sajnos nagyon kevés időm van hogy ólvassam. Most készűlök bevásárólni. Aztán felkeresem Gotthárd Feri barátomat. Vele gyakorolom az angól meg a német nyelvet.  A Csontvári cédrusa itt van balóldalomon, hogy mindig láthassam. Kitettem a könyvespólcra. Mintha magamat látnám benne. Ma nekifogtam dekorálni a kávéskannát, de nem vólt nagy kedvem hozzá. azon gondólkoztam, hogy hogy lehetne megszabadúlni a kényszermunka rabságától. Szivesen lennék kertész valahól egy szép csendes helyen, ahogy azt gyerekkoromban elképzeltem. A gyümőlcsfáim eltartanának és én nyugodtan művészkednék. Az igényeimet lecsökkentve bejárhatnám a világot anélkűl hogy sok pénzbe kerűlne. Álmok…

 

Augusztus 29.

 

Az este vóltam Gotthárd Feriéknél. Nem vólt otthon. Elment egy autósétára. Amikor  visszajött, bemutatta Wily barátját. Most készűlök haza. Belaktam szőlővel meg paprikával. Ez így nem jó. Következő alkalommal jobban kell szabályozzam magam a zabálásban.

 

Augusztus 30.

 

Vóltam otthon. Most érkeztem. Itt vólt Finna Sándor. Mondja hogy hólnap 3-kor érkezik  Kis úr Kolozsvárról és menjek ki én is az allomásra. Én is kiváncsi vagyok a professzor úr felfogására. Otthon nagyszerűen telt. Most kevesebbet zabáltam, de még mindig nagyon ingerel ez a sok kaja, ami az asztalra van rakva. A húst visszaútasítottam. Most válaszóltam a Bakó Anti lavelére. Írt egy jó viccet. A százados: Ki mozog? -Egy katona: A főld. Százados: Ki beszélt? -Katona: Galilei. Százados: Galilei katona álljon ki! A tiszt aki a viccet halgatta: Așa se intimplă când comandanții nu-ș cunoaște subordinații. Magyarúl: Igy történik amikor egy tiszt nem ismeri a katonáit…Most megfűrdöm és lefekszem. a jogázást helyettesítette a biciklizés. Annyi almát szedtem az útmentéről hogy egy hétig elég lessz.

 

Augusztus 31.

 

Nagyszerű élményben vólt részem: A Zihanyi és Kis úr közti vita. Zihanyi sarlatánnak tartja én meg hiszek neki. A lényeg az egészben maga az ember. Én nem is fogom kikérni sem Zihanyi sem Nagy Feri véleményét Kisről. Mindketten a hasféltés betegségében szenvednek. Nekem meggyőzőbb vólt Kis nyugodt magatartása mint Zihanyi szellemeskedő érvelése. Megigértem hogy levelezési kapcsolatot fogok fenntartani vele.  Örvendek hogy megismerhettem egy embert, aki Bicsérdi fejtegetéseit, tudományosan, kisérletileg bebizonyítja. Annyi problémáról vólt szó, hogy kár hogy nem vehettük magnóra. Nekem átmenetileg ajánlja a főtt ételt.

 

Szeptember elseje.

 

Most jövök rá mennyire nem ismerem az embereket. Jóska bátyám egész világosan bebizonyította, hogy  Kis úr egy csaló. Azt mondta hogy 7 évig tanúlt és nem tud egy szót sem franciáúl. Persze én jóhiszemű vagyok és tapasztalatlan. Nekem Párizsról bármit beadhat, mert sohasem jártam ott. Ha alaposan szeműgyre vesszük a dólgot, “Joska bátyám”  is éppen úgy hazudik mint bárki más. Talán jobb ha úgy mondom, hogy *nem mond igazat*. Még most sem tudom elhinni, hogy egy ember idáig tudjon menni a hazugságaival. Ez számomra elképzelhetetlen. Szóval az a magasrepűlés 5000 méter szinten, egy “humbug”. És a rákról tartott előadása naívság. Minden esetre ez még kiderűl. Kolozsváron, mielött felkeresném, még érdeklődöm felőle. Megalomániában sokan szenvednek, többek közt Zihanyi is, aki magát nagy szellemi magaslaton érzi, de az italnak nem tud ellenállni. Most megyek hogy megnézzem a “Cum stăm tinere?” ( Hogy állunk fiatal úr?) cimű magyar filmet.

 Szeptember màsodika

 Beszéltem a dokumentációs napról Feketével, aki a kezét vállamra téve figyelmesen meghalgatott. Hólnap megyek Medgyesre. Most mingyárt indulok Erzsébetvárosba. Az útra csak egy darab kenyeret viszek… Félek hogy elkap az eső.

 Szeptember harmadika

 Vóltam Erzsébetvárosban az írgalmas szamaritánusnál. Ahogy megláttam a kecskéivel nagy szakállason, mingyár felismertem. Aztán szállást kértem nála. Egy kis ágyban aludtam, aminek olyan magassan vólt a feje, hogy párna nélkül is csak úgy tudtam aludni ha  megfórdúltam. Másnap reggel egy csomó prédikáció után megittam egy félliter kecsketejet, aztán elbúcsuztam. Az úton egy pár krokit csináltam. Úgy érzem most igazán neki fogok dólgozni. Nem tudom mire költsem a kevés pénzemet. Vegyek egy hálózsákot vagy inkább álítsam ki magamat olajfestékkel? Vagy inkább vegyek valami ruhát? Túl sok ötlet egyszerre. Majd az idő mególdja ezt is. Most le kell feküdjek mert már fél 11. Hólnap a jóga elmarad.

 Szeptember negyedike

 Ma a gyárban egész jól működtem, mégis amikór kijöttem, nem éreztem magam a legjobban. Vagy az aranyoldószer szaga vagy a mandulám helye az oka. Gondolom ez az utobbi. Azt hiszem még is ki kell vetessem azt a maradékot. Egy kicsit fáradtnak érzem magam 38 kilóméter után. Mi lessz ha majd naponta 100-at teszek meg? Bekaptam egy adag kukorica-olajos múrkot. Hólnap megyek haza. Most fél hat. El kellene menjek a moziba….Kell vegyek egy hálózsákot ami nekem nagyon fontos lenne ha a szabadságomat biciklin akarom tőlteni. Kb. 200 Lej. Azonkívűl kell vegyek egy olajfesték garniturát. Szőnyegnek valót is szeretnék szerezni. Egy karórára is szükségem lenne. Talán az igényeim nőttek meg?  Nem tudom.

 Szeptember ötödike

 Fél három óra. Nagy sietségben vagyok, mert haza akarok indúlni. Máskor az indúlás elött szoktam enni valamit, de most nem eszem semmit. A mai nap egészen jól telt. Sok ötletem és csendes óráim vóltak. Sokáig egyedűl vóltam a Kreáción. A kolegáim javarésze szabadságon van. akartam túrót vinni de zárva van. Könyvet nem viszek mert úgysem lessz időm ólvasni. Megyek be Vásárhelyre.

 Szeptember 6

 Ágyban írok. Ki vagyok fáradva. 8 óra 10 kor érkeztem Vásárhelyről. Kicsi Ibikével nem találkoztam. Nagymamára megharagudtam hogy annyit kinál erőszakkal. Aztán azt mondta hogy többet nem fog kinálni. Az út nagyszerű vólt a derűs ég alatt. Jövő csütörtökön lehet hogy Szebenbe megyek, ha minden jól megy. De az a gyanúm hogy nem lessz pénzem mert Lacinak is adtam 25 lejt. Most itt hagylak. Neked is jó éjszakát kivánok. Na igen, még annyit hogy csináltam otthon keksztésztát nyersalmával. Csak anyúkának és nekem tetszett.

 Szeptember 7

 Érzed milyen foghagymaszagú vagyok? Ma nem mehetek emberek közé, mert az emberi társadalom ki tagad magából. A fene megegye ezt a meleget. Többet nem főzök krumplit. Ezt a tójást is nem tudom minek vettem. Kívántam? Lehet. Ma almát kellett vólna egyek mézzel. Tudom mire gondólsz. Arra, hogy inkább azon gondólkozzak, hogy mit kellett vólna dólgozzak ma. Napom 8 órai kinlódásból áll. Egész nap fájt a mandulám helye. Ilyenkór egészen el vagyok keseredve. Különösen azért mert a hangom is gyenge emiatt és nehezere esik hogy beszéljek. Krisztea 10-szer annyit beszélt mint én. Most mit tegyek? Szabadság helyett  menjek be a kórházba? Be mennék én akár most is de nem Filipeskuhoz. Vásárhelyre pedig azért nem, mert ott túl sok a rokonság. Ma elgodóltam milyen szép lenne, ha az embernek lenne egy hektár főldje. Egy szép gyümőlcsösse és amellett festegetni, szőnyegeket szőni, álmokat szőni. Kirándúlni, friss levegőn élni és nem szívni ennek a gyárnak a mérges gázait. Az embert megmérgezi lelkileg az a sok elkeseredett és irigy arc, amivel szembe kell nézzen. Milyen szép lenne méhészkedni, főldműveléssel foglalkozni, a szabadban élni. Talán a kolektiv gazdaság elnökének lenni csak azért is, hogy ne legyek kiszólgáltatva egy tanúlatlan karieristának. De ezek csak mind álmok. Csak egészséges lennék, tudnám hogy mi a teendő.

 Szeptember 8

 Tudod hogy ma ellopták a dinamómat, illetve még a tegnap este? Pedig a kapú  zárva vólt. Kár hogy Vlád Țepeș (Vlád Cepes) meghalt. :-) Persze csak viccelek. Ő túlságosan kegyetlen vólt. Kudi bácsi is, a tegnap ott felejtette az óráját és mire vissza ment, eltünt. A szomszéd asszony mondja, hogy a tegnap este egy részeg ember, erőszakkal be akart jönni pénzt kérni és ő bezárta a kapút. Kármennek is ellopták a töltött tollát és nekem el is árúlta hogy kire gyanakszik. Hihetetlen. Azt mondta hogy hólt bíztosan tudja. Előszőr nem merte megmondani, mert azt mondja: jó barátok vagyunk és fél hogy elárúlom. Mondom: abból se neki se nekem semmi jó nem származna, de nem tudom elhinni hogy nála legyen. Végén kisűlt hogy nem ellopta hanem kölcsön vette és nem adta vissza. Én azt hiszem nem igaz. Semmi értelme. Használni úgy sem tudná. Ma kellett vólna jőjjön Wili. Letelt a szabadsága. A mandulafájásom úgy elfogott a délelött, hogy elhatároztam elmegyek Richterhez. Megmondom neki, hogy fizetek amennyit akar csak mentsen meg ennyi szenvedéstől, mert már mingyárt két éve szenvedek vele. Ehhez a mészáros Filipescuhoz nem megyek többet. Lehet hogy az esős idő is az oka…Idill az ajtóban. Megjött Aurika. Józsi bátyám, kedveskedve ajtót nyit. Ki innen! Ieși afara! Kb. 3 óra vólt amikor haza érkeztem. Az eső miatt megkéstem. A Szebeni út fucsba ment. Talán a szabadságomat a kórházban fogom tőlteni. Most neki fogok a tórnának. Először kinyítom az ablakot, hogy az a drága motorbicikli fing bejőjjön. Igy na! Viktor megkért, vigyem el neki a yoga könyvet hogy fórditsak valamit. Ma a táplálkozás cimű könyvből fordítottam neki és kijegyzetelte a hasmenést megállító kúrát. Két nap csak reszelt almát. Azt mondja be fogja tartani. Ámen!

 Szeptember 9

Nyomorúltúl éreztem magam, habár nem nagyon fájt. Kedves naplóm, neharagudj, hogy annyit panaszkodom, de mindezt azért mondom el neked, hogy visszakérdezzelek ha mindezt elfelejtem. Hogy ha majd egészséges leszek, meg tudjam becsűlni az egészséget és számot tudjak adni és számot tudjak adni arról, hogy mit jelent beteg lenni. Mit jelent azzal vigasztalódni, hogy minden elmúlik. Semmi egyebet nem kivánok csak egészséget. A többit már én magam fogom mególdani. Több vízet kell igyak ahogy a Joga is előírja. Igaza van Kisnek, hogy az átmenet nagyon fontos. Én a nagy levesevő, túl hirtelen tértem át a nyerskosztra. Hiába izgatja a bélfalat a nyerskoszt, a beleim a sok levestől el kényelmesedtek. Most bevezetek legalább egy heti tejkurát és egy héten egyszer bélmosást. Ma is érzem az üdítő hatását. Az arcom is egészen megszínesedett, csak az akár hogy a manduláimra nincs hatással semmi egyéb csak a szép idő. Azt pedig sajnos nem tudok rendelni….Meg akarom nézni  az “ Egy spórtoló című fílmet. Azt mondják jó. Láttam a “Kopenhágában szerelmes lettem” cimű fílmet. Nem nagyon vóltam elragadtatva vele. Viktor ma mesélte el Wilinek a “Két ezredes című fílmet. Ez a fílm nagyszerű paródiája a második világháborúnak és az egész katonaságnak. Csodáltam Viktornak a memoriáját, hogy milyen részletesen és könnyedén elmesélte az egész fílmet. Én még nagyjából sem tudnám. Gyenge memoriám van. Nem újdonság de nem tudom mi az oka. Feldékenységemmel Kolozsváron is “hírnévre” tettem szert. Egy érdekes élményem vólt még gyerekkoromban. A Tencse felé mentem amikor hirtelen megszédűltem és azután a dólgokat minha álmomban láttam vólna. Talán abból az álomból még nem ébredtem fel? Talán ez agyerekkorom vége vólt? A gyerkkór mindenkinek élet javarészét teszi ki. Egy gyerek sokkal racionálisabb mint egy felnőt. Nincsenek előítéletei.

Szeptember 10

Úgy jóllaktam olajos paradicsommal, hogy az nem emberi… Pár nappal ezelött, vóltam Keresztúron. Ughi István megmutatta a műveit. Kedvem kerekedett freskót festeni. Nagyon egyszerű teknika, porfestékkel és enyvesvízzel. Azok a szűrke tónusok nagyon tetszettek. Nem is gondóltam vólna, hogy Keresztúrnak ílyen komóly muzeuma van. Rengeteg római pénz van ott, ami a Székelyszállási kincshez tartozik. Visszafelé jővet, Csekefalván, nekifogtam rajzólni a takarmánykészítő kolektivistákat. Egyszer csak jőn egy kislány a falúból, odajőn mellém: Kostólja meg a főtt törökbúyát, mondja nekem románúl. Gondóltam összetévesztett valakivel. Mondom én nem dolgozom itt. Nem baj. Csak vegyen. Láttam rajta hogy ha nem vennék megsérteném. Máskülömben elég éhes is vóltam, de kitűnő vólt. Jól esett. Amikor mentem visszafelé, adtam neki egy rajzot ajándékba. Akkor tudtam meg, hogy ő magyar kislány. Tóth Rebekának hívják. Egy néni visszahívta azzal az ürűggyel, hogy hívja az anyja. Igazából, a rajzot akarta látni. Megígértem neki, hogy még megyek arrafelé. Sajnos nem lett belőle semmi.

