Budapesti napló 1965 07 18

BUDAPESTI NAPLÓ
1965 julius 18

Megérkeztem Budapestre. Amikor leszálltam, borzasztóan fájt a fejem. Nehéz csomagokat  cipelve, még annál inkább fájt. Gréte várt rám a Keletinél. Az anyja, Ilona, nem vólt otthon. A gyerekkori emlékeket kivéve alig ismerem őket. Visszaemlékszem, hogy a második világháború idején, eggyidőre, náluk vóltunk elszállasólva, Sóaknán. Lányával és Sztàray úrral élt eggyütt egy kis kastélyban. Annak a falúnak a román nevére már nem is emlékszem. Hatéves lehettem amikor a kertből csodáltam az orosz tankokat, amelyek sórban vónúltak el elöttem. Én ilyent még sohse láttam. Egy vékony vesszővel vert meg. Nagyon fájt. Érthető, hogy egy 6 éves gyerek ezt nehezen felejti el. Most megértem, hogy részben igaza vólt. Habár a veszély még távólról sem vólt ólyan nagy mint ahogy ő gondólta. Én most húsz év után megyek, meglátogatni őket, Ilona nénémet, nagyanyàmnak a növérét, meg a lányát Grétét. Már képzelem az elkerűlhetetlen vitákat, a vallásról, a hitről és külömböző meggyőződéseinkről. Tetszik nekem hogy ért az egésséges életmódhoz. Gyógyfűveket gyűjtöget és fel is tudja használni őket. Mégis úgy gondolom, hogy én itt nem leszek teljesen szabad. Mindenesetre kell készítsek magamnak egy programot…Szólnokon leszálltam, hogy egy kicsit körülnézzek. Lássuk csak mit is irtam?: Átútaztam a határon, de semmi sem változott. Minden ólyan volt mint Erdélyben. A külömség az hogy a háztetők alacsonyabbak. Azok a gömbalaku víztárolók azt a benyomást keltették bennem minha egy másik bólygóra érkeztem vólna. Az a tipikus pusztai gémeskút nekem elég megszokottnak tünt. Nálunk is vannak hasonló kútak. Majdnem semmi sem változott, csak a útasok beszéltek más nyelvet, a magyart. Szólnok Nagyvàradra ( Oradea) emlékeztetett… Én nagyon fáradt és éhes voltam. Olcsón jó francia salátát ettem. Később aludtam eggyet a Tisza folyónál. Gyerekek érkeztek és próbálták kitalálni, hogy mi lehet velem. Fáj a lábam? Nem érzem jól magam?… Alig tudtam valamit aludni mert nekofogott esni az eső. Szerencsére vólt esőköpenyem. Azt sem tudtam hány óra van… Folyton esett az eső, az úszómedence mégis tele vólt emberekkel. Talán elveszítettem az első vonatot?… Nem számít.

Július 19, Kedd

Most ébredtem fel Ilonána néném a házában. Ő még alszik. Most jól érzem magam. A fejem már nem fáj. Az órvosságok az asztalon vannak. Nem is használtam őket. Először meg akarom látogatni a Budapesti Eszperantista klubot… Az első benyomásom Budapestről az vólt, hogy nekem nem tűnik Bukarestnél nagyobbnak. De még nem is láttam a központot. Az időjárás rettenetes. Nagyon hideg van… Ilona néném háza mellett van egy szép kert almafákkal, körtefákkal, barackfákkal.…A tegnap végre láttam Budapestet. A benyomásom egy kicsit megváltozott. Most úgy gondolom, hogy Budapest mégis nagyobb Bukarestnél. De ami szebbé teszi ezt fővárost az a Duna, amelyik kettévágja a várost (Buda és Pest). Itt is hiányzik egy kis vendégszeretet. Ha valamit kérdezel, rádkiabálnak. Felkerestem az erdélyi származású Magyari Csabát, aki örömmel fogadott. Sokat beszélgettünk. Megeggyeztünk, hogy még fogunk találkozni. Amikor visszajöttem, nagynéném az ajtóban várt. Késtem, mert vécét kellett keresek és még nem ismerem Budapestet. Végül megtaláltam a Ferenc híd alatt. Később meglátogattam Gréte nénémet. Ő egy szimpatikus színésznő. Nagyon fáradt vólt. Éjjel kétóráig dolgozott a televíziónál. Mégis derűsen fogadott. Megmutatta nekem, a magno-szallag-kollekcióját. Meghallgattunk belőle néhány darabot. Aztán beszélt az 56-os forradalomról. Az ablakából megmutatta az orosz tankok golyóinak nyomát a házakon… Azt mondta, hogy nem hasonlítok az apámhoz. Figyelmeztetett, hogy kerűljem a rossz társaságot, mert el sem tudom képzelni, hogy néhány itteni férfi milyen undorító tud lenni… Gondolom, hogy ezt ő jobban tudja mint én…Ilona nénémmel elmentünk az állatkertbe. Ott sok állatott láttunk. Csak egy dolog zavart engem. Ilona nagynéném ólyan hangos megjegyzéseket tett, hogy mindenki ránk nézett. Ha meggondolom, én azt hiszem, hogy ő egy kicsit süket. Láttunk ott vízilovat, elefántokat, oroszlánokat, zebrákat , stb. A legérdekesebbek vóltak a majmok. Figyelemre méltó vólt egy nagyon ideges vad majom. Vólt egy csimpánz, amelyik egy darabka rongy segítségével öltöztetni akarta magát. Eldöntöttem, hogy a következő alkalommal, papírral és ceruzával fogok odamenni és egész nap ott fogok maradni. De akkor majd egyedül fogok menni. Amikor rajzolok jobb ha nincs velem senki… Ma elmentem a múzeumba…Minden rendben. Ilona nagynéném gyógyfüves kúrája sokat segített… Vettem néhány levelezőlapot abból eggyet fogok küldeni frau Rudolfnak, a testvéreimnek, Wilinek és Zihanyi úrnak…Gréta néném kb. 50-éves nagyon szimpatikus nő…Visszatérve Ilona nénémhez előkészítettük az ágyamat és lefeküdtünk.. Nagyon jól aludtam. Körűlbelűl öt órakor felébredtem. Az erdélyi óra szerint hatkor. A kanárimadár ébresztett fel…A reggeli imám a naplóm. Ime néhány ismétlő, eredeti magyar kifejezés: édes, marha jó, helyesek vagytok. stb…A muzeumba akartam menni, de hétfőn be van zárva. Könyveket kerestem az antikvariumban, de nem találtam eggyet sem. Hallottam valakit az eszperantóról érdeklődni. Tőle megtudtam a magyar eszperantó szövetség címét. A keleti pályaudvaron összetalálkoztunk egy Csehszlovákiai magyar eszperantistával Novy Zamky-val… Vettem egy térképet a Budapest belvárosáról, amivel aztán nagyon jól tudtam tájékozódni… Megtudtam, hogy  tegnap érkeztek eszperantisták, külömböző órszágokból. Ma szeretnék találkozni velük. Magyari Csabához fogok menni és arra fogom kérni, hogy vigyen el engem oda. Azonkivül valami mást is kell csináljak, amire megkért Jozsi bátyám. Te talán nem is tudod hogy Erdélyben egy öreg barátot nagybácsinak vagy bátyámnak hívnak. A nagynéném, Sztàray Gréte, megint a Pesti férfiak gonoszságáról beszélt. Azonkivül beszélt a veszélyes forgalomról is, mert az emberek túl gyorsan közlekednek. Egy pillanatra sem szabad félre nézni. Vettem két művészeti könyvet Picassóról és Breugelről.