Szeptember 11

Most számóltam meg a pénzem és kisűlt, hogy még van 7  lejem és 40 banim. Hát ez nagyszerű. Még 3 napig remekűl kihúzom vele. Egyebet nem is kell vegyek csak tejet. Ozsváttól megrendeltem azt a 3-lejes igazi falusi tejet. Minden reggel kiteszi az ablakba, én meg elviszem a gyárba. Egy félliter elég is belőle…Ma vóltam az erdőn. Olyan mint egy gótikus templom. Szebb gótikus templomot nem is ismerek. Egy remek jógalégzés után, egy jó hegyrefutást meg egy fáramászást gyakoróltam, azután meg rajzóltam valamit. A legtöbbet szemmel rajzóltam. Gyönyörű összhangban vólt a levelek rozsdavöröse a fűszálak árnyékos zőldjével. Minden egy sötét árnyékba ólvadt az ég ragyogásához viszonyítva. Mezitlábra vetközve ugráltam ide-oda mint egy ősember. Aztán hátamra vettem a biciklit és úgy mentem lefelé a veszélyesebb lejtőkön. Azután, a bicikli vett a hátára és elrohant velem. Máskülömben illene megkeresztelni a drága kis páromat, akivel mindenhová eggyütt járok. Tehát, tudd meg hogy ezentúl Pirinek fogom hívni. Hát piri az elején nagyon nehézkes vólt de most kezdünk összeszokni. István azt mondja, hogy most sem tud a sajátjával kieggyezni. De Wili azt mondja, hogy minél nehezebben eggyezünk az elején, annál hűségesebb és kitartóbb lessz azután. Aztán szétnéztem az űzletekben. Pirit kint kellett hagyjam, mert neki nem szabad bemenni. Aztán vettem egy liter tejet, amit bezabáltam két deci hijján. Antitól kaptam levelet, aki szegény bolondúl a nők után. Nem is csoda, mert a kaszárnya udvaráról még a legcsunyább is tündérnek néz ki. Aztán mind unszól hogy írjak nek valami női kalandot is…Most vólt itt Finna Sanyi bátyám és megajándékozott egy jóga könyvel, ami egy vagyont ér nekem. Nagyon hálás vagyok neki érte.

Szeptember 12

Most érkeztem meg a gyárból. A biciklimet laszakadt fékkel találtam. Készűlök haza. Megcsináltam a hastornámat. Most azon gondólkozok, hogy egyek itt vagy halasszam az útra az evést. Azt hiszem mégis fogok enni valami mézes murkot és almát. Abból nem kell sok és szénhidrátban gazdag. Ma nekifogtam egy nippnek.Cime “A habozás.”Elvittem a Csontvárit a gyárba. Wilinek nagyon tetszett. Egy kicsit útközben elszakítottam. Megbántam hogy nem csomagóltam be. Wili már egyszer megszólt, hogy dúrván bánok a könyvekkel. Az este 8-kor feküdtem, de reggel kb. negyed ötkor már fent vóltam. Az órám meg vólt állva. A tegnapi tejkura jót tett. Úgy gondolom hogy Jeszudián gyakorlata is jót tesz. Nagyon örűlök ennek a könyvnek.

Szeptember 13

Vóltam otthon. Amikor megérkeztem, az öcsém, Laci jött szembe velem biciklivel. Aztán másnap reggel elmentünk biciklivel Szovátára. Alig két és fél órát vóltunk ott. Délben 1 órakor már otthon vóltunk. Nagy viták apámmal, a vegetáriánizmus körűl. Látom, hogy semmi jót, sőt rosszat csináltam azzal, hogy őszintén kitártam a felfogásomat. És azzal is, hogy gyakran megyek haza. Anyám azt hiszi, hogy az ímája hatásáran kezdek megtérni. Apám meg azt mondja, hogy én is hivő lettem. Ha egy kicsi okosabb lettem vólna, ezt előre láthattam vólna. Azt akartam, hogy anyámat a bigott vallásosságból jobb útra térítsem, de úgy látom,hogy éppen az ellenkező hatást értem el. Láttam, hogy már apám sem akar összeveszni velem, de nem tudja visszatartani az idúlatát, ahelyett, hogy fólytatná, inkább kimegy. Nem is fogom többet zavarni az otthoni öszhangot. Nem akarok senkit megváltoztatni. Egy ólyan emberrel, aki ilyen könnyen képes beskatulyázni, a vitának semmi eredménye nincs. Mególdom a kérdést úgy, hogy nem megyek többet haza. Ez a hazamenés már egyszerűen megszokássá vált. Most nekifogok Medgyesre járni. Vagy itthon űlök hogy egy kicsit megizmosodjak. Mílyen hűlyeséget csináltam azzal hogy megmondtam azt amit mondott Kis a főzőolajról. Anyám nem akar többet olajat enni. Visszafelé Niculescuval vitatkoztam. Gyulakután találkoztam vele. Kisújszállásról jött.  Igy nagyon hamar el telt az útazás ideje. Negyed 8-kor (19.15) már itthon vóltam. Az ílyen hitvitáknak sincs sok értelmük. megígértette velem, hogy ólvassam el még egyszer a bibliát. nem is egyszer, hanem kétszer, mondom neki. Hazaérkezvén mindjárt neki láttam a kaja készítésének. Oda tettem az olajat a rebarbarával az asztalra. Elóltottam a villanyt és egy kicsit lefeküdtem. Észrevettem, hogy mílzen hűlyeséget akarok csinálni: enni anélkűl hoy éhes legyek. Igy gyorsan elraktam az olajat. Erről le kell szokni. Ezért is jó lessz, lehetőleg,  többet nem hazamenni.

Szeptember 14

Fizetésnap vólt. Elmentem a kantinba, megebédeltem. Egy hónapban egyszer eszek a kantinban de mindig megbánom. Elmentem a piacra, aztán visszajöttem, megettem egy háromtojásos rántottát, aztán lefeküdtem. Felkeltem. Már mingyár este van. Délután 6 óra. Most ha elmegyek a moziba, oda a napom. Aztán látogatóim vóltak. Kálai Juci és anyja. El kellett menjek hogy keressem fel Árpád bácsit aki cson TBC-s. Ágyban kaptam. Szimpatikus vólt a jellemzése a parasztságról, aki néma sztrájkot tart. Mindenkit meghalgat, aztán köpik eggyet és káromkodik. megigértem hogy otthon is fel fogom keresni. Szimpatikus ember. Szégyellem, hogy anyáron nem kerestem fel, pedig arra jártam. Szegény nagyon tönkre ment. Rá sem lehet ismerni.

Szeptember 15. Kedd.

Ma reggel ólyan hideg vólt, hogy majdnem ráfagyott a kezem a kórmányra. Ma elkéstem de Wili lepontálta a fisámat. Ma egészen jól éreztem magamat. Talán mégis hiányzott nekem az a vaj és a tojás? Vagy a biciklizés és a bélmosás tette jót? Hólnap mindezt meg akarom ismételni.  Gondolom,hogy a célszerű lelkes munka is jót tesz. Viktórnak lefórdtottam a jóga programot. Olvastam is, dólgoztam is, és minden megerőltetés nélkűl egy új ötletem is támadt.  Most délután 4 óra van. Az evésen kivűl még semmit sem csináltam. Át kellene szervezzem az evési időt, mert így túl erőltetett. Nagyon hozzászoktam a napi 3-szori étkezéshez. Addig amig amig az adagjaimat nem tudom lecsökkenteni, addig nem térhetek rá a kétszeri étkezésre, mert a nagyobb mennyiség megterhel. Azon kivűl ha éhes vagyok, nem tudok semmihez sem kezdeni. Most már annyit elértem, hogy habár délben is eszem, nagyon kevéssel beérem. Az utóbbi időben sokat zabáltam. Ezt különösen otthon tettem. A túróspuliszkának nem tudok ellenallni, pedig abból is kellene érezzem a mértéket.  A tegnap kifizettem a házbért. Zihanyi azt mondja, hogy lehetnék gyakrabbi vendég is. Ez csak tőlem függ. Mondom, rendben van. Kérdezte mi a programom. Mondom vendégeskedés. Már van annak egy hónapja hogy megszakítottam vele a kapcsolatot. De nincs is időm rá. Most példáúl még van 3 és fél órám aztán megyek lefeküdni, mert ezután 4-kor fogok felkelni. Ozsváttól megrendeltem egy félliter tejet. Azért lehetőleg fél ötkór el kell indúljak. Most megyek moziba.

Szeptember 17

A tegnapelött este 10 felé, megérkezett Sanyi. Sikerűlt a felvételije. Ezért ne haradudj hogy a tegnap nem vólt időm foglalkozni veled és beszámólni a napi eseményekről. Vendégem vólt. El vóltam  foglalva. Vóltunk biciklivel Szöllősön. A tegnap visszajövet, egy helyen le heveredtünk. Élveztük az esti csendet. Ezalatta kulcsom meglógott. Sanyi ma visszament és megtalálta. Ma a gyárban egész jó napom vólt. Jól éreztem magam.  A vázám originálját kiöntöttem és nekifogtam csiszólgatni. Ma este Sanyival kimentünk a hegyre. jóllaktunk levegővel. Hazajöttünk, bevágtunk egy vinetta tokánt. Most hallgatjuk a rádiót. ( Ibi néném verse: Ettük törtük a diót, s hallgattuk a rádiót) Előszőr hallottam orosz twistet. Sanyi hólnap megy vissza. Hólnapután én is hazamegyek.

Szeptember 19

Sanyi a tegnap hazament. A tegnap is dólgoztam, aztán visszajöttem a kreacióra. Olvasgattam rajzólgattam. Egy csoport látogató jött. Aztán gondoltam már nem jőn senki. Hát nem éppem akkor toppan be velük Rózsa, az aligazgató, amikor lehajtottam a fejem az asztalra. Rózsa jött be előre és felébresztett. Igy mire a fejesek beléptek én már nagyban alkottam. Kármen mindjárt kezdte terjeszteni a hírt, hogy elalúdtam. Vártam hogy behívjanak az irodába, de nem hívtak. Ma vólt egy gyűlés a közmunkával kapcsolatban, ahól Otto is részt vett. Mondja, hogy a szekciónkból nincs kit kűldjön. Kik is vannak ott? Kudelász Otto kezdi felsorólni a neveket és amikor hozzám jutott, azt mondja Rózsa. Fábián éppen jó. Ő úgy is egész nap alszik. Most azt hiszi, hogy ezzel megbüntetett, de én szivesen megyek. Nekem éppen kell is a fris levegő. felkészűltem a rajzeszközökkel is. Majd meglátogatom Hedát is. Azt mondják fizetnek 50 Lejt, amiből a kaja 3 Lej. Zihanyi az este mggyőzött, hogy hozzam be a biciklit. Tulajdonképpen Sanyi bátyám győzött meg. Zihanyi jól tudja, hogy az ő tudalékossága csak ellenkező reakciót válthat ki bennem. Tény az hogy én is furcsa konok alak vagyok. Engem meggyőzni nem könnyű. Fejembe vettem hogy nem lehet tőle mozogni. Most kisűl hogy mégis nagyon jól lehet. Ha most meg lenne a dinamóm, most nem tudnák ellopni.Sanyi bátyámtól kaptam valamiket ajándékba. Az ete vóltam Feriéknél. Elhoztam a jóga könyvet. Gotthárd Ferivel csevegtünk egy kicsit angólúl. Hazajövet lehullott a lakat a biciklimről. Most megyek egy kicsit kirándúlni. Hólnap fél hatkor indúlunk közmunkára.

Szeptember 20

Ez a kicsi vonat úgy fütyől minha szét akarná hasítani a dobhártyámat. Túlfelől szól a rádió. Kin zajongás az utcán. Az emberek sétálnak. Itt járt Ágnes néni. Beszélt Ibolyáról aki engem ismer. Hogy lehet hogy én nem ismerem? Még azt is tudja hogy Erdőszentgyörgyi vagyok. Azt mondja, hogy a barátnőjének csapom a szelet. Fogalmam sincs ki lehet. Tudomásom szerint segesvári lánynak nem csaptam a szelet, Dojnán kívűl aki most Bukarestben férjhezment. Ma vóltam komlót szedni. A levegő friss, csak komlószagú. Az pedig a foghagymára emlékeztet. Mivelhogy ma vasárnap, hamarább hazajöttünk. Kettőkor már itthon vóltunk. Máskor csak 5-órakór jövünk haza. Kifogytam a kenyérből. Még jó hogy eszembe jutott. Tegyek oda egy fazék krumplit főni. Hólnap a kenyér helyett azt eszem. Kevés komlót gyűjtöttem. Túl sokat gyonyörködtem a tájban. Vólt olyan aki 14 kilót szedett én meg csak ötöt. Nem baj. Hólnap megprobálok többet szedni. Ha a kaja árát kresem ki, akkor is megéri. Egy kis levegőváltozás nem árt. Meg bocsáthatatlan bűnt követtem el. Ettem anélkűl hogy éhes lettem vólna. Most nekifogok egy kicsit németűl ólvasni. Aztán nem ártana ha egy kicsit én is kidugnám az orromat.

Sseptember 21

Az este kifutottam az erdőig. Ott kifújtam magam. Pár perc alatt nórmálisra hoztam a szívverésemet. Egy pár lélegzet után nagyszerűen éreztem magam. Gyönyőrködtem a város esti fényeiben. Egyszer csak jön egy ipse. Megáll. Mit csinálsz? (Ce faci?) kérdezi románúl és  elkezd tapogatni. Nem tudtam szóhoz jutni a meglepetéstől. Csak annyit kérdeztem: Mi bajod van? és csunyán ránéztem. Nu ti e frică în intuneric? =Nem félsz a sötétben?…és ezzel elhúzta a csíkot. Talán  azt gondólta hogy én is ólyan vagyok mint ő, mert látott engem az erdőben Sanyi öcsémmel. Persze, nem tudta hogy a testvéremről van szó. Máskülömben sajnálatra méltó. Mit tehet ő róla ha ilyennek születet? A természet szeszélyeinek nem tudunk parancsólni. Én is minden eszközzel küzdök, hogy legyőzzem falánkságomat, de amikor elöttem van az olaj és a puha kenyér nem tudok neki ellenálni. Ma is disznómódra teleettem magam. Nem hiába nevezett Ákos gyomorembernek. Tényleg, a gyomromat nagyon nehéz lessz legyőzni, de meg fogok birkozni vele…Ma jól éreztem magam de a komlószárítóban attól a foghagymához hasonló szagtól megfordúlt a gyomrom. Aztán a patak partján kilélegzettem minden bajom. Törökűlésben, a csepergő esőben, kitűnő hangulatba tudtam hozni magam. Az autóban már jól éreztem magam. A legnagyobb baj itt is az az ellenálhatatlan hajlamom hogy  telezabáljam magam. Össze-vissza ettem kőrtét, almát, szílvát, olajat, kenyeret és azt a nyomorúlt káposztát. Habár levest nem is ettem, mégis sok vólt. Hólnap majd meglátom, hogy rendezzem…A táj szép. az emberek mozgásai is szépek. Idegesít ha néznek munka közben. Kétszer is megprobáltam rajzólni, de sajnos nem tudok láthatalanná válni. Remélem mégis tudok itt egy pár kompoziciós témát szerezni… Elgondólkoztam az élet logikátlanságáról: Azért születtünk, hogy meghaljunk? Gondolom nem. Azért születtünk, hogy bóldogok legyünk! De hányan bóldogok? Egyelőre csak egy vágyam van. Az hogy egészséges legyek. A többi majd jön magától.

Szeptember 22

Ma nem mentünk közmunkára. Esett az eső. Kihasználom az alkalmat hogy tovább folytassam a félbehagyott mumkámat. Érdekes, milyen más szemmel látja az ember a munkáját egy kis kikapcsolódás után. Mindjárt észrevettem, hogy a kezek túl hosszúak. A bibelónál is észrevettem hogy a kifejezés fanyar. Ma gondólkoztam azon, hogy én tulajdonképpen mi akarok lenni: Festő? Szobrász? Zenész? Vagy talán nyelvész? Nem tudtam eldönteni a mai napig sem. Már több mint egy éve annak hogy elvégeztem a főiskolát. Egyelőre úgy határoztam, hogy neki fogok fórdítani egy pár könyvet románra. Az egyik a “Sport és joga”. A másik meg a “Bóldog város”lenne Jeszudiántól. (Fórditotta Lengyel Menyhárt) Németűl is akarok ólvasni. Aztán festeni is akarok, falra, pórfestékkel meg enyves vízzel. Csaki a saját vizióim megfestésére határolom magam. A tehetségemet erőltetni nem fogom. A nyelvészetről sem fogok le mondani a dogma kedvéért. Egyszóval azt fogom csinálni ami nekem tetszik. Első törekvésem az, hogy igazi ember legyek. Hogy elérjem az embernek lehető legmagassab tökéletességét. Hogy megszerezzem mindazokat a legmagassabb tulajdonságokat, amivel az emberek az isteneket felruházták. Mindezt nem az őltözködéssel fogom elérni, hanem testem és lelkem edzésével, nemesítésével. Akaratomat kell fejlesszem, szenvedélyeimet legyőzem. Magamat kell megismerjem és tárgyilagosan szemléljem. Észrevegyem magamban a rosszat és másokban a jót. Igegrendszeremet, ami a szakadék szélére jutott, rendbetegyem. próbára teszem magam, mennyire tudok ellentállni ólyan vitákban ahól megsértenek. Ennelk ellenére nem fogom fólytatni a vitát, ha látom, hogy vagy én vagy az ellenfél ideges. Az ilyen vitáknak az eredménye a veszekedés ami az embernek mindig kárára van. Minek annyit civakodni? Cak akkor fogok vitatkozni amikor nyugodt vagyok. Ez a célom, effelé törekszem és hiszem hogy el fogom érni. Gondolod hogy szerénytelen vagyok? Kezdem a jóga program elkészítésével és az étkezés pontos szabályozásával és  igényeim lecsökkentésével. Ha még lessz alkalmam ilyen közmunkákkal kikapcsolódást létrehozni, mindig szivesen meg fogom tenni. Hadd csodálkozzon a sok hűje nagyzoló ökőr, aki már elfelejtette, hogy honnan származik és most lealacsonyítónak tartja a mezei munkát, amelyik sokkal egésségesebb mint a gyári. Hogy csodálkoztak hogy én önként mentem. Még ők tartanak bolondnak, az idióták…  Az ablakra kiírom, hogy rajzólni tilos, hogy ezzel éppen az ellenkező hatást érjem el. Azt mondják hogy az élet rövid és minden energiánkat arra kell irányítsuk, hogy életművünket befejezhessük. Ha én most érzem, hogy egésségileg nem vagyok rendben, a szervezetem figyelmeztetett fájdalommal.  Vajon mi az első teendő? Mitől függ az élet hosszúsága? Ha csak 50 évet vagy 100 évet élek? Vajon nem az egésségemtől? És az egésségem vajon nem az életmódomtól? Tehát félre minden szép szólamot és minden energiát a harmonia visszaállítására kell szentelni. Amikor már a testem hegedűjét egésségesre hangóltam, akkor aztán lehet szimfóniát játszani rajta.

Szeptember 23, szerda.

Kellemes meglepetés. Amikor kinyítottam, a szobám ragyog mint a tükőr. A padló tiszta, a függönyök kicserélve, a kályha kifestve. Egyszóval, minden rendben van. Kellemes egy ilyen szobában lenni, de én magam ezt nem tudnám megcsinálni. Az a 25 Lej igazán nem sok érte.Habár az időjárás nagyban befolyásól, mégis elég jó hangulatom vólt. Elintéztem a formaságokat a szabadsággal kapcsolatban. Rendbe teszem a biciklimet és elsején útnak indúlok Kolozsvár felé. Meg akarom nézni a tórdai hasadékot, amit 6 esztendő alatt nem vóltam képes megnézni, pedig csak 30 kilométerre vólt. Végcélom Belényes. Nem tudom mit mondjak Lacinak az állással kapcsolatban. Itt még minket is rossz szemmel néznek, nem hogy új munkást fogadjanak. Ádi ma elmesélte hogy a szilikát betegség milyen életveszélyes. Igaza van de azért ők is megkapaszkodnak a pénzben. Ma vérvizsgánk vólt. Az eredmény akövetkező: Hemoglobin 82%. Fehér vérsejt: 6000. Vörösvérsejt: 4.320.000. Tehát, minden szempontból közepes vagyok…Amikor rátőltöttem az olajat a nyers káposztára, Otto beköpi: te töltött káposztát eszel mi? Ha ha ha! Ádi visszjött a szabadságról. Megcsodálta a csontvári naptáromat. Ma, Katona bácsi előhozakodott szerény kritikájával, amivel eggyetértettem. Még avégén azt kérdezte, hogy nem haragszom e?…Wili kikőltözött a kűlső szobába. Azzal az ürűggyel, hogy javítják a radiátort, meglógott Victor elől, aki folyton beszél. Ott meg kezelésbe vette Kármen, aki azt hiszi, hogy az ő kedvéért ment ki, ha ha. Egy pillanatig meg nem ál a szája annak az asszonynak…Szenzációs öltözködést csináltam ma reggel. Háromnegyed hatkór még jógáztam, alighogy megmoskodta, kinézek az ablakon. Hát, ott van az utólsó autóbusz. beleszöktem a nadrágba, acipőmet be se fűztem, a nadrágszíj lógott rólam és úgy szaladok le a lépcsőn. Amikor akapúhoz érek, hát az is be van zárva. Na, gondóltam, bíztosan elkéstem. Hát amikor odértem, még mindig vólt annyi időm, hogy a nadrágszíjamat becsatóljam és a cipőmet befűzzem. Ebéd: szílva vajaskenyérrel.

Szeptember 24

Ma Jóska bátyámék begyújtottak nekem, aminek nem nagyon őrvendek. Most azt várom, hogy mire fognak megkérni. Rendesen, amikor valamilyen szivességet tesznek, várhatom, hogy meg fognak kérni valamire. Az este azt mondja, hogy Ani megkért, hogy valami virágokat betegyen hozzám. Azt mondtam, engem zavar. Nekem hely kell. Biztosan neheztelnek rám, hogy most egy percet sem tőltök náluk. De, amig meg nem szabadúlok a bólháktól, nem mehetek sehová látogatóba. Ma itt járt Minoiu, a nagy művész. Jól mondta Ádi, hogy inkább zenésznek mint képzőművésznek néz ki. Már az ahogy a kezébe vette a Csontvárit és dúrván belelapozott, nekem visszataszító vólt… Ma bejön Wili és mutatja, hogy megjárta. A lába csupa gipsz vólt. Mikor átmegyek, hát látom, hogy a padló is csupa gipsz. Mondom, te jobban megjártad mint ahogy mutattad. Aztán elmesélte Otto, hogy ő hogy járt  amikor inas vólt. Ráömlött egy kanna gipsz, hogy még a nadrágjából is csorgott. Gyórsan leszaladt és megfűrdött, hogy ne kössön rá, mert az csunya lett vólna. Én sem felejtem el az esetet a gipszkavaró géppel, amit már egyszer elmeséltem. A szemem úgy megtelt gipszel, hogy egész nap fájt. A tegnap előszedett Wili egy lapot amire Káspi ezt írta. Már az első nap Fábián bentfelejtette a kúlcsot a hálószobában és rácsapta az ajtót… Van mégis valami amiben nagy vagyok…Hólnap talán megint visznek komlót szedni.    Nem is bánom csak ne lenne sár, mert az nagyon kellemetlen lenne. A tegnap összeálítottam a joga programomat. Ma egész aszáná sorozatot csinálok…Ma elvittem Kudi bácsinak az eszperantó könyvet. Nagyon őrvendett neki, ő is meg Dénes is.

A napi programom a következő:

14.45-15.15-ig veled foglalkozom.

15.15-től 16.15-ig  torna és jóga, aztán mosakodás.

16.15-től 17-ig  kroki.

17-től 18-ig vacsora.

18-tól 19-ig  bevásárlás.

19-től 20-ig  ólvasás.

Este 8 órakor lefekvés.

Eggyelőre így. Most a művészetre keveset szentelek, csak a krokira szorítkozom. El jön az idő amikor megfórdúl a kocka…Mególcsúlt az oliva olaj. 40 lejről 25-re. Vóltam napraforgó olajat vásárólni. Amikor a dugót benyomtam az üveg megrepedt. Gyórsan becsomagóltam és hazaszaladtam vele. Túlságosan szeretem a magányt. Most itt van Zihanyiéknál Finna Sándor. Megkinált két almával. Mindig hoz valamit. Nem is mondtam hogy átjőjjön. Ma 24-ike. Öt napig ki kell húzzam15 lejjel. Ha hólnap megyünk komlót szedni akkor bíztosan fog is sikerűlni. A káposzta nem drága. Olajom van. Még veszek almát és jaurtot. Főzök krumplit. A kenyeret jól megszárítom, hogy lassabban foggyon. Szóval, tudok én skót is lenni ha kell. Máskülömben, az órvos ajánlotta nekem a száraz kenyeret.

Szeptember 25

Este van fél kilenc óra.  Igy kell nekem. Megérdemlem. most megbünhödtem a vásárlási mániámért. Minden szirszart össze vissza vásárolok és most hogy se a káposzta se a karalábé tönkre ne menjen, úgy bezabáltam belőlük mint egy disznó. Már rég nem éreztem ezt a kellemetlen telitettség érzését. Máskülömben. ma túl nagy vólt az étvágyom. Úgy is monhatnám hogy zabálási napom vólt. Reggel almából délben aztán délben a komlószedésnél, birkahúst adtak és abból is bezabáltam. Látom hogy, ez a hús amit még kivánok. Azért is mert gyerekkori emlékeket idéz fől bennem. ma szép idő vólt, később egy kicsit borongós de ne esett. Kár, hogy azt a komlót nem lehet szedni anélkűl, hogy az ember oda nézzen. egy pár vázlatot készítettem de az kevés. A tűz doromból a kályhában. Túlfelől Zihanyi Jóska bátyám halgatja a híreket. Kint az utcán zsibongás. Ma nehezen fogok elalúdni. De reggel korán kell felkelni…A jóga kezd menni. Az ászáná pózban kibírtam kibírtam egy percig d a jóga mudrában nem. A közmunkázó társaságba nem tudtam beleilleszkedni. de mégis van egy gyergyói fiú akivel megbarátkoztam.  a tömegben az ember hiába keresi a lelket. Ott csak lelketlenséget talál. Magamba befelé szemlélődve értékes kincsel és jó hírrel jövök vissza a társadalomba. Akkor majd, amikor megteremtettem magamban a harmoniát, a tömeg komolytalan viccei, szeszélyei nem fognak befolyásólni. hasznos embere, egy minőségi embere leszek a társadalomnak. Sajnos a társadalom fejlettségi foka, az egyén fejlettségi fokához viszonyítva, gyerekcipőkben jár. Gondóljunk csak a tömeghobórtokra, a pánikra és arra amikor a társadalom megaláz egy gyenge lényt, akit csak szorakozásból,  képes lelkileg megőlni. Szeretnék tudós lenni, de nem vagyok az. Tény az, hogy egy emberrel könnyebb komolyan beszélni mint a tömeggel. tehát én most igyekszem magamban létrehozni a harmoniát. Minezt befeléfordúlással, önmegismeréssel. Minden felesleges szokást lenyesek magamról. A látszat rovására megvalósítom a lényeget, aharmoniát, a testi és lelki egészséget. Ez a bóldogság útja. Nem a pénz utáni hajsza. Nem az anyagi javak birtoklása.

Szeptember 26

Ma haza megyek. Úgy akartam, hogy keddig vissza se jöjjek, de most jutott eszembe, hogy hétfőn fel kell vegyem a fizetést. Azt is megtehetem, hogy csak a fizetésért jövök be. Legalább egy vasárnapot nyugoddtan eltöltök otthon. Most Sanyi is megy vissza nemsokára….Hétfőn felvetem a szabadság pénzt. Kedden szolgálatos tiszt vagyok. Szerdán bemegyek vásárhelyre és a biciklimet elküldöm Kolozsvárra, én meg repűlővel megyek. Tovább aztán biciklivel barangolok. Most elvégeztem a joga gyakorlatokat, bezabálok és elindúlok.

Szeptember 28

Most jöttem otthonról. Felvettem a fizetést. Fekete benézett. Lehet, hogy éppen arról akart meggyőyődni, hogy annak ellenére hogy nem vóltam munkában a fizetésért mégis bementem. Úgy veszem észre nagy szálkák vagyunk a szemében. Fabinitől fél, engem meg hűjének néz, de azért még eddig tisztességesen viselkedett velem… Erzsi nénitől hoztam valami krumplit Jozsi bátyámnak. Kénytelen vagyok igazat adni neki a Kiss űggyel kapcsolatban. Tényleg nem lehet Kolozsvár a világ vegetárizmusának központja. nem lehet ő az elnöke. Nem beszélhet 15 latineredetű nyelvet. Gyanus hogy 7 évig vólt Párizsban és hogy kezdeményezésére Kolozsvár tartományban, a hivatalokban, beszüntették a dohányzást. tehát Kiss egy csaló, de erről meg akarok győződni személyesen. sanyi elrepűlt Kolozsvárra. Október elsején én is repűlök utánna. elhatároztam, hogy többet, legalábbis egyelőre, nem megyek haza. Csak akkor megyek haza amikor elég erősnek érzem magam otthon is úgyanaz lenni mint itt. Ha sikerűlni fog a gyerekkór befolyásától megszabadúlni. megszabadúlni minden hatástól ami a hazaérkezésem pillanatától más emberré változta. Mintha eltünne az önuralmam. Ahogy ételt látok zabálok meggondolatlanúl. Csodálkozom hogy nem undorodok meg annyi zabálástól. Ez a beismerés szomorú de őszinte és hasznos. Nagy feladat vár rám. Egy idegbeteg embert kell meggyógyítsak. Első lépés az őszinteség, magammal és veled szemben kedves naplóm. Elnéztem a táj nyugodtságát, harmóniáját és csendjét. Eszményképemet látom benne. Elnéztem azt a hisztérikus veszekedő életet ami otthon fólyik. Elnéztem hogyan teszik tönkre egymás életét és hogy milyen idegbeteg mindenki. Most nem csodálkozom hogy ilyen környezetből kikerűlve, nevetség tárgy lettem Vásárhelyen. Nem csoda, hogy kikerűlve az egyetemről, nem tudtam megtalálni azokat a szálakat amelyek emberekhez vezettek vólna. Most vettem észre mit jelent a környezet. Mi értelme van hogy én koptassam a számat és disznók közé dobáljam a drágagyöngyeimet, amikor azok csak az ételt veszik észre? Vajon én is épp ólyan vagyok?  A szabadságomból még egy napot sem fogok otthon tőlteni. Kolozsvárral fogom újra felvenni egy kicsit a kapcsolatot. Otthon ellustulok. egész nap csak otthon űlök és rosszkedvem van. Miért van az hogy a gyerekkór sebei is kezdenek fájni? Nem tudom mégis mi az ami haza vonz? Tulajdonképpen itt van az én hazám, itt az én szobámban. Itt tisztán látom a célomat, de otthon elvész a talaj a lábam alól. Sanyi is, mint mindenki más akivel eddig találkoztam, megijednek attól abetegségtől ami miatt az ember memoria készűléke nem működik jól. Az idegbajt is úgy tekintik mint egy nem becsűletes betegséget. Azt hiszik, hogy ez csak hanyagság. A leg komikusabb jelenet az vólt, hogy anyukát megcsókóltam és amikor kiment és megint bejött, azt hittem, hogy még nem találkoztam vele. Moslyogva űltem a széken és vártam hogy mikor vesz észre. Amikor kiment, mondom, hogy min mosolygok és akkór meg rajtam kezdtek mosolyogni.Most azt gondólják hogy ebben a nyerskosztos táplálkozásom a hibás, de szerintem ennek az okát valahól a gyerekkorban kell keresni. Vagy atermészet kegyetlen játéke lenne?. Ki tudja? Annyi biztos, hogy tiz év múlva nem leszek ílyen feledékeny. Jógával fogom kigyógyítani.