Julius 20. Szerda

Tegnap vóltam a Pesti magyar eszperantista szövetségnél és a Budai eszperantó szövetségnél. Sajnos nem tudtam, hogy hétfőn gyűlésük volt. Az eszperantó szövetségnél hallottam, hogy érkeztek kűlfőldről eszperantisták Balaton Almádira. Oda okvetlen el kell menjek… Limonádét ittam, ami nem kell megismétlődjék. Ilyen kotyvalékot otthon is csinálhatok citromsóval…Láttam egy pár kerámiát. Ha azt mondanám hogy szebbek a mieinknél, hazudnék…Az eszperantó szövetség érdekes vólt de ott nem mindenki tetszett nekem. Nem tetszettek azok a személyek akik alighogy megtudják hogy beszélsz magyarúl, nem akarnak többet eszperantóúl beszélni veled. Hát miért jöttem én ide? Azért hogy magyarúl tanúljak vagy hogy az eszperantót gyakoróljam?…Vóltam a Margit szigeten és a Vidàm parkban. Annyira tetszett hogy csak estére érkeztem haza. Láttam a rejtélyes kastélyt. Felűltem a vonatra, repülőgépre, trolibuszra. Láttam az ablakon keresztűl hogy reszketnek az emberekek a kastélyban. Valami nagyon meg ijesztette őket.A görbe tükrök szobája is érdekes vólt. Visszatérve a vidám parkból, téves állomáson szálltam fel. Mégis sikerült haza jutnom, kérdezgetve az útasokat.Valaki azt mondta, hogy elég jól töröm a magyar nyelvet. Ez a megjegyzés eggyáltalán nem tetszett nekem, mert én mindig magyar iskolába jártam és otthon is mindig magyarúl beszéltünk. Akkor mit mondanának azokra akik román iskolába jártak? Ez az illető nem tudja hogy mit jelent az hogy: ” Maroknyi székely pórlik mint a szikla, népek harcának zajló tengerén”… Amikor megérkeztem, Gréte már aggodva várt és megint figyelmeztetett , hogy kerűljem a rossz társaságot és bizonyos rosszindulatú embereket. Azt mondta, hogy itt ólyan dólgok történnek amit én el sem tudok képzelni… Láttam Bodor kútját, ami eredetileg Marosvàsàrhelyen épűlt. Ahol ez állt most ott az ortodox katedrális épülete áll. A budapesti másolatát újjáépítették, de sajnos azóta nem működik… Érdekes vólt elnézni hogyan vágták a a füvet a Margit szigeten, egy különleges gépezet segítségével… Körülbelül 15-forintot költöttem de még nem is küldtem el a képeslapokat. Kellene egy kicsit spóróljak.

Julius 21. Csütörtök

Még nem láttam a Gellèrt hegyet. A múzeum egy kellemes és szorakoztató hely lenne időtöltésre de ott én még nem is vóltam. Majd meg fogom látogatni amikor esni fog az eső…Tegnap este kivezettem a Gréte nénémet a villamos megallóig, ahol egy kellemetlen dólgot mondott nekem idealistának, amit nem vártam vólna tőle. Azt mondta, hogy a boldogság a pénz és jólét és azt, hogy az ideálok nem érnek semmit. Képzelted vólna micsoda pénzimádó pogány nagynéném van?. Amig mindezt mondta, mosólygó arcát kedvesen felém nyújtotta, hogy megcsókóljam. Ez egy válasz, vólt mert az anyjának, Ilona nénémnek mondtam, hogy jobb vallásosnak lenni mint túl anyagiasnak.Világos, hogy a lánya az anyagiasságot választotta…Már hét óra van. Ez a mi időszámításunk szerint 8 órát jelent. Ilona néném alszik és én nem akarom zavarni, annak ellenére, hogy szándékomban vólt kimenni. Most hirtelen, átmenet nélkül, elkezdett esni az eső. Még jó hogy nem indúltam el, mert nem lett vólna nálam esőköpeny. Ilona nagynéném gyakran beszél a saját nagylelküségéről és az erdélyi rokonok hálátlanságáról. Kérdezem magam: ki kényszerítette őt, hogy ólyan nagylelküen megajándékozza az erdélyi rokonait? Legalább is én nem várok semmilyen ajándékot. Az már egy nagy ajándék vólt, hogy nála tudok aludni és nem kell drága szállodákat fizessek. Erre már egyáltalán nem lenne pénzem. Ha nem lennének ők, egyelőre nem láttam vólna meg Budapestet. Egész bíztos, hogy otthon maradtam vólna. Talán majd a jövőben gazdagabb leszek. Ki tudja?

Julius 22, Péntek.