Szeptember 29

Hólnap után megyek szabadságra. Ma az udvarról szedtünk egy csomó gombát és csináltam egy gombatokánt. Kármen el vólt ragadtatva. Ilze azt mondja, neki nem kell mert gyereke van. Ottónak meg felesége van. Viktór is csak úgy evett mint egy madár, de én bezabáltam belőle. Amikor hazaértem, levetköztem ingújra és kiszaladtam az erdőre. Négy óráig vólt egy szabad órám. T.i. vettem mozijegyet  az “Ég és mocsár” című francia filmre. Nagyszerű vólt. Újguinea ismeretlen tájainak felfedezéséről vólt szó. Most végeztem el az aszánákat és a légzést. A vacsorám alma kenyérrel. Hólnap ilyenkór, valószínüleg, már Vásárhelyen leszek….

Október 14

Most jöttem vissza szabadságról. Két hete hogy nem látlak. Vásárhelyen alúdtam. Másnap Kolozsvárra útaztam vonaton, mert Laci nem kapott repűlőjegyet. Kolozsváron 6 napot töltöttem. Úgy mentem be a diákotthonba mint diák. Még rá sem néztem a kapusra. Csak egyszerűen felszaladtam. Zsebemben vólt Sanyi igazólványa. Az utólsó nap vóltunk moziban és későn jöttünk haza. kérték az igazolást beírták a Sanyi nevét. Aztán jött Sanyi és tőle elvette a buletint. Én fent vártam hogy kirakjanak, de az öreg nem vette észre. De reggel észrevette vólna. Egy félórai tanácskozás után lementünk a kapúhoz útrakészen. Aztán mondom, be kell valljuk hogy becsaptuk… – Nem baj kérem itt be van írva, mondta zavartan. Így nem lehet elintézni, hogy csak egyszerűen felszaladunk…Aztán kisűlt hogy nem is tudta miről van szó. – “Az nem baj hogy öt percet késtek de ezt nem így kell elintézni.” Aztán megkérdeztem hovávalósi. Sanyi csúsztatott 3 lejt a zsebébe és mindjárt megszelidűlt. :-)…Hívnak Kolozsvárra. Szabó meg Korondi kaptak műtermet. Ott akarják hagyni a gyárat. Én mennék is, nem is. Nem akarok megint lakást cserélni. Sanyi azt mondja hogy fukar vagyok amikor 30 baniért elmegyek kenyeret venni és nem veszek kiflit. Akkor még azt hittük hogy a fehér kenyér értékesebb mint a fekete kenyér. Most írta, hogy nem kapta meg az ösztöndíjat. Lessz alkalma neki is megtanúlni a pénzt beosztani. A biciklimet Vásárhelyen hagytam. Igy visszafelé biciklivel jöttem. Felkerestem Lacibátyámékat. Haragudtak, hogy ólyan rég nem vóltam náluk. “ Te ne törödj senkivel. Te csak avval törődj, hogy neked legyen jó fizetésed.” Aztán Zihanyi bátyám is felhúzta az orrát, hogy nem búcsuztam el tőlük amikor elmentem. A felesége szintén. Itt járt Sanyi “bátyám”. Megnézte a rajzaimat. Örvendett, hogy neki akarok fogni a Joga könyv fordításának. “A magyarság így szép ajándékot fog adni a románságnak” mondta….Kolozsváron újra átéltem az Egyetemi könyvtári élményeimet. Szeretnék még egy hetet a művészeti osztályon eltőlteni…Szép kirándúlásokat csináltunk Sanyival. Most amikor jöttem Szentgyörgyről, csodaszép idő vólt . Kelementelkén megnéztem a szűretet. A Nádasi tetőről tisztán látszottak a Fogarasi havasok.

Oktober 15

Túl zárkozott vagyok. Zihanyival és feleségével többet kellene beszélgessek.  De mit csináljak hogyha ez nem jőn belűlről? Akivel csak beszéden keresztűl tudok értekezni az nem ismerhet meg, hiszen képzőművész vagyok. Ha csak egy színvázlatomat láthatná észrevenné, hogy valami jót akarok. Mit tegyek, ha nem vagyok jó társalgó? Most arra pocsékóljam az időmet, hogy megtanúljak társalogni? Ő több hálát vár tőlem jóindulatáért, hogy engem ide befogadott, de nem veszi észre, hogy fáj a torkom és sok mególdandó probléma vár rám…Egy jó szót vár tőlem. Amikor bemegyek vízért, egy pár buta és kurta mondaton kivűl, nem jut eszembe semmi. Igy igyekszem kerűlni, mert az erőszakossága feldühösít és nem akarok képmutató lenni. Mégis valahogy meg kell óldjam ezt a problémát, mert ez így nem megy tovább. Vagy más lakás után nézek, vagy több időt szakítok számukra. Felvettem 368 lejt. 10 lej a szakszervezeté, 125 lej a házbér és 42 lej  bevásárlásra. Váradi vendégeim vóltak. Nagy Feri vendégeket hozott. Éppen nagy rendetlenség vólt. Nem kellett vólna kapkodjak, de nem vagyok szokva a vendégfogadással… Meg kezdtem fórdítani a Jogát.

Oktober 16

Vendégeket várok. Itt van Nedelcu Cornel Bukarestből. Régi diák ismerősöm. Négyórára várom Wilivel. Most megcsinálom a joga programomat  és aztán megyek bevásárólni. Ma felvettem 477 lejt. 24-ikén 10-től éjjeles szólgálatos tiszt vagyok…Mit vegyek a vendégeknek? Veszek egy  liter bórt? Vagy inkább almával kínáljam meg őket? Azt hiszem, hogy mégis a bórnál kötök ki. Nincs semmi értelme fitogtatni a különcségemet. Különcnek úgy is elég különc vagyok. Ma költöttem 27 lejt.

Oktober 17

A tegnap vettem két liter bórt. “Kornél” itt fog aludni nálam két hétig. Vett vagy két kiló halat. Csorbát akar csinálni. Olyan büdösséget csinált a szobámban, hogy az még két hét múlva is fog érezni. A fene ott enné meg a halát. Ma vettem egy ceruzát és egy Matisse- könyvet. (Van Gogh után éppen ő tetszik nekem.) Többet nem megyek vele bevásárólni.
Oktober 21
Amióta itt van Kornél, egy pár napja nem írtam semmit. Te tudod kedvas naplóm, hogy ez mindig így van amikor vendégem van. Most sötétben írok, mert nem akarom felébreszteni. Ma neki kell fogjak komolyan a munkának. A jóga programot rendszeresen végzem. Most nem eszek csak tejet és zőldséget. Ma még autóbusszal megyek. Az időbe nem lehet bízni, de érzem, hogy meg fog változni. A tegnap tejen és jaurton kivűl semmire sem költöttem. Ma be kell vásáróljak.
Oktober 27
Nem elég hogy itthon hagytalak de még most is elhanygollak. Ez már így van amikor vendégem van. Most jelenleg még nem jött haza. Jó fiú. Megértjük egymást. Szeretném ha még maradna… Vóltam Bukarestben. Inkább kirándúlás vólt mint dokumentáció. Gondolom hogy egy kicsit megsértettem a társaságot, hogy visszavontam magam az esti múlatságaikból. Nekem az a véleményem, hogy este aludni kell, nem dorbézolni. Másnap sírtak, hogy nincs pénzük meg, hogy fáradtak. 70 lejből kihúztam, amiből legkevesebb 30-at vissza fognak fizetni. Sanyinak is fel tudtam tenni 100 lejt. Az élményeimről nincs mit mondjak. Ilyen kevés idő alatt ílyen sok mindent megnézni, az eredmény csak fejfájás lehet. A japán grafikai kiállítás érdekes vólt, de nem tartom valami nagy számnak. Nagyobb vólt a mai felfedezésem, hogy milyen jól lehet zsilettel rajzólni. Bevásáróltam 75 lejre. Költöttem 8 lejt a könyvesbóltban, 63 lejt a ruhásűzletben, 4 lejt a zőldségre. Úgy vettem észre, hogy amióta nem járok biciklivel, nem igen fáj a tórkom. Túl sokat ettem mostanában és elhanyagóltam a jógát. Ennek a vendég az egyik oka, de elsősórban én magam. Ahogy a fák hullatják leveleiket, úgy hullatom én a hajamat. Már elég tekintélyes homlokom vagyon. Nem mondhatják, hogy nem vagyok komoly ember. Káspi, egy magyarúl is beszélő szász fiú, megmagyarázta, hogy hogy kell csepűből szőnyeget szőni. Egészen nagyszerű dolog. Ezt okvetlenűl meg kell probáljam. A csepű kilója 14 lej. 24 lejjel már elég szép szőnyeget lehet szőni.

Oktober 28
Ma kaptam vólna fizetést ha csak az a kis “vólna” szócska megengedte vólna. Még syerencsém hogy vigyáztam a pénzemre, mert másképpen most igazán koplalhatnék. Amig a bicikli részlet le nem jár, nem tudok venni semmit. hallom javasóltak 1800 lejre de nem tudom mi lessz belőle…Nagy vólt az este “Kornél”. Az egész éjszaka a városban járkált. Azt mondja látta a regutákat az állomáson mulatni egy tiszt kiséretével. Azt mondja, későn jött haza a gyárból, csengetett de én nem ébredtem meg. Aztán bedobott egy 5-banist az ablakon de az sem csinált semmi zajt. Igy hogy ne zavarjon az hát az egész éjszakát elsétálta. Már hallottál ilyent? … Sanyitól kaptam egy levelet. Elólvastam Józsi bátyámnak. Azt mondja: Különösen az utólsó passzus tetszett: Jobban tetszik a fák egyenlőtlen gőrbesége, mint az épületek négyszögletes összhangúsága. Ami a városiakat illeti, épp ólyan egyhangúak mint a város épűletei. Látszatra nagyon szellemesek, nagyon sokat tudnak diskurálni, de ha jól megfigyeled hogy mit, akkor látod hogy mennyi semmit össze tudnak fecsegni.”….Ma nagyszerű napom vólt. Papírból vágtam ki figurákat. Igy akarom díszíteni saját szobám belsejét. Most a Sanyinak írt levelet kellene bemásóljam de már nincs energiám hozzá. Most még csinálok egy skiccet a tánchoz és aztán lefekszem.
Október 29
Most jöttem az erdőről. Az asztalon találtam egy levelet, Nedelcu (c-k) aláírásával. Vett nekem tejfőlt és jóétvágyat kiván hozzá. Gondolom kitaláltad hogy ő egy kukkot sem tud magyarúl…Nagyszerű napom vólt. Ma nem vesztegettem az ídőmet hiába. Habár nem vagyok dohányzó, de elég jópofa dohányzó készletet fogok összehozni. A nap legszebb része: barangólás az erdőben. Levetköztem. Élveztem a joga-tornát, a légzést és egy kis futást. Aztán messze elbarangóltam bükkmakkért, de nem nagyon keveset lehetett találni belőle és az is léha. Úgy látom, hogy itt csak a cserefa tud érvényesűlni. Visszafelé egy jó nagyot szaladtam, a kumbaka használatával. Nagyszerűen bírom a futást. Még ha nem egyéb felcsapok maratóni futónak…A város felett vastag füsfelhő lebegett. Ennek láttán még mohóbban fogyasztottam az erdő friss levegőjét. Mikor jöttem hazafelé egy hihetetlenűl nyugodt kielégűlés fogott el. Igérem, hogy sokszor fel fogom keresni az erdőt. Viszek magammal rajz és festőszerszámokat is…Viktor felíratott minket a sofőriskolába… Ebben a pillanatban, fűtyőlve, zakatólva, csikorogva elnyavajgott a kisvonat. Hát nem fúrcsa ez hogy Segesvár főútcáján egy kisvonat szalad végig? Most nekifogok dólgozni. Folytatom a “tánc” cimű rajzomat. Nekem tetszik.
Oktober 30
Politikai tamfolyamunk vólt. Olyan dólgok amiből legalább négyszer vizsgáztam. Vóltam kint az erdőn. Festettem egy téli képet ősszel. Aztán szaladtam. Éreztem, hogy igazán élek. Éreztem, hogy ez a test, amit a természettől ingyen kaptam, mostanig nagyon el vólt hanyagólva. ha kezelésbe veszem, csodálatos dólgokra lessz képes… Ma egy kicsit fájt a tórkom. Konkrétebben, mint máskor is. Vagy a hideg levegőtől, vagy a szódavíztől. Még azért is ki mentem az erdőre szaladni. Most még jobban bírtam. Amikór a temetőhöz értem, ott lelassítottam. A lélekzésem tökéletesen nyugodt vólt. Azon a lejtőn lefelé tökéletesen kipihentem magam. Közben megjött Kornél és nekifogtunk kajázni. Aztán megeggyeztünk, hogy felkeressük Gotthárd Ferit, mert ma utoljára van itt. Elszaladtam egy liter bórért. Amikor visszajöttem ott találtam Zihanyiéknál. Éppen evett. Felhúztam az ébresztő órát és csengettem hogy vegye észre magát, de hiába. Utánna kellett menjek…Na, most csak egy pár percem van amit veled tőltök kedves naplóm. Ma reggel mindenkinek feltünt, hogy milyen jó kedvem van. De nem is csoda mert az ihletem még reggel megjött. Délfelé aztán, amikor a torkom fájni kezdett, minden kedvem odaveszett. De mégis az a tény, hogy a kedély-szivonalom fólytonosan emelkedik. Mind jobban és jobban tudom koncentrálni energiámat a kitűzött cél felé. Kiváncsi vagyok a hólnapi napra. A futás sportját rendszeresen be fogom vezetni a délutáni programomba. A falra egy 6-figurás kompoziciót akarok “felvágni”. Elég ha reggelenként egy félórát dólgozok rajta és lassan készen lessz.
Oktober 31
De lassan megy az öntés. Sokkal több új dólgot csinálnék ha nem kellene annyit vesződnöm vele. Vagy talán éppen fórdítva? Minden esetre jobban szeretek abban a teremben dóldozni mint a másikban, ahól állandóan festékszagot érzek. Ma különösen erős szag vólt mert egyszerre ketten is dólgoztak ott….A tegnapi futás úgy látszik mégsem ártott, mert ma elég jól éreztem magam. Ma lusta vóltam kiszaladni. Na, igaz hogy az este későn feküdtem le. Ahogy lefeküdtem, mindjárt elaludtam. De ami késik nem múlik. Most kb. fél öt. Még 7 oráig tudok egy nagyot szaladni. Nem vagyok képes rászánni magam, hogy már menjek egy kicsit a városba is. vagy kimegyek az erdőbe, vagy itthon űlök. Általában itthon nem unatkozom. Ma egy pár pecig unatkoztam, aztán mindjárt nekifogtam jogázni, ami egészen felfrissített. Most már tudnék dólgozni is de a hólnapi nap elég hosszú lessz. Most még kiszaladok egy kicsit, aztán visszajövök és megvacsorázom.
November elseje
Süllög a hagymatokány a rezsón. Még van egy félórám, aztán megyek megnézni a “Zérófokos szerelmet”…Most érkeztem az erdőről. 10 óra után mentem ki. Mondhatni, egész nap szabad levegőn vóltam. Énekeltem, kiabáltam, fütyőltem, még alúdtam is. Messze elkoboróltam. Gyönyörű idő és szép tájak. Mi kell még a bóldogsághoz? A friss levegő ott vólt halomra és senkinek sem kellett. Az emberek lent a városban a füstréteg alatt nyüzsögtek mint a hangyák. Még két vázlatot is csináltam. Aztán szaladtam. Talán egy kicsit túlzásba is vittem mert a tegnap a hegyen felfelé futottam. Most megyek. Kivánj nekem jó szorakozást. Köszönöm! ;-)
November 2, Hétfő
Az éjszaka szólgálatos vóltam ( Úgy mondják hogy szólgálatos tiszt). Ma szabad ember vagyok. Maa reggel 3 óra 45-perckor keltem azzal a godolattal hogy megyek a gyárba. Aztán amikor a krumplit megfőztem és a tórnát elvégeztem rájöttem, hogy szabadnapos vagyok. Mostanában a gyárban is elég jól érzem magam, mióta az öntődében dólgozom. Most még csak fél hat. Most indúlnak az autóbuszok. Ide hallik a zúgás és a tolakodó emberek zaja. Ma éjszaka hideg vólt. Ma reggel fázva ébredtem. A táncoló tündéreimet, amelyek az ágyfejem fölött táncólnak, már kezdem megunni. Talán jobb lenne ha feketében lennének. Igy ólyanok min a lehúzós képek ( abzubild-ek). Most előszőr is meg kell határozzam a napi programomat.
6-8-ig fórdítom a jogát.
8-10-ig rajzolok.
10-kor kimegyek a várba.
Aztán a többit majd eldöntöm. Nem jövök haza csak hatórakor, vacsorázni. De jó vólna ha ezt mindennap megtehetném. Ma még a bevásárlást is el kell intézzem. A tőkém 100 lej. Egészen délig eljártam az időt és most d.ú. háromig külömböző teknikákat próbáltam ki. Most akarok venni színes krétát, amit szénnel együtt szándékszom használni. A probléma csak a fikszálás. Anélkül nem lehet…Ma sokat költekeztem.
Festék 4 lej 50 bani.
1kg. dió 6 lej
1 kenyér 5 lej
1 kiló oliva 25 lej
szappan 4 lej
kőrte 1 lej 30 bani
mozi 2 lej 50 bani
egy fürészlap…nem emlékszem mennyi.

 

November 3, kedd
Elvégeztem a jogát. Most a napi programomon kondólkozom. Most 4 óra 15 perc. 5-ig rajzólhatnék valamit. Aztán elmegyek bevásárólni. Már alig futja a pénzből, mert a tegnap elég tekintélyes költekezést vittem véghez. Ma, az idő miatt, nagyon nyomott hangúlatban vóltam. Éreztem a mandula helyét. Most már kezdek megszabadúlni tőle. Ma megfogadtam, hogy Dénessel többet nem vitázom. Felidegesített az az ellentmondást nem ismerő katonai modora. Minden vitát kerűlni fogok vele. Azt mondtam hogy a nemek a nyelvekben telyesen fölöslegesek. Persze, ő nem értett meg és kezdett félreharangozni és nyelvtan órát tartani nekem… Kezd fázni a hátam. Be kell gyújtsak. Na, most hatig megvacsorázom és azután még fórdítok valamit a jogából…Jó éjt!
November 4, szerda
Vóltam a nagypiacon, ami nem is ólyan nagy. Ma szolgálatos tiszt vóltam. rajokat ragasztottam be a doszárba, a Bözsi hanyagsága miatt…Az időjárás benyomását érzem, habár már nem fáj semmim. Végre ezt is megértem. Most d.u. öt óra üt perc. A kroki kimaradt a piac miatt, de még egy kicsit lehet látni. Ki kell használjam……Na igy né! Legalább most mondhatom hogy a : “Nulla dies sine linea” latinnyelvű tanácsot betartottam. Most még van két órám a lefekvőig. Addig még fórdítok valamit. Ma reggel Crișán-né összetévesztett egy tólvajjal. Egy kicsit idegbajos szegény.

November 5

Üldöz az időjárás. Ma fólyton fájt a kióperált mandulám helye. Nem is tudtam dólgozni mert Dénes elfoglalta a helyemet. Úgy szeretnék már valamit csinálni. Valami ólyant ami telyesen kielégítsen. De ezt a gyárban lehetetlen. Még egy munkámat sem fejeztem be nyugodtan. Már megint beteg vagyok. Igy nem megy tovább…Wily ma hozott egy jó könyvet fényképkarikaturákkal….Sanyinak is kéna válaszóljak a levelére, de nem tudok rá időt szakítani. Minden időmet a gyógyúlás emészti fel. Néha úgy érzem hogy visszaestem, habár ha jól megnézzük, már sokkal ritkábban érzem magam rosszúl. Szombaton hazamegyek. Már ideje is , mert mindenem szennyes. A legnagyobb baj hogy nincs pénzem és kéne vigyek haza is valamit…Az este itt vólt Sanyi bátyám. Mostanában egész megértő csávó. Nem dumál feleslegesen. Szeretném megmintázni a portréját akarat cimmel. Vagy lehet hogy a “vágy” is megfelelne, csak a baj ott van hogy az mindjárt az erotika irányába terelné a néző gondolatait…Wilynek kell ajánljam, hogy azt a kemencét közösen finanszírozzuk. az a baj, hogy én is rengeteg irányba szórom az energiámat. Most mindenki eggyirányba szpecializálja magát. Ez a gépember felé vezet, de sajnos igy ítélik meg az ember értékét. Én nem akarok gépember lenni…Most egy olyan hűlye hangulatban vagyok, hogy nincs kedvem semmihez. Semmi vágyam nincs, kivéve azt, hogy jól érezzem magam és ne fájjon semmim…Ég a tűz, szárad a zoknim. Most besütött a szobába az őszi nap, mintha vigasztalni akarna ezzekkel a szavakkal: Na mi bajod? Ne törődj! Minden elmúlik.
November 6
Ma jobban éreztem magam. Azt hiszem, hogy a szódaviz meg az ecet vólt a hibás. Ne érts félre. Nagyon rosszúl sosem érzem magam, hanem egyszerűen néha nincs kedvem semmihez… Ma hazajövet az erdőn jöttem keresztűl. nagyszerű vólt. Láttam két őzikét, légzési gyakórlatokat végeztem, vázlatoztam. Aztán rájöttem, hogy kielégít a szépség puszta szemlélete, de már nem telik az energiámból, hogy le is rajzóljam vagy lefessem. A gyárból az ember már kihasználva jön ki. Én nem bírnám ki ott, ha nem csinálnám lelkesedve amit csinálok. És így adélutánom íréssal és jógázással merűl ki. Nem tehetem, hogy most amikor lehet, ne töltsek legalább egy órát a friss levegőn. Ma a krokizás elmaradt, a tornát sem csináltam meg, de meg is jártam mert úgy teleraktam magam étellel mint egy zsákot. Most már d.u. fél hét. Egy órája hogy itthon vagyok. 13-án Szináján, iparművészeti megbeszélések lesznek.
Ezen a konferencián a következő problémáinkról lessz szó:
1) Minden homologáláson legyen jelen vagy 3-4 tagja a Fondul Plastik-nak.
2) A hozzá nemértők véleménye csak a teknikai szempontra szorúljon.
3) Az alkotónak legyen jóga, hogy legalább két példányt kivihessen a saját művéből.
4) Törvényesítsék és osszák be mindenkinek a heti rendszeres dokumentációt.
5) A kreációs osztály ne vállaljon széria munkát, olyan rendeléseket ami nem rá tartozik, példáúl lozinkákat stb.
6) Legyen a városban egy vitrin, ahól az új dólgokat kiállítják és hozzászoktatják a közönséget a kerámia új vonalához.
7) Legyen a Kreaciónak egy külön vitrinje, ahol az érdekeltek megnézhetik az új alkotásokat, hogy ne zavarjanak minket munka közben.
8) Szervezzenek egy művészet-történelmi kurzust azon dólgozók számára akiket érdekel a művészet. Csak így tudjuk felemelni a román diszitő művészetet a többi országok színvonalára.
Hólnap közmunkánk van, de én, ha minden jól megy, hólnap este otthon vagyok.
November 7
Sietek. megyek haza Szentgyörgyre. Innen kb. 40 kilóméterre van.
November 9, hétfő
Ma reggel érkeztem otthonról a félnyólcassal. Egy fékórát vártam az autóállomásnál. Majd megfagytam. Megismertem egy román tanárnőt, akit diáklánynak néztem…Nem is megyek haza többet, mert a buszok nem közlekednek rendesen. A tegnap elveszítettem a kapcsolatot a késés miatt. otthon, mint rendesen sokat zabáltam és sakkozáson kivűl semmit sem csináltam. elhatároztam, hogy nem megyek haza csak tavasszal vagy újévkor. Anyám levágott egy libát, amit elvitt Medgyesre Pistához. Elfigyeltem anyámat, milyen rabszólgamunkát végez és még apám is követelőzik. Máskülömben mindkettő hibás. Amikor eggyütt vannak csak veszekednek…Elhoztam otthonról egy csomó szines csempét. Olyan nehéz mint a vas…
Dezső meg Pali a nagy sakkozók. Egy párszór kikaptam tőlük. Úgy nőnek minha húznák őket. Még egy pár év és mind kifejlett emberek leszünk…Az utóbbi napokban nem vólt baj. Jól éreztem magam és jó kedvel dólgoztam…Szenzációs! Ma kaptam prémiumot. Először amióta itt vagyok. Elképesztő, hogy ezzel a pénzel mennyire kötőféken tudják vezetni az egész munkásságot. Fenyegetőznek hogy kidobják az embert a gyárból és tényleg meg is teszik. Éppen ma mesélte Viktor hogy mennyire tudják terorizálni az embereket. Minden hatalom az államvezetők kezében van és ha azok nem megfelelőek, fáj a szabadságnak és a haladásnak. A karieristák a haladás ellenségei. Világos hogy igazi komunizmus lehetetlen. Ahogy Lenin mondta: Az új zsarnok veszedelmesebb a réginél…Na, most megyek egy kicsit rajzólni. Igaz hogy tilos de még azért is. Miért tilos? Csak azért mert én megtiltottam. De miért? Hát csak azért mert a tiltott dólgok sokkal vonzóbbak…
November 10, kedd
Ma jó napom vólt sokat dólgoztam. Csak a délutánommal vagyok elégedetlen. Nem tudom mi bajom vólt, úgy fáztam mint egy pincsikutya. Igay, hogy hideg is vólt. ma este bevágtam szinte egy liter savanzú tejet és nem a legjobban érzem magam. vettem valami szines krétát. Nagyszerüen lehet dólgozni vele. Ma rajzóltam, kint a temetőben. A jogát is ott végeztem…Még hétóra sincs ée már álmos vagyok…Vóltam bevásárólni. Vettem egy inget. Még maradt 120 lejem…Még mindig nem sikerűlt a hrmoniát elérnem. Ha azt sikerűl megvalósítani, minden vágyam teljesűlni fog. nehezen adaptálódom a nyerskoszthoz, pedig jó gyomrom van. Kár hogy annyira hozzászoktam a levesételekhez. De csak tűrelem kell hozzá. Időm van. Az átmenet elkerűlhetetlen… Ma találkoztam azzal a lütyü alakkal, aki ólyan fúrcsán nézett minket Sanyival, amikor tórnásztunk meg ólvastunk az erdőben. Úgy látszik nem tudta hogy testvérek vagyunk. Képzelem mire gondólt…Vettem gyantát fixativnak.

 