Szerda este, nagynéném segítségével, készülöd0m a nagy útazásra, a Balatonalmàdi eszperantista diákok összejővetelére. Természetesen “nagy” az én szemszögemből nézve. Talán az “emlékezetes” szó jobban megfelelne. Hat órakor indúltam. Hétkor a Budapesti déli Pályaudvaron vóltam. Féltizenegykor már Balatonalmádin voltam. A kicsi úttörőkkel eggyütt útaztam . Szimpatikusak a gyerekek, de egy kicsit túl hangosak. Ez természetes. Amikor fiatal gyerek vóltam, én is hasonlítottam hozzájuk. Kitörték az ablakot bejött a füst és a hamú mozdonytól. Amikor megérkeztem, azonnal az első szállodánál, az esperantistákról érdeklőúdtem. Már mindenki tudott róluk. Nem is csodálkozom, mert egy nagy zöldcsillagos zászlót vittek magukkal. Amikor megérkeztem éppen akkor tartották a “Stelo-semajno” gyűlését, amin én is részt vettem. Itt néhány román esperantistával ismerkedtem meg. Ebben a táborban a magyarokat kivéve, vóltak románok, bulgárok lengyelek, a hollandok, indiaiak, ausztráliaiak, a franciák, Eddig hasonlítottam egy kicsit a reformistákra. Látván, hogy anyelv működik úgy ahogy van, többet nem foglalkoztam reformokkal. Soknak még a “Fundamento” is nehéz. Itt nevetséges lenne reformokról beszélni. A legfontosabb az hogy könnyen tudjuk megérteni egymást. Beszéltem egy szervező nővel, aki alighogy megtudta hogy beszélek magyarúl, többet egy szót sem szólt hozzám eszperantóúl. Ilyenkor azt szokták mondani: “Ne krokodilu!” Nyilvánvalóan a magyar nyelv nagyon külömbözik a többi nyelvektől és emiatt a magyarok nagyon nehezen tanúlnak idegen nyelveket. De ha valaki a nyelvtanúlást komolyan veszi, az is megtőrténik, hogy öt hat nyelvet beszél…Összesen 180 forintot fizettem. Megismerkedtem egy lengyellel akit jövő évben meg akarok látogatni.. Az utcákon a csoportunk hangosan beszélt eszperantóúl. Mindenki ránk nézett… Van egy francia- magyar diák, akinek a neve Francisko. Ő nagyon jól beszél eszperantóúl. Ő egy úgynevezett szűletett eszperantista. Ez az első alkalom, amikor szükségből beszélek eszperantóúl. Teljesen elfelejtettem az Eszperantó szépséghibáit és a reformokra való törekvéseimet. Most azt gondolom, hogy ezen a nyelven nagyon jól lehet értekezni… Itt van kb. öt román. Az eggyik nagyon jól beszél eszperantóúl. Nem is csoda mert ő a romániai eszperantisták képviselője. Van itt egy indiai pasas aki nem kis zavart okozott az ülésen. Jól beszéli a nyelvet és gúnyolódik azokkal akik nem értik az Eszperantó nyelvet de mégis szavaznak… Ma éjszaka nagy vihar vólt. A távólban egy kétségbeesett kiáltást hallottam. Féltünk hogy a vihar elviszi a sátrunkat. De aztán a vihar elmult. Most az eső is lecsendesedett és ragyog a nap. Sokan még alszanak mert későn feküdtek le…Még nem is úsztam a Balatonban… Hólnap lessz az ” Oratora konkurso” Fel kell készűljek rá, mert én is részt akarok venni…Ime mit jelentenek a külömböző órszágok helyi étkezési szokásai. Egy bulgáriai diák véleménye szerint, azt az ételt amit itt eszünk, otthon a kutyáknak szokták adni. Szinte eggyetértek vele, mert ez az étel nekem sem nagyon tetszik…Ma lessz a bocsú bál és sokan már hólnap elútaznak…

Julius 23, Szombat

Tegnap felültünk a vonatra és Veszprémbe útaztunk. Ez 11 forint-ba került. Tegnap este vólt a búcsú bál. Nekem nem volt tiszta ingem. Emiatt nem mertem részt venni a múlatságon…Most mindenki fáradt és alszik. Most már csak kevesen maradtak. Minden elmúlik… Veszprémben pénzt költöttem két szótárra… A városban sétálgatunk. Szép kis város. Az a lengyel lány akivel sétáltam, még szebb. Láttunk ott egy templomot, egy kápolnát, kilátótornyot stb. A gyalogosok az utcán nem értették milyem nyelven beszélünk. Amikor eszperantistákat kerestem a nemzeti bankban, valaki azt mondta nekem, hogy itt van egy olasz turista csoport. Természetesen, azt gondólták, hogy mi olaszúl beszélünk…Holnap vissza fogok térni Budapestre. Ott még sok a látnivaló…Készűlődöm az Oratora konkorso”-ra, aminek a címe “La studento” ( A diák). A témáról készítettem 2-3 skiccet de látván. hogy Adrian szöveg nélkül készül, nem mertem megmutatni a skiccemet. Voltaképpen még nem vagyok elég perfekt arra hogy résztvegyek egy ilyen szónoki versenyen. Azért mégis meg akarom mutatni neked amit írtam az alábbi cimmel:

A diák

Én már vólt-diák vagyok. Két évvel ezelőtt még az vóltam. Még jól emlékszem, mit jelent diáknak lenni. Az átlag diák Romániában szegény. Hiányzik neki a pénz, de egy másik szempontból gazdag. Ő nagyon tappintatos. Ritkán ír levelet a szüleinek. Minek zavarja őket? Röviden csak ennyit ír: “Apú! Pénzre van szükségem.” Ez azt jelenti, hogy a diák tappintatos és udvarias. Ő fiatal és különösen tele van reménnyekkel a jövőre nézve. Reméli, hogy ki tudja javítani a a társadalom hibáit. A diákok mindig részt vettek a haladó gondolkodású mozgalmakban. Természetesen a diák első kötelessége tanulás. Éppen ezért hívják őt diáknak. Hogy el ne felejtse amit tanúlt, csak közvetlenűl a vizsgák elött kezd tanúlni. Az amit jobban szeret a tanúlásnál az a hazaútazás. Mikor megérkezik ez a pillanat, ő nagyon bóldog. Kimegy az állomásra és keresi azt a kocsit ahól jól lehet aludni…Annyi dícséret után kellene beszéljek a diák hibáiról is. De ezt a feledatot a következő versenyzőnek ajándékozom. Most ha megengedik, visszavonúlok. Viszlát’ Ĝisrevido!

Este van. Ma jó napom volt. Ma reggel úsztam és később nagyon jól éreztem engem. A román eszperantista, Adrian akiről már beszéltem, megkapta a második díjat a szónoki versenyen. Ez azt jelenti, hogy egy hétig ingyen tartozkodhat Oroszórszágban. Délután nagyon sokat beszéltem az angol-francia párral. Később együtt mentünk ki az úszó medencéhez. Az eszperantón kivűl beszéltünk angolúl is…Most bejött a sátorba egy bulgáriai barátom és gesztusokkal meg egy pár orosz szóval arra kért, hogy engedjem meg hogy egy másik ember is tudjon itt aludni. Igent mondtam és ő nagyon boldog volt, hogy meg tudta értetni magát. A vacsora után a legyeleket és a bulgárokat néztem, hogyan barátkoztak. Egy bulgár nő nagyon kedves volt velem, de amikor látta, hogy pozitiven reagálok, azonnal megszökött előlem. Talán mert neki már vólt egy társa. Vagy, talán már találkozott rosszindulatú férfiakkal? Vagy talán csak egyszerűen félreértett, mert én nem beszélem az ő nyelvét ő pedig nem beszélt eszperanmtóúl. Ki tudja… Nagyon kedves vólt velem, mert amikor észrevette hogy fázom, saját pokróccával takart be. Én meg ólyan hűlye vóltam, hogy nem értettem meg hogy a nők számára léteznek reális veszélyek, Gréte néném éppen ezt akarja velem megértetni. Már ideje lenne, hogy komolyan vegyem amit  mond.