November 11, szerda este fél kilenc
Itt járt Bandi a szabó. ( Nem a Szabó Bandi barátomról van szó) Ma 12 óráig jól éreztem magam. Aztán Kármen megkinált tejjel és azután megfájúlt a tórkom és a jóérzés elillant…Wiliék mennek Szinájára. Engem kifelejtettek a listáról. nem is bánom. Ma a gyárból kijövet, egészen 5-óráig a szabad levegőn időztem. Egy őzet zavartam ki a bokórból a nagy joga sziszegésemmel. Egy bizonyos távólságra megállt és nézett. Elkezdtem énekelni neki. Egy darabig fülelt. Hirtelen megijedt és elszaladt… Ma rajzóltam 3 ceruza-rajzot. Kezdek hanyag lenni. A jóga ma is és a tegnap is elmaradt. Tulajdonképpen nem is hanyagságról van szó, mert más elfoglaltságaim is vannak. Négyszeri evéssel 200 gram maszlina olajat fogyasztottam…A jóga könyv fórdítása félbeszakadt. Nem könnyű fórdítani.
November 12, csütörtök Napi költség: 50+55+135=240
Ma megint fáj a tórkom. Persze csak a gyárban. Kb. 10 óra után. Máskülömben jó munkakedvem vólt. A dohányzó készlet dekórját megterveztem. Öntöttem is egy pár darabot belőle…megint szedtem bükkmakkot. Sajnos a joga tórna megint elmaradt. Holnap, ha megint kimegyek az erdőbe, ott fogom megcsinálni. A tegnap kaptam levelet Bakó Antitól…Mi csináltam egy színesceruza rajzot. A fikszálócsövet még ma sem vettem meg…Még csak d.u. 6 óra. Elmehetnék egy kicsit körűlnézni. Ha fiatalabb vólnék, ma elmennék táncólni…Az utóbbi időben 5 kilót híztam. ma is bezabáltam 10 dk. oliva olajat…A sarokban egy egérfarok jelent meg. Végigkarcólta a falat és eltünt. nem is tudtam hogy ilyen nagy házi állataim is vannak. Na megyek.
Novenber 13, Péntek ( Péntek 13, ajajajaj. szerencsétlen nap.)
Kedves testvérem!
A mai naplómat, levélformájában neked írom meg. A levelet megkaptam. Azonnal vélaszolok rá. Az egyik páldánya a naplómban marad. Éppen most végeztem el a jóga gyakórlatot. Most telyes sorozatot végzek. én úgy tudom, hogy neked már akkor is vólt vérnyomásod, amikor még nem is tudtál a jogáról. Ennek az oka a túlfeszített szellemi munka és az ösztöni élet túlságos visszaszorítása. Az biztos, hogy a joga lehet ártalmas is ha túl megerőlteted magad. Könnyedén kell végezni a gyakorlatokat. A levegőt inkább kevesebbet kell vissatartani… Én most egy hamutartó készletet csinálok. Elég jó ötletes valami. Itthon rajzolok. A falat megtőltöttem papírból kivágott figurákkal. Az ágyam felett nimfák táncólnak. A faliszekrény mellett táncoló figurák. A kályha fölött kakas kukorékól, miközben a kályhában doromból a tűz. A könyveim itt várnak tűrelmesen az asztalon, hogy vegyem már őket kézbe. A jogát megkezdtem románra fórdítani. Nagyon lassan megy… Nem írsz semmit. Mi újság Kolozsváron? Kíálítás? Film? Stb?…Gondolom jobban érzed magad az óperáció után. Nagyon kellemetlem lehet, amikor az ember nem tud lélegzeni. A legegyszerübb légzést, az udzsáit csinálhatod, persze minden megerőltetés nélkűl. Amikor friss levegőn vagy, öt széria fekve, öt űlve, öt állva. Az éppen vérnyomás csökkentő és nem fórdítva. Síjet egyelőre nem vehetek, mert ahoz még más is kell. Még nagykabátom sincs. Ami az ösztöndíjat illeti, jó hogy beadtad a kérvényt. A tőled telhetőt megtetted. Nem érdemes izgúlni. Vedd úgy mintha egyáltalán nem számítanál rá. Ha nem is kapod meg, van ki segítsen. Mostanában jókedvel dólgozom a gyárban. Csak amikór időváltozás van akkor fáj a tórkom. Most mindenféle, festő, rajzoló ezközt beszerzek és majd a tavasszal nagy hadjáratot indítok. Egy kiállításra valót akarok összegyűjteni. A pénzt még ma felteszem. Sok sikert kivánok!
Reggelim: jaurt, négy dió, kenyér. Vacsorám: túrospuliszka és két alma. Ilyen kiadós vacsorát rég nem ettem. Most d.u. 7 ora. Már mindjárt le kell feküdni. Még addig ólvasok valamit. Egyébre már nem vagyok képes.
Mai költségem: 3 kg. alma 11 lej, félkiló túro 6 lej, tejfől 3 lej, egy liter olaj 11.50. Sanyinak feltettem 50 lejt. Összesen 81 lej 50 bani.
November 14
Szenzációs! Elfelejtettem felvenni a fizetésemet. Még megjárom hogy hétfőig beteszik a bankba. De mégsem…Wily sem vette fel Szináján van…Zihanyi azt mondja menjek vissza mert ami a kezedben van az nem hazugság. ( Ce-i în mînă nu i minciună) Én bizony nem megyek. nekik sincs hétfőig szükségük rá és ha nem más kölcsön kérek. Ma semmit sem csináltam csak gondólkoztam. Egy monumentális rajzoló módszert gondóltam ki. Elhatároztam, hogy veszek egy spriccoló készüléket, amilyent a gyárban használnak…Az időjárás pocsék. Annak ellenére elég jól érzem magam. Egésznap a “fiatalok” malódiáját dúdóltam. Kármen is megjegyezte. Dühös lettem Bözsire, mert kihívott, hogy mondjam meg a véleményem egy rajzról és közben mással kezdett beszélgetni. Nem szóltam semmit csak elhúztam a csíkot. nem érdemes vele vitatkozni. d.u. 4 óra. Elvégeztem a jogát. 3.15 kor kezdtem. most nekifogok németűl ólvasni…A tegnapelött sok vendégem vólt. Itt járt Kudi bácsi (Kudelász Kálmán), Sanyi bátyám és a régi szobatársam Mihály. Kudi bácsinak oda adtam az “Életreform” című könyvet. Nagyon tetszett neki. Ma reggel megint nem vólt időm befűzni a cipőmet. Későn ébredtem meg. Nem hallottam az órát csengetni. Fél ötkor mégis felébredtem. Ha befűzöm a cipőmet elveszìtem az autóbuszt.
November 15
Ma gyümölcsnapot rendezek. Most 5.45. Kint már négyórától állnak sórban a tejért. Nagyban megy a traccsolás… Kimértem a masfélkiló almát. A tórnát elvégeztem. Most megyek moskodjak meg, aztán majd előkészítem a napi programot:
6-10-ig németűl ólvasok.
10-11-ig reggeli és pihenés.
11-kor kimegyek a syabadba, feltéve hogy jó idő lessz.
Az is lehet, hogy kilenctől moziba megyek. A film címe “Útazás a főld közepe felé. Délután fórdítom a jogát és aztán felkeresem Gotthárd Ferit.
November 16 hétfő
Visszajöttek Viktorék a tanácskozásról. Egy csomó reklám tőltött tollat kaptak az osztrákoktól ajándékba. Wily elment Bukarestbe. Azt mondják hogy a főnökünk Fekete jól rámutatott a hibákra. ma keveset dóldoztam. Hólnap bíztos fog fájni a tórkom, mert bepofáztam csipős ecetes hagymával. Láttam egy fílmet ami jó de mégsem tetszhetett. Ami fúrcsa hogy még is tetszett. Most ebből értsél amit akarsz. Egy háborus bűnös bűnhödéséről van szó. ma Ágnes néni kitakarított, mégsem nagyon tetszik. 8 15 perc, le kell fekügyek. A zárat megint elfelejtettem megvenni. Az olaj félkilóra fogyott… 3 alma, egy hagyma, 150 gr. murok, 160 gram olaj, összesen 4 lej.
November 17, kedd
Amikor hazajöttem, itt találtam Ágnes nénit, miközben almát eszik. Átjött, amig túl Zihanyiéknál, fűrdenek. Ma komoly munkát végeztem. Egésszen megízzadtam. Nem tudom miért, talán a tegnap-esti hagymáért, ami bórzasztóan csípett, valami kiütések jelentek meg a testemen. Remélem nem kaptam én is túrómérgezést mint Nedelku…Ágnes néni mosott de még nem vasalt. Gondolom, nem fog megint elkergetni itthonról mint a tegnap. Hát, nem megint elfelejtettem elhozni a köpenyt hogy kimossa? Már azt hiszem újjat kell csináljak. Ma jaurtot eszem. Lusta vagyok puliszkát főzni. Pedig a jaurtal nagyon jól menne…Kezdem megszokni a gyárat. Ha ezután is minden úgy menne mint ebben a hónapban, azt mondanám, hogy megtaláltam a helyemet az életben. Habár ezzel az egészségtelen környezettel nem vagyok kibékűlve. Modern berendezés és pocsék levegő. Méghozzá a sok reumás ember miatt az ablakot sem lehet kinyítani. Ma nem tudom milyen programot állítsak össze, mert rajzólni nincs kedvem… De meg is van tiltva. Úgy látszik hogy most még a serkentő tiltás sem működik. Németűl fogok ólvasni mert ehhez van kedvem. Ha lenne egy jó modelem, bezzeg mindjárt megjönne a kedvem. Ezért lenne jó Kolozsváron lakni. De nem baj, majd szerzek én modelt. Csak az elsőt nehéz megszerezni, a többi jön magától… Rájöttem, hogy a fajánszból jól lehet mintázni, csak hozzá kell szokni. Egy jó konyha késsel nagyszerűen megy. M fizettem 10+10 lejt a kotizációra és úgyanannyit Wily helyett is. A “tekergő” még mindig Bukarestben van a minisztériumban. Jól is tette, hogy kihasználta az alkalmat. Ez után én is meg kell fogjam az alkalmat amikór dikumentációhoz van jógom. Hadd lám kinyitották e azt a tejes űzletet? Lenézek az ablakon. Az űzlet zárva van de láttam egy kislányt, akire rá sem ismertem, ólyan elegánsan beszélgetett két fiúval. Megyek, előveszem a színes ceruzáimat és megkezdek egy új vázlatfüzetet. Elolvasva a naplóm elsőfelét, megallapítom, hogy most egészen megnyugodtam. A panaszaim kezdenek kimaradni. már nem tépelődöm annyit. Kezdek magamratalálni. Úgy testileg mint lelkileg kezdek megerősödni. A gyárban is megtalálom a helyemet. Tudom hogy mit akarok. Most folytonosan csak abban az irányban kell tartsam magam, amelyben elindúltam…Úgy látom hogy Ágnes néni nem engedi meg, hogy lefeküdjek. Ő még ezután akar itt vasalni és már 7 óra elmúlt. Ma a krokizás elmaradt, de a lényeg az hogy az unatkozásnak helyet ne adjak. Célom az élet megismerése és szeretete. Minden amivel foglalkozom erre irányúl. Rádöbbenteni az embereket, hogy az élet ólyan hihetetlenűl szép, hogy kár külömböző eszközökkel mesterségesen elkábítani magunkat. Az életet élni kell. Annyi az egész. Le kell rombólni a válaszfalat a szorakozás és a munka között. Ezt elsősórban nekünk művészeknek kell megtenni. Legyünk életművészek. A nappali alvást számüztem a nyerskosztal. Ma puliszkát főztem és mindjárt lusta lettem. Megkináltam Ágnes nénit. Megdícsérte a puliszkámat. Most még átmeneti szakaszban vagyok. Tehát nem csoda, hogy kivánom a puliszkát. Mig nem alakúltam egészen át… Ehhez kell egy pár év…Engedd meg hogy kételkedjek, hogy a puliszkáról le tudjak szokni…. Már ideje lenne Nedelkunak egy levelet írni…Hát úgy látom, a programot még ötven százalékban sem tartottam be, de most nekifogok egy kicsit németűl is ólvasni. Auf wiedersehen!
November 18
Hàt valamicskét ólvastam is, de aztán elálmosodtam és lefeküdtem. Éjszaka 3-kor arra ébredek hogy hideg van. begyújtottam és többet nem is tudtam elaludni. Egy kis idő múlva megszóllaltak lent a sórbanállók. Találd ki miért álltak sórban. Hát a tejért mint mindig…Ma elég rossz hangúlatom vólt és nem csak azért hogy keveset aludtam. Nem fájt semmim de a baj ott vólt, hogy nem ment a munka. Ay utólsó óra többet ért mint a másil 7…Visszajött Wily hóltfáradtan…Még nem tudom mi lessz a mai programom. Először elvégzem a jogát. Azután kimegyek a piacra, mert ma szerda és nagypiac van. Kell vegyek valami zárat, ha el nem felejtem. Aztán a bádogoshoz is el kell menjek. Nagyon elhanyagóltam a kész képeimet. Eggyet már el kellene készítsek paszpartüvel eggyütt. Hólnap azt hiszem lessz kedvem dólgozni. Sajnos az energiám javarészét a gyárban veszítem el…Ma az autóbusznál olyan gyurakodás vólt, hogy az hihetetlen. Úgy összepriccóltak, hogy nem tudom hogy fogom kitakarítani magam belőle.Ezt vásáróltam ma: 2 kiló hagyma 4 lej, félkiló halva 3,15…egy karalábé 1 lej.
November 19, csütörtök
A reggel Dima figyelmeztetett, hogy nehogy elfelejtsem gyűlésbe menni…Most javàban folyik a választás és én itthon vagyok. Még csak az hiányozna hogy megválasszanak. Így is mindig kevés időm van. Nekem elég a szakszervezet. Így is túl sok mindennel foglalkozom. A legjobb vólna ha kidobnának. Már elegem vólt a képmutatásból. Egy ólyan szervezetben aminek ő az elnöke, nekem nincs mit keressek. Most bíztosan dühös…Kivettem a kemencéből egy hamutartót. Elég jól jött ki. Sajnos én nem értek a tamponáláshoz. A következő transport majd jobban fog ki jönni…Egy év kellett ahhoz, hogy megtudjam ezt a dólgot. Ki gondólta vólna, hogy minden formaság nélkűl kaphatok festéket. Most aztán nem hagyom magam. Minden nap viszek valamit a kemencéhez. tavaszra összeállítunk Wilzvel egy kiállítást. Jobban jövünk ki mint ha Bukarestbe küldenénk egy közös kiállításra. Összeszámítottam hány tárgyat tudok elkészíteni. Februárig éppen elég sokat. Vagy hét váza és 2 bibeló már meg van, csak éppen dekorálni kell. A mozaiknak is neki kell fogjak. Most van harapó fogóm, csak egy tábla hiányzik…Éhes vagyok. Ma karalábét eszem hagymával. Vettem egy könyvet 7 lejért, egy alkatrészt az irigátorhoz 9 lejért és egy pokrócot ami 80 lejbe kerűlt.

 

November 20
Nedelkunak megírtam a levelet. Gyártottam egy borítékot és bele tettem. A torkom miatt még mindig nyomott hangulatban vagyok, de már úgy hozzászoktam, hogy csak mások veszik észre. Kármen kérdi a tegnap: Miért vagy annyira lehangolódva? ( De ce esti asa deplouat?) Csak neked tünik, mondom. De ezt a kérdést nem csak ő, teszi fel nekem, hanem mások is. A pénzről vólt szó. Mondom: nekem nem kell prémium, csak hagyjanak békén. Addig nyújtozkodom amig ér a takaró. Otto azt mondja: ez már megváltozott. Addig nyújtozkodsz amig kirugnak. Úgy érzem nagyon nehéz lett vólna ha mint munkás kerülök be. Igy még nem igen mernek belémkötni. Ideges természetű vagyok. De nem is csoda. Ez a sok fájdalom megőrjit. Előszőr a jogát hibáztattam. Sőt még azt is elhatároztam, hogy többet nem jogázok, de ez hűlyeség. Ha meggondolom ez nekem csak jót tett. Nem hogy fárasszon, hanem pihentet. Hajlamos vagyok betegnek képzelni magam. Részben az is vagyok de ne túlozzunk. A tórkom még mindig fáj és nem is jő hogy higgyem, hogy egyszer majd nem fog fájni. A remete életemnek is ez az oka. Még nevetni sincs kedvem, mert akkor még jobban fáj. Kerűlöm az izgalmakat és igy zárkozottan megtudom tartani az egyensúlyt. Ahogy emberi társaságba kerűlök, az egyensúlyom kibillen…Most érkeztem haza a gyárból. Semmihez kedvet nem érzek, az egyedűli jogán kivűl. Na aztán, talán elmennék egy moziba. Még Ferihez sincs kedvem elmenni. Messze van és hideg van. A múlkór úgy nekimentem egy cölöpnek, hogy elgőrbűlt a pedálom. ha igy megy tovább, nem tudom mikor lessz valami a mozaikból…Ma kiöntöttem majdnem minden vázámból eggyet…Ma bejött Dima és azt mondja: Micsoda figurát csináltál. Hihetetlen. Igen, mondom. Hihetetlenűl feledékeny vagyok. Na nem baj, úgy sem vettékk észre…Csak szokjátok meg nélkülem, a többit bizzátok rám, gondóltam. …Ma halvát zabáltam. azt hiszem az is az oka, hogy fáj a tórkom. Még máskor is megjártam vele…Ma reggel megröhögtettem a társaságot Karintivel. Viktornak is elmeséltem románúl, de ólyan sután jött ki az egész. Még azt hittem, hogy jól tudok románúl. Szőrnyű ez a határvonal, amit a nyelvek képeznek. Az eszperantót minél hamarabb be kellene vezetni kötelező tantárgynak.
November 21.
Ez az Ágnes néni mindenképpen össze akar boronálni egy úgynevezett Ibolykával. Azt monja hogy a barátnőjének csapom a szelet. Azt sem tudom kiről beszél. Ma megmosták, hogy miért késett. Mikor bejövök azt mondja Józsi bátyám: ha tudnád hogy egy hőlgy mióta vár rád! A felesége egy kicsit süket. Nem hallotta és elárúlta nekem hogy Ágnes itt van. Tanti! Miért rontod el a viccet, mondja a feleségénak Joska bátyám. Most tornásznék de Ágnes néni itt van…A beöntés után jól éreztem magam. Firika megkinált valami cukorral. Születésnapja vólt. Nem tudom attól vagy az almától fájúlt meg a hasam és a fejem. Ez utóbbit nehéz gyanítani. Egész délelött rosszúl éreztem magam. az a gyanum, hogy egy ilyen Ibi dobálta a tegnapelött az ablakomat, amikor itt vólt Sanyi bátyám. Egy ilyen 16-éves Ibi megfelelne nekem modelnek.
Novenber 23, reggel
22-edikén nem írtam semmit. Ma reggel kiegészítem. Sok mindent csináltam tegnap. Ólvastam németűl, franciáúl. Reggel én is sórtban álltam a tejért. Vettem 4 litret. Majdnem felét már megittam. Ólvastam Jóska bátyámnak az “Útunk”ból. Aztán elővettem az agyagot amiből kisütöttem a forrás című ötletet. Este főztem egy fazék krumplit és jól befoghagymáztam. Az egész napot itthon tőltöttem el, mert pocsék idő vólt. Jóska bátyám ideadott egy tűkröt, hogy csináljak róla neki egy rajzot. Azt sem vóltam képes befejezni. Nem is tudom mivel repűlt úgy el a napom.
November 23
Nagyszerű napom vólt. Annyit még nem dumáltam, vegyes témáról, amióta itt vagyok. A parsztkérdés, szerelem, nyelvkérdés, nemzeti kérdés. Bözsi jót kacagott Irénen én meg megbántam a múltamat. Miatta még én is nevetség tárgyává válok…Kármennek születésnapja vólt. Meg kellett csókóljam. Az arcát akartam de ő a száját fórdította felém, aztán egy ártatlan csók lett belőle, mert én az este befokhagymáztam. Meg is mondtam neki. Azt mondja, nem baj mert ő is behagymázott. Mondom: a tészta amit adtál nagyon jó vólt. Megérdemled, hogy bóldog szültetésnapot kivánjak. :-)…Láttam Minoiu-nak a mozaikját. Nem vagyok elragadtatva vele…Most fél négy. Mostanig megrajzóltam a tűkröt Zihanyinak, bocsánat, Jóska bátyámnak…Olyan németalfőldi rajzfélét csináltam.…Most fejeztem be a jogát. Kell várjak egy félórát aztán vacsorázom. Addig még írok egy pár sórt és azután még ólvasok egy kicsit németűl…Kell vegyek egy jó magyar-román szótárt. Anélkül nem tudom a jogát becsületesen lefórdítani. Felmerűl a női kérdés amit nem tudom hogy fogom mególdani, anélkűl, hogy a művészetemre ne ártana… Elmondta ma Dénes, hogyan szólalt fel a gyűlésen a nemzeti problémával kapcsolatban…Azt mondják, a nemzeti kérdés nálunk meg van óldva. “Categoric” mondja a kikűldött. Hát akkor kérdem én, ha már a delegátus elvtárs is ezt mondja, akkor miért zúgolódnak amikor egy ember aki nem tud jól románúl, saját anyanyelvén szóllal fel és mások meg lefordítják neki amit mond? Miért olyan türelmetlenek? Meglehet, hogy annak az embernek aki nem tud elég jól románúl, nincs sem ideje sem tehetsége hozzá, hogy annyira jól megtanúljon románúl, hogy kimerjen állni vitázni egy gyűlésen. Úgy e?….
November 24
Szenzációs hírt közlök veled. Sanyi megkapta az ösztöndíjat. Most legalább meg jött a kedve a tanúláshoz. Megóperálták. Jól sikerült. Most jól érzi magát, csak nagyon fel van gyülve a tanúlnivalója…Ma nagyszerű napom vólt. Már a reggel nagyon jól éreztem magam. Tartottunk egy jó kiértékelőt, ahól én is, minden izgalom nélkűl, többszőr is hozzászóltam. A hamutartó készletet át kell dólgozzam. Kissebbre kell vegyem. Azt kell gyanítsam, hogy a tej feljavította az egész emésztésemet és innen ered a jó hangulatom. De még is, evés után, mint szokás szerint, megint fájt a kióperált mandulám helye. Bementem Zihanyiékhoz. Jóska bátyám bemutatott egy hatalmas embert. Már el is felejtettem a nevét…Elólvastam a levelet, begyújtottam és nekifogtam írni. Aztán nekifogok egy kicsit vázlatozni. Most már nem is vagyok éhes amikor haza jővök. Emlékszem, először alig tudtam tűrtöztetni magamat. Nagyszerű dolog a napi kétszeri étkezés. Azt mondják jobb lenne 3-szór egy keveset, csakhogy én nem tudok keveset enni. És így átlagban mindig többet ennék naponta, mint amire szükségem va. Háromszór laknék jól. Így pedig csak kétszer. Ha a jogát kihagyom, mindjárt felborúl a rend. Akkor már éhes vagyok. Jobban mondva az étvágyam arra késztet hogy egyek. sajnos, arra jöttem rá, hogy a krokizáson és a nyelvtanúláson kivűl, foglalkozni valamivel, ritkán telik az energiámból. Viszont, a művészetben másként áll a dolog. Ma ahogy belépek, Dénesnek a gipszformája a korongon fekűdt. Még először azt hittem, hogy egy szobór. (Szerelmesek)Mindjárt agyagot vettem és feldobtam egy vázlatot. Sajnos a kemencében eltörött… Levetköztem jogázni. Éppen a függönyt akarom visszahúzni, amikor meglátom Kis Lacit. Közben jött a kisvonat ami zajt csapott. Kinyítom az ablakot és órdítom Laci! Laci! de ő csak a vonatot figyeli. A zaj miatt nem hallott semmit. Mire felőltöztem, eltünt. Biciklivel összejártam az egész várost, de már nem vólt sehól. Annyit elértem hogy hólnapra bíztosítottam a “jó” napomat. A sálat itthon felejtettem és a tórkomat jól meg fújta a szél. Most nekifogok tórnászni…Szenzációs! Kinézek az ablakon. Kit látok? Lacit egy másik ipsével cipelnek egy csomagot. Most ott várnak az autóra. Mit csináljak? Most megint őltözzek fel? Elindúlt az autó. Kiszaladok. Észrevett. Intem hogy nem megyek a gyárba. Mutatom hogy hól lakom. Ennyi az egész.
November 25
Ma 3-kor ébredtem. Olyan nagyszerű hamutartót terveztem az ágyban, hogy egész hétig gondólkozhattam vólna rajta a gyárban…Aztán arra gondóltam, hogy emberek megfeledkeznek a nyelv szerepéről és mint a belső világ kivetitésére használják mint egy zeneszerszámot. A szerelmes nem akar nagy dólgokat hallani a párjától. Egyszerűen csak hallani akrja a hangját mint egy muzsikát. Jó lenne ha különválasztanánk a zenét a beszédtől. Az emberek a nyelvet egy szorakoztató eszközzé banalizálják. Verklinek használják. Na persze, azt a sok semmiséget ami ismétlődik egy ilyen unalmas fecsaegésben, mindig másképpen kell előadni, rafinált kifejezések változatával. Mert másképpen a halgató nem bírja ki és elmenekűl. A művészet azért nem tünhet el, mert a legtökéletesebb kifejezője a belső lelkivilágunknak. Csak ezt hagyták neki a fénykép, fílm, színház, stb. és még ezt sem érintetlenűl. De nem kell elcsüggedni mert ez egy mikrókozmosz és éppen ólyan végtelen mont egy makrókozmosz…Ma megéreztem a tegnapi biciklizést. Egész nap izomlázom vólt. Az idő is borus. Ma megint hűlye vóltam. Idegesen vitatkoztam. Aztán sikerűlt mindent lecsilapítani, helyrehozni. Wilivel meg Ottoval vitatkoztam a hamutartó körűl. Nekem van igazam de nem tudom bebizonyítani. Annyit foglalkoztam azzal a hamutartóval, hogy már nem is tetszik. Wilynek nem tetszik hogy hasolit az övéhez. Én ezt észre sem vettem…Most megyek a piacra.
November 26. reggel 5-óra
Olyan vihar vólt az éjszaka, hogy majd elvitte a házat. Kb. 3-órakor megébredtem a nagy csörömpöléstől, aztán aludtam egészen fél ötig, mert az óra nem csengetett…Most jöttem vissza. Megsétáltam magam egy kicsit, fent a Galbergben. Láttam egy csodát. A kis “Kárpati” úgy vitte ki a hegyen a zis-et (3uc-et) mint annak a rendje. Még fel is túrta a főldet az első kerék, mert keresztbe vólt fordítva. Aztán láttam egy lányt a zőld ajtóban beszélgetni…Már rég nem vólt citrom de most van. Vettem én is. Most 3 óra 45 perc. A mai programom a “Mi a jóga?” cimű könyv ólvasása. Nagyon szép vólt kinnt. Tiszta a levegő de hideg és szél is van. Na most nekifogok először tórnászni, azután majd bezabálok és oda a délutánom. Feri bátyám hívott a tegnap a moziba, de nem mentem. 6-tól elkéstem, 8-kor meg túl késő. Lefekvés. Most még azt akarják, hogy háromnegyedkor munkába legyünk…Ma lelkiismeret-fúrdalást éreztem amikor Ádinak mondta az egyik énem, hogy “Dénes azt képzelte hogy ő is művész és fel vólt háborodva, amikor Fekete megmondta, hogy ők csak kiszólgáló személyzet.” Hát ezt minek kellett fólytassad, mondja a másik énem. Talán örűlsz az ő baján? Örűlsz, hogy nem te vagy az ő helyében? Csak veled ne történjen valami baj, aztán más nem érdekel úgy e? Igy te sem vagy külömb atöbbieknél és megérdemled az első büntetést, a lelkiismeretfurdalást. És a lelkiismeret jött és a büntetést azonnal végrehajtotta. Nekem meg torkomon akadt a szó. A kimondott szó ólyan mint egy ruha, amely ha még ólyan jól födi is az igazságot, de mégis csak födi de nem maga az igazság. “Az abszolut igazságot csak élni lehet, azonosúlva vele a kitelyesedett öntudatban.” Tehát nem azt mondom hogy nekem van igazam, hanem azt hogy az igazság velem van.
November 27
Akartam jegyet venni a “Pénzhamisítók” cimű magyar filmbe, de akkor veszem észre hogy nincs pénz nálam…Elég hamar megérkeztem, még csak háromnegyed három. Nagyot futottam az autó után. Már azt hittem nem áll meg, de mégis megállt. Belépek a szobámba. Hihetetlen büdösség van itt. A kájhámon vólt egy fazék viz ami fentartja a levegő nedvességét. A fekete retket én beledobtam és gondóltam majd elintézem. A vizet már ideje vólt kicserélni, tehát akkor mielött begyujtanék a retket majd megmosom és a használt vizet elöntöm. Kimentem valamiért és amikor visszajöttem, hideg vólt és begyújtottam. Ki emlékezett a fekete retekre? Én nem. Hihetetlen milyen büdösséget csinált a szobámban az a fekete retek amit akaratom ellenére megfőztem. Máskülömben, a mai nap egy eseményekben szegény nap vólt…Lefőzött Kudibácsi, hogy a szitát nem teszem rendbe. De azt hiszem hogy inkább azt akarta mondani, hogy az az ővé vólt. Nem nagyon tudtam megkülömböztetni a közöst a priváttól. Meg kellett vólna kérdezzem, hogy van e ennek gazdája? De ezt nem tettem. És most kell szégyenkezzek miatta. Ilyen vagyok én a 26-éves Jenő. A 30-éves Jenő nem fogja nekem megbocsájtani…Úgy érzem lehetnék nagy festő, csak nincs meg az ihlet hozzá, tehát nincs meg a tehetség. Az igazi tehetség. Máskülömben írónak is, képzőművésznek is lenni nehéz dolog, hát még a nyelvészet. Talán ezzel tudnék a legszivesebben foglalkozni…De mindenekelött az evéssel meg az ivással. Úgy ahogy most, nem iszom már egy éve. Mindezt a beteges étvágyat és szomjat a leves által kitágított gyomrom okozza. De a vizre nem vagyok szomjas. Hogy lehet? Az igazat megvallva, most már inni sem tudnék sokat. Egy félliter bór vagy egy félliter sőr kielégítene.
November 28