Julius 24, Vasàrnap

Bejelentették a hangszóróban, hogy megérkezett a Balatonalmádi “Eszperantista Tàbor” utolsó napja. Mindenki vigye be az irodába a pokrócát és a matraszát…Az este hallottam hogy az étteremben énekelnek, de azt nem tudtam hogy táncólnak is. Amikor megtudtam, kihasználtam az alkalmat és én is odamentem táncólni… Most már várom hogy elindúljak Budapestre. Minél hamarább ott akarok lenni. Délben indúlok. Szerencsére, 12 óráig lessz idöm fürdeni is.

Julius 26, Kedd

Már két napja, hogy nem írok semmit. Nagyon későn mentem lefeküdni és későn ébredtem. Tegnap nem tettem mást mint, hogy átadjam a kölcsönt annak a bolgárnak, aki románúl is beszél. Most jut eszembe, hogy mit mondtott egy román csoport tagja, amikor a Gellért hegyről nézték a várost. Azt mondta, hogy “a magyarok ezt mind tőlünk lopták el”. Micsoda hűlyeség! Ellenben, a Bukarestiek Erdélyből nem loptak semmit, úgy e?…Már alig vártam ezt az útazást. Két bolgárral eggyütt Budapest felé útaztunk. Ők nem tudtak magyarúl, tehát én vóltam a tólmács…Már féltem hogy nem tudok elindúlni mert a burokrácia nagyon lassan ment, amig ennek a tömegnek sikerűlt kifizetnie amivel tartozott. De szerencsére tizórára már minden befejeződött. Az útazás másfél órát tartott és már “otthon” is vóltam…Tegnap este mesélték nekem, hogy nagy botrány vólt, mivel hiányzott egy tólmács én már nem vóltam ott, hogy fórdítsak a bolgároknak. A bolgárok egy takarót kértek az éjszakára. A felelős nő nem találta a kúlcsot. Ő azt mondta, egy kicsit eltúlozva a dólgokat, hogy a bolgárok meg akarták verni…Azután K.Károly útcába mentem, ahól egy összejövetel vólt. Sajnos már befejeződött. De mégis beszéltem egy pár eszperantistával, Nove Yamky- val Csehszlovákiából. Amikor megtudta, hogy Romániából jöttem, azt mondta hogy ő ott élt 45 évet, de el kellett szökjön mert az idegengyűlölők üldözték. Nem tudom ha túlzott vagy nem, de azt tudjuk hogy idegengyűlölők vannak mindenütt. Most a Gellért hegyen vagyok és fúj a szél. Ma vóltam az eszperantó szövetségnél, hogy kifizessem a tartozásomat, de aztán meggondóltam magam. Hólnap megyek az Egresi Klubba. Majd ott is ki tudom fizetni. Egy másik klubba is el akartam menni, de nem találtam a térképen. Egy német házaspár csodálta Budapestet és a Dunát a hídjaival… Fújj a szél. Nekem mozognom kell. Már ideje elindúlni.

Julius 28, Csütürtök

Most a muzeumban üldögélek… Ma krumplipaprikást ettem és később nagyon jót aludtam. A nagynénim és Mariska néni kimentek gyógyfüveket gyűjteni. A városnéző busszal akartam egy kőrútat tenni, de lekéstem és így elveszítettem az alkalmat. Vettem egy jegyet de az csak hólnapra érvényes. Ez kétszer annyiba kerűlt mint ahogy a nagynénim gondólta. Vóltam a moziban. Most látni akarom a Mátyás katedrálist, ami szerintem, nincs nagyon távól innen. Tegnap amig a villamost vártam, ami Rékosszentmihály felé megy, leejtettem a pénzemet, de szerencsére abban a pillanatban nem vólt szél.…A nagynénim, írni akart Barabás Sándor nagybátyámnak Győrbe, hogy oda is elmenjek látogatóba, de én amellett maradtam hogy még maradjak itt egy pár napig… Ma a természet-Istenről vitatkoztunk…Ma megyek az Egresi Klubba, ahol lessz egy eszperantista összejövetel…Mostánáig az időjárás felhőtlen vólt, de attól félek, hogy ez meg fog változni. Már ma is látható néhány felhő…Még sok mindenféle látnivaló van. Rengeteg időt veszítek az útazgatással. Most még maradt két hét vakáció. Ebből nem tudom mennyit fogog eltőlteni Győrben. Itt sem akarok túl sokat maradni. Az étkezést egyedűl is el tudnám intézni, de az Ilona nagynéném nem akarja…A tegnap találkoztam a házigazdával és figyelmetlenségem miatt nem vettem észre, hogy kezet akar fogni velem.. Azon gondolkodtam, hogy hogy szervezem meg a napi programomat. Micsoda hűlye figurát csináltam…Most hét óra van. A román időszámitás szerint a nyolc óra. Ilona nagynéném még alszik, de én nem tudok aludni. Ma nekem fát kell hasogatnom, mert megigértem. Én ezt nagyon szivesen teszem mert sokat ettem de ma még nem mozogtam… A nagynénim fél, hogy nem lesz elég az étel. Ő arra nem is gondol, hogy nekem is van pénzem amivel hozzájárúljak…Még nem láttam a szépművészeti muzeumot. Oda okvetlen el kell menjek.

Julius 30, Szombat

El akartam adni a városnéző buszjegyemet, de a végén én használtam. Ez a körút nagyon érdekes vólt. Megint megjártam a vécével. Nem találtam habár nagyon közel vólt… Késöbb a Vasútas klubba mentem, ahol Franciscóval találkoztam. Eszperantóúl beszéltünk. Javarészt ő beszélt, mert ő nagyon fólyékonyan beszéli a nyelvet. Visszatérve megint kerestem és nem találtam a vécét. Ez már szinte egy rémálom. Bementem a büffébe, ahól kellett egy sőrt rendeljek. Ha nem ismered a várost, az pénzbe kerül. Tegnap készűltem a fűrdőre menni, de vólt egy kis munkám, amit el kellett végezzek. Csak 12-óra után tudtam kimenni. Emiatt csak a híradót tudtam megnézni. Állva ettem az Egresi Klub ajtajánál. Neki fogott esni az eső és muszáj vólt hazamenni. Nagyon sokan vóltak a villamosnál. Az a benyomásom, hogy itt a forgalom nagyon intenzív. Sokkal intenzívebb mint Bukarestben. Románokkal találkoztam, akik nagyon dicsérték Budapestet…Ilona néném meghivott az adventista összejövetelre, de én visszaútasítottam. Eddig elég jó időnk vólt de most elromlott. Azt hiszem, hogy le kell mondjak az úszásról…Megint találkoztam, a Csehórszági eszmetársal, Novi Zamky-val a villamoson…Tegnap felvágtam Ilona nagynénémnek az összes tüzifáját. Ő nagyon meg vólt elégedve… Most olvasni fogok valamit… A jővő szerdán meg fogjuk halgatni a híres Jugoszláviai világjárót és eszmetársunkat , Székely Tibórt, aki az új nyelvtanúló módszeréről fog beszélni…Ma nem mentem sehová. Nem a legjobban érzem magam…Az időjárás undorító… Még nem láttam a szépművészeti muzeumot…Az úttörő rádióadást halgatom, mert azután következik az eszperantó adás. El akartunk menni kirándúlni, de az idő nem a legjobb. Jól bekőlniztem magam foghagymával. ;-) Viccelek. Habár rosszagú de nekem tetszik… A tegnap vóltam az úszodában. Ennek általában jó hatása van rám, de még se mondhatom hogy a leg jobban érzem magam…Ha Budapest szebb mint Bukarest, ez a Duna érdeme.. A parlamentház remek épület. Budapest másik jellemzői a hidak. Nekem legjobban tetszik a Margit híd. A Duna folyó a hídjaival, Budapest ékessége. A többi, nekem egy nagy zaj. Túlságosan sok a régi autó és rossz a levegő. Prágában több vólt a látnivaló és kevesebb a füst. Bukarest fiatalabb. Talán még ebből a szempontból javulhat.

Aguszus elseje, Hétfő

A tegnap fáradtan érkeztem haza. A Budai hegyekben barangóltam. Szép kirándúlás vólt, de nem tudom miért vagyok ilyen fáradt. Az is igaz, hogy már ma reggel korán egy kicsit fáradt vóltam. Fájt a fejem is. Szerencsére kellett fát vágjak. Azután kellemes vólt pihenni. Ma nem is mentem be a városba… Holnap megyek a moziba. Ma vólt egy eszperantista összejövetel de én itthon tartottam meg. Felhasogattam Ilona nénémnek az összes tüzifáját. Nagyon meg vólt elégedve. Nekem ez nem vólt nehéz, mert ezt a sportot gyerekkorom óta gyakorlom. Később megakartam halgatni a lengyel rádió eszperantó-adását, de nem találtam meg. Aztán ólvastam egy kicsit eszperantóúl… Ma reggel rossz gondolataim vóltak. Arra gondóltam, hogy túlságosan elszigetelve élek. Nem vólt alkalmam kiélvezni a gyerekkor és az ifjukor örömeit…Amig ezen töprengtem, a kanárimadár lelkesen énekelt. Eddig úgy gondóltam, hogy túl egyszerűen és egy kicsit unalmasan énekel. De aztán neki fogott sokkal bonyolúltabban énekelni, mindha be akarta vólna bizonyítani, hogy ő ólyan szépen tud énekelni, hogy arról nekem fogalmam sincs… Azt a tollat, amivel írok, Ilona néném adta nekem ajándékba…Én magam sem értem miért zsenírozott engem, hogy Ilona néném egy kicsit túl hosszasan décsérte a Gellérthegyi tájat. Gondolom, a tájnak ehhez semmi köze…Egy karórát akart nekem ajándékozni, de én visszaútasítottam. Még azt is felajánlotta, hogy engem örökbe fogad, de ez lehetetlen. Mindenek elött, megsérteném a szüleimet. Ök megtették a szülei kötelességüket. Sőt annál sokkal többet.

Agusztus 3, Szerda

Ma reggel készűltem felkeresni, Reményi Erzsébet barátnőmet, aki kölcsön adott nekem egy tollat, amit még nem adtam vissza. Megnéztem a térképen és megtaláltam azt a helyet ahovà el kell jussak a 19-es villamossal…Otthon találtam és megkértem az édesanyját, hogy engedje el sétálni velem. Általában, nem szokták hagyni, hogy egyedűl sétáljon. Éppen ezért, kihasználta az alkalmat, hogy egy kőrútat tegyen velem a városban. Vóltunk a Szépművészeti muzeumban, azután sétáltunk a parkban és hatórakor felűltünk a földalattira, hogy menjünk hazafelé. Probálta kitalálni, hogy mit fognak mondani a szülei. Az eszperantó szövetséget is meglátogattuk, hogy jobban tudjunk védekezni. Beszéltünk egy eszperantistávak aki bizonyítani fogja, hogy mi ott jártunk. Aztán hazakisértem. A szülei egy kicsit mérgesek vóltak. Én csak az apjával beszéltem. Aztán kikisértek a villamosig és megigértettem velük, hogy el fognak jönni az Egresi Klubba, ahól Székely Tibor, a híres Jugoszláviai világútazó és eszperantó tanár fog beszélni. Be fogja mutatni az új nyelvtanítási módszerét, aminek a neve “Zagreba metodo”. Személyesen is beszéltem vele és megígérte nekem hogy fel fog keresni Segesváron, amikor Bukarestbe fog útazni…Az a benyomásom, hogy az emberek itt is rendetlenek. A szemetet mindenfelé szétdobálják. Itt sem értik meg a nemzeti kissebbségeket. Néhányan úgy gondólják hogy az idegenek csak azért beszélnek egy más nyelvet, hogy ők ne tudják megérteni. A szegények sem hiányoznak és az árak is túl magassak…Szépek a muzeumok. Sok minden látnivaló van. Tetszett nekem a müvészeti muzeum egyiptomi szekciója. Mégis Bukarest és Budapest között nincs ólyan nagy külömbség. Ilona néném el akart vini egy kirándúlásra, amit az adventisták szerveztek, de nem vólt kedvem hozzá. Nem erőszakolta. Már nyólc óra van. Ilona néném halgatja a híradót a rádióban. Itt a Rákosszentmihály negyedben a Rába és a Múra vízszínvonala megint túl magas…A tegnap, mielött a Székely Tibor konferenciára mentem vólna, találkoztam Reményi kisasszonnyal  ( Zsóval ). Még vólt egy kis időnk és elmentünk sétálni. Ólyan elegáns vólt, hogy nem mertem hozzá érni. A konferencia nagyon érdekes vólt. Sajnos hiányzott a vetítés… Most a vasútas klubban vagyok, ahól újrahalgatom a tegnapi előadást. A terem tele van, de úgy tűnik, hogy az egyetlen idegen én vagyok…De tévedtem. 86-on vettek részt. köztük híres nevek is mint Fighiero ( Bruksel), Kárl Bovic (Oszlo), Bokarev (Moszkva) stb.

Agusztus 6, Szombat

Talán álmodom? Azt mondta a rádió, hogy megszületett az “Európai egyesült államok”, amihez már sok állam csatlakozott…Egy kis eszperantó kongresszuson vettem részt. Nagyon érdekes vólt. A tegnapi programom a következő vólt: fürdés, séta, látogatás Zsóékhoz és az összejövetel. Zsóéknál nem a legjobban éreztem magam, mert a lány lelkiállapota rám is hatással vólt. Túlságosan szeretik és túlságosan kontrollálják. Sohsem mehet ki egyedűl. Úgy tünik, hogy igaza van Gréte nénémnek. Most értem, hogy miért ólyan szomorú. Az előadás közben azt mondta nekem, hogy ma utóljára látjuk egymást. Még most is figyelik. Habár elengedték, de a tanárnője az egész előadás alatt mellette űlt. Kezébe vette a kezemet. Mondom: utálom a kezemet mert gyümölcsöt ettem és nem vólt hól megmossam. Nagyon melegem lett…Az előadás után az apja és az anyja hivtak hogy menjünk be a kávéházba, de én azt mondtam hogy Székely Tibórtól akarok kérdezni valamit. Elbúcsuztunk. Azt mondta, hogyha nem írok megver. Nem a legjobban éreztem magam. Csokoládét vettem neki, de féltem, hogy azt fogja gondólni hogy én vissza akarom fizetni az ő ajándékát. Az ajándékozás nekem mindig nagy probléma vólt. Elítélem magamat. Arra gondolok, hogy nekem könnyebb elfogadni mint adni. Néha csak azért fogadom el, hogy ne sértsem meg az ajándékozót. Mint ajándékozó nem vagyok nagyon ügyes. Nem vagyok képes eltalálni, hogy mit kell ajándékozzak. Kapni könnyebb mint adni…Na nem számít. Szép képeslapokat, szép bélyegekkel fogok neki kűldeni. Majd kell küldjek képeslapokat Ilona nagynénémnek is. Szégyelhetem magamat, hogy eddig kevés levelet kűldtem neki. Ezt nem érdemelte meg, mert nem vólt könnyű neki eladni amit én hoztam. Legalább meg kellett vólna kérdezzem, hogy mit hozzak…Na nem baj. Jővő évben már tudom, hogy mit kell csináljak…Most még itt sok a látnivaló és elintézni való. Példáúl, kell vegyek almát Józsi bátyámnak. Kell érdeklődjek egy könyv írójának nevéről. Meg kell tudjam, hogy mennyit érnek a Szólnai Sándor festőmüvész képei. Józsi bátyám akarja eladni ezeket a képeket. Képeslapot akarok venni Annamáriának, cigarettát a fiúknak, rádióprogramot Kudi bácsinak, egy képes lemezt Lacinak stb…Két érdekes dolog történt. Csokoládékat akartam ajándékozni a munkatársaimnak, de nem vettem észre mi vólt ráírva. Az vólt ráírva, hogy “cukorbetegeknek”. Ha ez nem lett vólna ráírva nem lett vólna baj. De nem számit. Az egyiket már meg is ettem. A másikat is szivesen meg fogom enni, mert szeretem a csokoládét… A moziban vagyok. Azért jöttem hogy megnézzem a”Kőszívű ember fiai” cimű fílmet, amit Jókai Mór regénye apaján készítettek…Jön egy ember, egy jegyet nyom a kezembe és belökdös engem a terembe. Már bent vóltam anélkűl, hogy lett vólna időm megköszönni neki. Csak egy pár perc múlva értettem meg a nagylelkűségét. Egy másik fílmet vetítettek, nem azt amit meg akartam nézni. Ezt a fílmet már láttam és nem tetszett nekem. Mégis, most valamivel érdekesebbnek tünt. De félórát sem maradtam. Kimentem sétálni. Művészeti könyveket kerestem az antiváriátban, de az vólt a benyomásom, hogy veszítem az időmet…Hirtelen elhatároztam, hogy most főleg nyelvészettel fogok foglalkozni…Most megyek az eszperantó szövetséghez, hogy vegyek egy pár könyvet, feltéve hogy fogok találni valami érdekeset…Vettem egy zőld tollat… Nagyon sajnálom, hogy elveszítettem az eszperantó jelvényemet. Ezt nehezen fogom magamnak megbocsájtani. Most azt is meg kell vegyem az eszperantó szövetségnél. Sajnos csak húsz forintom maradt. Ma egy kicsit túl sokat költekeztem. Most kell vigyázzak, hogy ne vásáróljak haszontalan dólgokat. Most a Petőfi útcába megyek, ahól valószínüleg találkozni fogok Zsóval. De jobb lenne ha nem találkoznék vele. Már nem tudom sokáig elviselni a szennyezett levegőjét ennek a hatamas fővárosnak, nem is beszélve a zajról. Túl sok a régi autó…A tegnap este eltévesztettem a villamost. Téves irányba indúltam el. A Margit hídra jutottam. A kontrolőr nem mondott semmit, pedig tudta hogy Rákosszentmihályra akarok menni…Három románnal találkoztam, akik nem tudtak értekezni és nagyon őrvendtek amikor megtudták hogy beszélek románúl…A megengedettnél többet költöttem, mert vettem két képesújságot. Most nagyon szivesen megyek megnézni egy fílmet Rákosszentmihályon…Mondhatom, hogy amióta itt vagyok, még sohsem éreztem ilyen jól magam, habár egy kicsit elhanyagóltam Ilona néném gyógyteáit. Nekem nem tetszett, hogy ő az erdélyi rokonságot hálátlannak nevezte. Sértve éreztem magamat. Ez azt jelenti, hogy sértődékeny vagyok?…Már alig várom, hogy elhagyjam ezt a zajos fővárost. Ha a betűim részegesnek tünnek, tudd meg, hogy a villamoson írok. Aztán hosszasan maradtam a Duna partján. A vízcsobogás zenéje megnyugtatott.

Agusztus 8, Hétfő

Kellene menjek Győrbe, de nincs nagy kedvem útazgatni. Már szombaton megígértem Ilona nénémnek, hogy elmegyek vele Vácrátotra. Bevallom erre sincs nagy kedvem, mert az adventistákkal kapcsolatos emlékeim nem nagyon pozitivak. Mendenesetre, inkább ezt választom, ahelyett hogy Győrbe útazzam. Most nincs kedvem az utazásra. Ami a kellemetlen emlékeket illeti, arról van szó, hogy nem hagytak normálisan játszani a többi gyerekekkel. Attól féltek, hogy ezek negativan fognak befolyásólni. Ez egy kicsit kihatott az egész életemre. Egy kicsit zárkozott lettem…Legalább is így gondolom… Mégis, nagyon szép napom vólt. Egy nagyon szép botanikus kertet láttam és szimpatikus emberekkel barátkoztam. Na persze, kerűltem a vallásos vitákat. Megismerkedtem Katarinával, akivel még komoly problémákról is beszéltünk. Eggyütt sétálgattunk a parkban, annak ellenére, hogy az anyja nem vólt ezzel nagyon megelégedve. Érdekes fényképeket csináltunk, de nem léptük át a kézfogás határait. Mit akarok mondani? Nagyon kellemes napunk vólt, amiről szép emlékeket őrzünk. De ez a nap nem kezdődött éppen ilyen jól. Elrejtőztem a bokrok mögé. Reméltem, hogy sikerűlni fog egy kicsit aludnom. De nem sikerűlt. Fúrcsa, hogy azután nem is vóltam álmos. Emiatt és a karakterem miatt, lehet hogy nem vólt nekik rólam nagyon pozitiv benyomàsuk. Ők sokkal udvariasabbak vóltak nálam. Nekem lehetetlen vólt, mert a gondolataim másfelé jártak. Meggyőztem Katarinát a nemzetközi nyelv fontosságáról. Elhatároztuk, hogy írni fogunk egymásnak. Megadta nekem a címét. Katarina nagyon vicces nő. Megkacagtatta a barátait egy német nő kiejtését utánozva és csunya szavakat is belefűzve. Úgy tünt mintha ő is német lenne. Három nő beszélt románúl, mert ez acsalád 10 évig élt Bukarestben. Most be kell ismerjem, hogy vólt néhány előitéletem az adventistákkal kapcsolatban. Ők nem kevésbé inteligensek mint a többi emberek, akit talán a Biblia helyett más könyveket tudnak kivűlről, de ritkán beszélnek a reális életről és annak problémáiról…Már kevés időm maradt. Szerdán elútazom. Más szóval maradt még két napom. Ma sok mindent kell elintézzek. Kell vásáróljak eszperantó könyveket és más dólgokat is. Hólnap megakarok nézni egy igazi magyar falút, amit még eddig nem láttam…Majd ha átmentem a határon, meg akarom látogatni a kolozsvári eszperantistákat is… Sok mindent kell elintézzek kevés idő alatt. Tehát bocsáss meg kedves naplóm, de most kell szaladjak. Ĝisrevido!

Agusztus 10, Szerda

Már a tegnap el akartam utazni, de még sok a tennivalóm. Hétfőn megtaláltam az írók szövetségét…A tegnap délután találkoztam Fraciskóval akit Balatonalmádin ismertem meg…Láttam egy nőt aki nagyon ellenségesen kezelte az idegeneket. Ő csak magyarúl beszélt és talán azt gondólta, hogy az idegenek csak azért beszélnek idegen nyelveket, hogy őt bosszancsák…Egy kicsit túl sok időmbe kerűlt, hogy megtaláljam az írók szövetségét. Sajnos nem sok időm van. Amikor megtaláltam, már senki sem vólt ott. Ez a dolog egy kicsit lehangólt… A tegnap egy szép kislánnyal találkoztam. Egy íróról érdeklődtem. Ő megadta nekem ennek az írónak a címét. Aztán vóltam a nemzeti galériában, ahól sok érdekes dólgot láttam. sajnálom Józsi bátyámat de én nem láttam sehól Szólnai képeket, hogy az árakról tudjak érdeklődni. Beszéltem ott egy nővel aki ott dólgozik. Ő egy vólt-eszperantista. Egy szót mondtam németűl amit ő nem értett és kérdezte hogy mit jelent. Így ismerkedtünk meg. Nagyravágyó nő. Képzeld, azt mondta, hogy az államfővel akar beszélni az eszperantóról. Szeretné ha bevezetnék az eszperantót a muzeumokba, hogy az idegenek is értsenek valamit a felíratokból…A tegnap az első dolog amit csináltam az vólt, hogy újra megnéztem a “101 kiskutya” című fílmet. Előszőr Grétével néztük meg. Nagyon tetszett. A kutyák magyarúl beszéltek. Azután elmentem megnézni az ipari galériát, ahól rengeteg üveg munkát láttam. Aztán vettem almát Józsi bátyámnak és valami lemezt Lacinak… Most veszem észre hogy nincs pénzem…Most reggel hatot ütött az óra. Már nekifogtam készűlődni, mert a vónat körűlbelül éppen most indúl a nyugatiból. Ha minden jól megy lessz elég időm, hogy időben eljussak a Keletibe…A tegnap amikor kérdeztem hány óra van, már túl késő vólt. Már úgy sem tudtam vólna elérni a vonatot. Ma eggyáltalán nem szeretném elveszíteni a vonatot… Sajnos nem tudtam mindazt elintézni, ami kiterveztem…Most kb. hat óra van. Már nekifogtam készűlődni mert a vonat körűlbelűl most indúl a Nyugati pályaudvarról. Ha minden jól megy, lessz elég időm, hogy kiérjek a Keletibe. A tegnap amikor kérdeztem hány óra van, már túl késő vólt. Már lekéstem vólna a vonatot. De ma, eggyáltalán nem szeretném ha elkésnék. Azt amit nem tudtam véghezvinni mostanig, arról már le kell mondjak… Most már mondhatom, hogy az első külfőldi tartozkodásom itt befejeződik…Megérkeztem az állomásra és felűltem a vonatra. Most már úton vagyok. A vonat nagyon lassan megy. Eggyütt útazom egy nővel és kislányával. Ő ólvas, a lánya alszik és én írom a naplómat…A következő kérdést tettem fel magamnak: Ha ilyen intenziven fogok az eszperantóval foglalkozni, vajon marad nekem elég időm, hogy egy nórmális életet éljek? Marad nekem időm udvarólni és megnősűlni? Azt vettem észre, hogy túl sokat beszélek az eszperantóról és elfelejtkezek más témákról. Másfelől, nem lehet ugyanakkor mindennel foglalkozni…Kiszáltam, hogy elkőltsem az utólsó forintjaimat. Csak 3 forintról van szó. Szólnokon senki fel nem szált, hogy Romániába útazzon. Most jut eszembe, hogy mielött elindúltam vólna, találkoztam két románnal az állomáson. Vólt valami problémájuk, mert nem òrtettòk a magyar nyelvet. Mindketten vasútasok vóltak…Már otthon éreztem magam. Itt màr inkább mind csak románúl beszéltek… Esik az eső. Valaki azt monta, hogy ezt nem tudja megbocsájtani Nagyváradnak, hogy esővel fogadja. De nincs választása. Az eső nem bűnös… Egyedűl maradtam a fűlkében. Aztán bejött egy nő románúl köszönve. A határőrök udvariasok vóltak…Nekifogtam enni, mert időm vólt bőven. Más tennivalóm nem is vólt. A táj kezdett mind szebb és szebb lenni. Azon gonólkoztam, vajon kiszálljak Kolozsváron, vagy ne. Akarok találkozni az eszperantistákkal de ez a síránkozó idő nem tetszik nekem…Most látva ezt a szép tájat eszembe jut, hogy mit mondott egy magyarórszági illető Romániáról. Azt mondta, hogy sehól az egész világon, nem lehet találni ilyen szép órszágot. Érthető hogy túlzott. Valószínüleg neki a világ kissebb min Európa…Már egy kicsit kialudtam magam amikor a vónat először megállt. Azt mondják, hogy van 20 perc késése. A határnál ez nórmális… Most Ciuceá-n vagyunk. Nem emlékszem a magyar nevére. Románok szálltak fel… Az eső után a táj nagyon szép. A fűlkében mindössze csak ketten vagyunk. Egy nő és én. Minden rendben. Nagyon jól útaztam és végre megérkeztem Kolozsvárra.

Agusztus 11, Csütörtök

Miutàn megérkeztem, nagyon jól éreztem magam. Valami féligsütött, ragacsos kenyeret ettem, ami a gyomromon maradt. Most érzem, hogy a gyomrommal nem vagyok rendben. Itt a bizonyíték, hogy a gyomrúnkat kontrollálni nagyon fontos, ahhoz hogy jól érezzük magunkat. Ez nem vólt elég, a buletinemet is ott felejtettem a szálodában… Mellesleg, a szálloda 17 lejbe kerűlt…A tegnap este felkerestem Kiss úrat. Sokáig beszélgettünk. Azt mondta, hogy ő már nem foglalkozik az eszperantóval. Már nem látja a célt és elveszítette a reményt is. Azt monta, hogy itt a könyvesbóltban is lehet kapni Eszperantó nyelvtant. Kerestem is de nem találtam semmit…A Mátyás Templom mellett űlök. Talán itt a környéken is van egy könyvesbólt ahól meg tudom találni amit keresek…Milyen jól éreztem magam és mindezt elrontottam. Talán a gyomrom lett túl érzékeny? Az idő bórzasztó. Ólyan hideg van mint télen… Már a füzetem utólsó lapjához értem. A vakációmból is már csak az utólsó nap maradt. A következő vakáció egy év múlva lessz…Elmúlt a hideg is és az a benyomásom, hogy most sokkal jobban érzem magam…Most megint itthon vagyok Erdélyben. Nagyon jól útaztam, szimpatikus utitársakkal. Kolozsváron meglátogattam Beier Sándort, az eszperantó szövetség egyik fontos emberét. Sokáig elbeszélgettünk. Kaptam néhány könyvet tőle, amit majd meg kell fizessek neki. Látva az élet feltételeit, gondolom hogy szüksége van erre a pénzre. Azonnal észrevettem, hogy elég szegény körűmények közt él. Ajándékozott nekem egy könyvet amit ő maga írt…Màr itt hon vagzok. Joska bátyám észre sem vette, hogy megérkeztem, mert én letakartam az ajtó ablakát. Ólyan fáradt vóltam, hogy nem vólt kedvem beszélni senkivel. Most megint hallom az öreg pár hangos beszédét. Jóska bátyám vak, a felesége, Tanti Julietta, süket. Ez egészen másképpen vólt amikor Párizsban éltek és fiatalabbak vóltak. Sajnálom őket. Nem elég, hogy öregek, de még hibáztatják is egymást az öregség fogyatékosságai miatt… Halgatom őket, miköznen probálom kipihenni a hosszú útazás fáradalmait…
Most félévszázad után, miközben átírom ezeket a sorokat a számítógépemre, hosszasan elgondókodom az elmúlt évekre. Annyira elmúltak, hogy sok mindenre amiről itt írok, már nem is emlékszem. A következő évben, 1966-ban Budapesten résztvettem az 51-ik eszperantó világkongresszuson, ahól megismerkedtem Camin Lucianna-val, jővendő feleségemmel, fiam és lányom édesanyjával… Itt van egy pár kép Budapestről, ami legalábbis nekem nagyon tetszik:  

https://www.youtube.com/watch?v=5ynGpsRtNHw

 


Ólvastál e már valamit eszperantóúl? Ha nem, most ragadd meg az alkalmat. Itt lent megprobálhatod.

Kellemes ólvasást kivánok! :-)
Fábián Eugén

————————————

1- Kiel mi malkovris Esperanton?

Mi naskiĝis en kotplena provinca urbeto kiun oni povas nomi
 ankaŭ 7000-loĝantara vilaĝo  en centro de Rumanio. Kiam mi
 naskiĝis ĉi tiu urbeto dum kelkaj jaroj, sed ankaŭ antaŭ la unua mondmilito, apartenis al Hungario kaj nur post la fino de la dua mondmilito ĝi fariĝis
definitive rumana teritorio. Kiam la landlimoj improvize transflugis super
niaj kapoj, mi estis tro malgranda por koscii pri la okazaĵo. Kreskinte mi 
rimarkis ke mia gepatra lingvo estas komprenata nur en mia provinco. Mi jam
e stis tro okupita per la lernado de la rumana  lingvo por interesiĝi pri
 artefaritaj lingvoj. Post la elemanta lernejo mi enskribiĝis al la Arta 
mezlernejo en la urbo Marosvásárhely/Tirgu Mures, kiu troviĝas je 35 kilometroj de mia naskiĝurbo. Mi renkontis tie la unuajn personojn kiuj parolis nur la rumanan lingvon.Tie legante libron kies titolon mi jam tute forgesis, mi legis la unan fojon pri Esperanto. Post la daŭra malfacileco en la lernado de la rumana  lingvo, 
kiun mi ekis flue paroli nur post deko da jaroj, min certe impresis 
ĉi tiu artefarita kaj facila lingvo. Sed provinca junulo kiu alvenis al urbo
 de centmil loĝantoj  havis multajn aliajn problemojn antaŭ ol okupiĝi pri
 artefaritaj lingvoj. Fininte la artan mezlernejon en 1957 mi enskribiĝis al la Arta Akademio de Cluj, urbo kun 350 mil loĝantoj. Jen aliaj adaptiĝaj
 problemoj. Dum en Tirgu Mures preskaŭ ĉiuj parolis hungare, en Cluj/ Kolozsvàr almenaŭ triono de laloĝantaro parolis rumane. Vi komprenos ke mi denove havis pri kio okupiĝi anstataŭ lerni Esperanton.
Ĉi tie jam estis nepre necese paroli flue la lingvon de la lando. Kvankam mi 
malkovris Esperanton mi lernis ĝin nur je tre baza nivelo kaj poste
 flankenmetis ĝin ĝis kiam diplomitiĝis en 1963. Kiel mi lernis la lingvon
 kaj fondis esperanto-grupon en Sighisoara/Schessburg/ Segesvàr?
 Tio estus alia rakonto. Ĉi tie kiel vi vidas supre la ĉefaj lingvoj estas
jam tri