Felvettem a fizetést, 500 lejt. Még jó hogy egy hónapban kétszer kapunk pénzt. Beszéltünk Zeleniuval a fizetésemelésről. A többiekhez viszonyítva, a végzetségünkhöz többet érdemlünk mint 1400 Lei, amikor a többiek 1700-at kapnak és még középiskolájuk sincs. Igaza van Wilinek, hogy ha most hagyjuk, aztán csak öt év mulva emelik megint a fizetésünket. Ha nem lenne Wili ez nekem nem fórdúlt vólna meg az eszemben…Bórzasztó gyurakodás vólt az autóbusznál. Wili kint utazott, pedig hamarabb felűlt. Én mégis eleje kerűltem, mert valahogy fel kellett csipeszkedjem, máskülömben megreszkíroztam vólna hogy gyalog menjek haza. Ha késve is de sajnáltam, hogy ő fájós torokkal kint útazott, én meg “kényelmesen” bent préselődtem. Amikor már majdnem a városba értünk, becsukták valahogy az ajtót, de a nagy préseléstől kitörött az ablak. A kontrol az állomásbál megakarta fizettetni velünk az ablakot. De aztán egy kis vita után továbbálltuk, ő is és mi is…Megjött az “Útunk”. Egy magyarnyelvű erdélyi fólyóíratról van szó… Semmi érdekes benne…Van itt egy magyar film. Megakarnám nézni 6 órától. Azt mondja Feri bátyám, hogy jó fílm. Ma Dénesnek születésnapja vólt. Megkinált egy pohár ribizlibórral. Nagyszerű vólt csak nagyon elálmosított. Persze, ez nem jelenti azt hogy a bór nem vólt jó, hanem azt hogy én nem alszom eleget…Most jogázom, aztán eszem, aztán megyek a moziba. Aztán igyekszem lefeküdni, mert reggel korán kell kelni. Reggel már háromkor felébredtem. Nekifogtam ólvasni németűl. Én csak igy tudok bóldog lenni, ha minden időmet egy tartalmas szorakozással tőltöm el. Kitűnően érzem magam. Szervezetem teljesen adaptálódik a nyerskoszthoz. Még van egy hónap és megnyertem a fogadást. Nem hűltem meg egy év alatt egyszer sem.
November 29
Sórban álltam a tejért, fél héttől hétig…Ma el kell menjek a piacra. Józsi bátyámnak megigértem, hogy hozok hagymát és magamnak is be kell vásáróljak valamit. Aztán ólvasok, esetleg rajzolok. ha szép idő lessz, lehet hogy ki is ruccanok eggyet. Ilyen jól soha sem ment a dólgom mint most. Az este láttam egy gyenge magyar filmet…Most négy óra. Ólvasom a “Mi a jóga?” című könyvet. Kitűnő könyv. Itt idézek belőle egy pár mondatot: “Az ember tragédiéja ott kezdődik, amikor létének magassabb célját szemelől téveszti és öntudatában azonosítja magát a testel és annak vágyaival. A test az anyagi világba tartozik, tehát táplálni kell, hogy épségben maradjon. Múlandósága pedig megköveteli, hogy az elkopott, elhasznált testek helyett utódok álljanak rendelkezésére. Pótlásról kell tehát gondoskodni. A testben két hatalmas természeti erő működik, amely ezt a két feladatot betőlti: az önfentartás és a fajfentartás ösztöne. Az emberi öntudat hívatott arra, hogy felette álljon és kormányozza ezeket az erőket. De az ember megfeledkezett arról, hogy énje szellemi, halhatatlan és része az Abszolutnak. (az Istennek) Azonosítva magát a testel, ahelyett hogy ő vólna az úra a testben működő óriási természeti erőknek, azok lettek úrrá fölötte és így önmagát lehórgonyozva az anyagi világba, a legsúlyosabb rabságba döntötte magát. Az állatias ösztönök elhatalmasodtak rajta, elnyomják felsőbbrendü képességeit és szellemi látását. Ez a paradicsomi bukás, melyben még ma is az emberiség legnagyobb része benne él és vergődik. Az ember azt a tényt hogy él balgán a saját érdemének hiszi és beárnyékólja felsőbbrendű énjének tündöklő fényét. A szerelmet, a táplálkozást lesűlyeszti élvezeti cikké. Rabjává válik a bírtoklási vágynak, játékszenvedélynek, ivásnak és saját kényelmének. Az átlagember vonzalmai is testiségének megnyilvànúlása. szeretete önző, mindik kapni akar, s ha ad érte viszonzást vár. Képességeit, tehetségeit is a saját személyes előnyére igyekszik kihasználni, megfeledkezve a közről melynek szólgálatára azokat kapta. Ha eredményeket ér el, azt saját személye dícsőségének tartja és nagyra nőveli magában a becsvágyat és hiúságot. a testi vágyakat követő ember azzal, hogy fejlessze magát nem törödik, mert a tanúlás, a gyakorlás fárasztó, sok türelmet és kitartást igényel. Csak élvezeteket hajhászik. Szellemi haladásával nem törödik. Gondolkodása alacsony szinten mozog. Nem tud tárgyilagos lenni, mindent a saját kis énje szempontjából lát és itél meg. Öntudata szűk és személybe ragadt. Ezt nevezik “személyi öntudatnak”. Kiesik tudatából, hogy ő az egésznek, az abszolutnak része. Az eredmény mindig elégedetlenség, bóldogtalanság.”… Nagyon érdekes és elgondólkoztató ez könyv.
November 30
Küldtem haza 100 Lejt. Vóltam Wiliéknél. Fát vágtunk. Ólvastam a ” Gleichnis der Harmonie” cimű könyvet…Két hónap óta először ettem rántottát…A mai napom ezzel kimerűlt. Most lefekszem. Hólnap meg is kell borotválkozzak… A mai jóga kimaradt. Ma nagyon egykedvűú hangulatban vóltam. A tojás mintha felfrissített vólna. Délelött a hamutartó lábaival bajlódtam…Wili vólt a főmérnöknél a fizetésemelés miatt. Gondóltam, majd azt fogja mondani, hogy eggyelőre nem lehet. 1450 lejjel vagyunk inkadrálva. Az igazat valva, én meg vagyok elégedve, csak most hagyjon minket dólgozni… Jó éjszakát!
December 1
Kifelejtettelek kedves naplóm. Máskülömben semmi különös nem történt. A buszban szorakozottságomban másnak adtam a jegyem, az meg vissza adta a kasszásnak. Nyelvtudási hiányosságaim miatt nevetségessé váltam. De mondok valami pozitív dólgot is. Láttam egy angól filmet és Józsi bátyámnak csináltam két rajzot a tükőrről, mert a múltkori elveszett.
December 2
Ma Kudi bácsi vissza adta az eszperantó könyvemet és, képzeld, újból nekifogtam az eszperantónak. Pár nap múlva, ha nem is perfektűl de fogok beszélni ezen a nyelven Kudibácsival. Közben a “Zug” bíztos valami zrít csinált, mert fütyőlt és megallt. Kell írjak a lengyel rádiónhoz, hogy küldjenek egy rádióprogramot vagy egy tankönyvet. Micsoda ötlet. A világ eggyesítése egy új ideológia alapján. A szeretet és a kölcsönös megértés alapján. Ez már szégyen, hogy nem vóltunk képesek megerősíteni a világon az eszperantó pozicióit. Úgy számítottam, hogy eszperantóúl is fogok írni, hogy gyakoróljam magam. majd ha jól megtanúlom és ha látom, hogy kapcsolatokat tudok teremteni, csak eszperantóúl fogok írni… Ma a fönökünk, Fekete közőlte, hogy kűldhetünk a “Fondul Plastic”-hoz munkákat pénzért. Nem vagyok elragadtatva amikor látom, hogy a pénznek örűlnek és nem annak, hogy kiállíthatnak. Wiliben van valami anyagiasság…Általában a gyárban rosszabbúl érzem magam mint itthon. A tórkom nagyon érzékeny azokra a szagokra.
December 3
Kedves naplóm emlékezzél a következő mondtokra. Ezek az én első eszperantó szavaim: Hodiaŭ mi ne iros en la fabrikon, ĉar posttagmeze mi estos serva oficiro. Mi restos tutan posttagmezon ( Mi skribis “postmeridion”, temas pri eraro kiun mi nun korektas) ĉe la enirejo. Tial ĉimatene mi restas hejme.
December 4
Ma nagy botrànyt csinàlt az egyik nő, nem jut eszembe a neve. Biztosan ballábbal kelt, hogy mindenkivel összeveszett. Katona bácsi szinte ki dobta, de aztán eszébe jutott, hogy ennek a nőnek van egy betegsége. Ha hozzá érnek megfeketedik a helye. Aztán okosan tette, hogy nem nyúlt hozzá. Nekem is elkezdett kiabálni, hogy nem mostam meg a mázkavaró lapátot. Saci azt mondja hogy először szépen kezdte. Kérdem én: Csak kiabálással lehet sértőhangon beszélni? Igy kezdte: Igy mosod meg a szerszámot amit használtál? Felhúzott de aztán sajnálni kezdtem és lecsilapodtam. Máskor kerülni fogom mint leprát…A tegnap vettem káposztát és káposztalevet. Úgy iszom mint a bórt. Rajzolok Józsi bátyámnak egy tálat amit szintén a muzeumnak akar ajándékozni…Nem is mondtam, hogy Katona bácsi milyen dühös vólt, és ami a legrosszabb, egészen tehetetlen. Szegény a saját anyanyelvén meg tudta vólna védeni az igazát, de így a legnagyobb ökör is külömb nála, mert ő román és tud románúl és ez már elég ürűgy arra, hogy kiabáljon. Legalább is igy képzeli. Az este jó szólgálatom vólt. Nem zavart senki. Most ha befejeztem az írást, tanúlok eszperantóúl. Azután nekifogok jogázni, aztán jöhet a vacsora. A többit majd meglátjuk. Talán elmegyek bevásárólni, mert megint kifogytam. Hétfőn homologálás van és csak ma mondták meg. Betettem a kemencébe hét hamutartót de nehezen hiszem, hogy kész lesznek hétfőre. Még sablont is kell csináljak. Mindenesetre valamit fogok csinálni.
December 5
Ma kinevettek. Az autóbusz úgy tett minha Albesti-re menne és távolabb állt meg. A nép megértette a szándékot és nekirohant. Én is felültem de azt hittem hogy Álbesti-re megy és ott megfórdúl. Egy illető adott pénzt, egy lejt jegyre. Nekem is egy lejem vólt. Igy biztos vóltam, hogy Albestire megyünk. Mikor mondom az ipsének, hogy miért nem adok vissza 50 banit, elkezd röhögni. Jött hogy képen vágjam, de aztán lecsendesedtem. Be kell ismerjem, hogy túl érzékeny vagyok… Ma nem éreztem a legjobban magam…Megjött a tél. Nagyon hideg lett. Nem tudom hogy fogom az éjjel kinyítani az ablakot…Az ajtó kopogása ma reggel már háromkor fölébresztett. Érdekes, még sem vagyok álmos. Álítólag 6 óra alvás elég egy embernek…A feledékenységem nagyon lassan javúl. Amikor szólgálatos vóltam elfelejtettem lepecsételni (pontálni) a a belépő lapomat. Most meg a táskámat felejtettem szinte ott. A tegnap visszavittem Kerneckinek a könyvét. Már egy féléve nálam van. Ideje vólna a könyvtári könyvet is visszavinni. Úgy sem ólvasom… Vóltam Gotthard Feriéknél. Az asztalon aludt, mint egy felravatalozott…Kellene vegyek egy füzetet. Már rég nem rajzólok és a jogát is kezdem elhanyagólni. Csak reggel csinálom rendesen. Az a gyanum, hogy nem táplálkozom jól. A tojás nagyon hiányzik. Megyek le, hogy vegyek egy kis tejfőlt… Ahogy apám szokta mondani: inkább has fakadjon minthogy ott maradjon.
December 6, vasárnap
Ma nem a legjobban éreztem magam. Úgy látszik, hogy a káposztalé nem tett jót nekem. Csináltam egy bélmosást. Egész nap vígan tanúltam. Még jógázni is elfelejtettem. Most megint bezabáltam a káposztából. Úgy éreztem minta kővel rakták vólna meg a hasam. Gondolom itt baj van a minőséggel. Ha nem más, reggel megint bélmosás lessz. Kár hogy a jogát kezdem elhanyagólni. Nagyon szenvedélyesen kezdem tanúlni az eszperantót. Még a jógát is megpróbáltam lefórdítani. Nem is nehezebb mint románra fórdítani. Csináltam két mozsdótál rajzot Jozsi bátyámnak. A muzeum részére akarja eladni. Nagyon szépen köszönte. Most vettem észre ,hogy a teavizem már majdnem elfőtt. Nekem ez a leveshelyetesítőm…Ma lehullott az első hó, illetve a második de ez tartósabb lessz. Ma nyitott ablakkal és égő tüzzel aludtam.
December 7
Ma nagy szakszervezeti gyűlés vólt. Korneánu megkritizált. Egészen nyugodt vóltam mert tudtam, hogy nekem van igazam. Akartam egy pár szót szólni de már nem vólt rá időm. Komédia az egész. Pletyka társaság az egész osztály…Ma egész nap fájt a kióperált mandulám helye. Mégis tűrhetően tudtam dólgozni. Betettem a kemencébe 4 hamutartót. Lehet hogy hólnap lessz a homologálás…Az a gyanum, hogy nem ártana egy kicsit tisztázni a viszonyomat az embertársaimmal. Lenucának a kikelése sem véletlen. Nem nézem le őket, de nem tudok baráti légkört teremteni magam körül. Részben azért is mert a törekvéseim mások. Mégis kell találjak mindenkihez egy ösvényt, amit megteremteni mindig nagyon nehezen tudtam. Néha elég egy jó szó, egy kis udvariasság. Wili tud udvarias lenni és megköveteli a tiszteletet. De ő segesvári és nem kell küzdködjen a beilleszkedéssel. Én nem tudok udvarias lenni és nem is követelhetek tiszteletet. Lénutára nem haragszom…Nekem van egy célom: a népek közeledése. Segíteni az embereket megtalálni az életben a szépet, hogy mindenki megteremthesse magában a menyórszágot.
Kivántam valami húst. Hiába erőltetem magam. Azt kell elérjem, hogy ne kívánjam: Hering-konszerv 5.25, Szóda 3.50, szappan 1.40. füzet 5.40, citrom 8.60, olaj 7. 10. Összesen 31 Lej 25 bani.
December nyólc reggel 5 óra.
Ma kell siessek, nehogy megint ólyan minta öltözést csináljak mint a tegnap. Wili már kétszer is emlegette, hogy milyen állapotban rohantam a buszhoz. Csak éppen hogy nem esett le rólam a kabát, mondja… Minden reggel háromtól négyig ólvasok. Már fél háromkor felébredek és nappal mégsem vagyok álmos. Ezt a nyerskosztnak és a jogának meg a mértékletes életnek köszönhetem. Meglógtam a filmezés elől. Ezért csak 3 órára érkeztem haza. Katona bácsi is csak most ért haza, pedig már fél kettőkor elindúlt. Ma megint kinozott a tórkom. Nagyon szépen kijöttek a hamutartóim… Ma Fekete megint szerzett valami megrendelést. Kármen meg Bozsi összekaptak rajta. Én azt mondtam: Nekem nincs időm ilyesmire…Érdekes hogy a torkom csak a gyárban fáj. Itthon nincs semmi bajom. Gondolom azért mert a levegő itt a szobámban egy kicsit egészségesebb. Most el kell szaladjak, hogy vegyek egy füzetet és egy magyar-román szótárt. Viszonlátásra kedves naplóm.
Az 1964-es naplóm itt befejeződik. Persze akkor nem gondóltam vólna, hogy ahhoz hogy legépeljem ezt a naplót, kell várjak 52 évet. Ami késik nem múlik. Van egy másik naplóm is amit egy évvel később, Budapesten 1965 julius 18-adikán kezdtem írni . De ez nem magyarúl hanem eszperantóúl vólt megírva. De azután magyarra is lefordítottam. Légy szives keresd a címek között a “Budapesti napló” cimet. Kellemes időtőltést kedves ólvasó!

Szívélyesen üdvözől Fábián Eugén


@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@

   

13 Responses to “Segesvári napló 1964”

  1. fabsanyo said

    “Többszőr látogattam meg Vásárhelyt, Szovátát, Medgyest, habár ebben az útolsó városban még kevesebben beszélnek magyarúl mint Segesváron.” Ez a ” habár” itt olyan mint a “pláné Kati hova mész? “söt a patikába”.Vagy magyar nyelvet tanulni jártad ezeket a városokat? Hát nem magyarul beszéltünk a családban?Remélem belátod hogy a habár nincs mit keressen ott.

  2. fabigen said

    Igazad van. Már ki is javítottam. Kitöröltem a következő mondatrészt: *habár ebben az útolsó városban még kevesebben beszélnek magyarúl mint Segesváron*… Adjuk hozzá az öregséghez azt a 47 évet, amikór csak veletek beszéltem magyarúl és talán így megérted. A ritkább magyar szavakat mindig a szótárban kell keressem, mert a memóriámból már megszöktek.

  3. fabsanyo said

    Itt nem nyelv ismeret hiányról van szó, hanem logika hiányról.Ez persze hogy vissza vezethető a nyelv ismereti hiánnyosságokra.Ugy tudom hogy 3-4 éves korodig te nem magyar környezetben tanultad a nyelvet.Arról van szó hogy a kis gyerek elöbb az egyszótagu szavakat tanulja meg.A magyar nyelvben nagyon sok ilyen van és mindegyik értelemmel bir.Más nyelvekben kevesebb van ezekből,de a gyerek ugyancsak egyszótagu szavakat gagyog amiknek az adott nyelvben semmi értelmük.Ezért a magyarul tanuló gyermeknek hamarabb kifejlődik a logikus gondolkodása.Egy kis gyereket arra kényszeriteni hogy már az elején többszótagú szavakat értelmesen elsajátitson lehetséges,de fáradságos.Az biztos hogy más anyanyelvűek ezt nem szivesen fogadják el de ez az igazság.

  4. fabigen said

    Azt mondtam hogy talán megérted, de úgy látom hogy mégse. Honnan veszed azt hogy 3-4 éves koromig nem magyar környezetben tanúltam a nyelvet? Honnan veszed azt hogy Medgyesre mentem magyarúl tanúlni? Ha azt mondtad vólna “románúl tanúlni” az sokkal logikusabb lett vólna. Habár te nem vagy művész hanem matematikus, a logikád nincsen egészen rendben.

  5. fabsanyo said

    “Többszőr látogattam meg…habár ebben az utolsó városban kevesebben beszélnek magyarul mint Segesváron.”=Mind a mellett hogy kevesen beszélnek magyarul még is meglátogattad Medgyest.Ez nagy kegyesség a részedről.
    Az a magyar nyelv amit a rámpán innen és tul beszélnek az inkább hasonlit a csángóra.

  6. fabsanyo said

    Az inkriminált mondatból egyértelműen következik, hogy a látogatás szorosan összefügg azzal, hogy az illető városban mennyire beszélik a magyar nyelvet.Akkor kinek a logikájával van baj?

  7. fabigen said

    A mondat ki vólt törőlve, nagy okos. Ne mind ismételjed magad mint egy elromlott gramafon. Inkább azt mond meg hogy én Segesváron 1964-ben csángóúl beszéltem? Szerintem én jól beszéltem magyarúl. Aki nem tud jól románúl, szivesebben megy egy olyan városba ahól többen beszélik a saját anyanyelvét. Szerintem ez is logikus.

  8. fabsanyo said

    Te mindig is nagyon sértődékeny voltál.Tanitottál volna hat évet magyar nyelven háromszéken aztán megtudtad volna hogy milyen jol tudsz magyarul.Én mindig türelmes voltam mint egy birka,de az igazat soha nem tudtam elhalgatni.Husz évet tanitottam árvaházba,ahól a legtöbb gyerek szétzülött családokból származott.Majd én is megirom a memoáromat.Folytasd csak tovább harag nélkül.

  9. fabigen said

    *Tanítottam árvaházba* Ez bizttos csángó kifejezés… Azt hiszem hogy a hamú alatt ízzó parázs van. Árúld el hogy mivel sértettelek meg annyira. A segesvári naplómról még egy szót sem írtál. Miért?

  10. fabsanyo said

    Én nem vagyok sértődött Jenő.Az irásodat is elolvastam csak nem az én zsánerem.Ez egy elég intim napló,ezért tartalmi szempontból nem hiszem hogy sokan kommentálnák.

  11. fabigen said

    Te emlékszel arra a napra amikor 1964 nyarán, mi ketten elmentünk halászni és fogtunk 2 kiló halat?

  12. fabsanyo said

    Mivel halásztunk? és hol mert nem emlékszem.

  13. fabigen said

    Az nincs leírva a naplóban és én sem emlékszem. Gondolom a Bözödi tónál. Vagy talán a gátnál? Vagy talán Gyalakután a hőerőmű mellett. Ebben az esetben kézzel? Nem emlékszem.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: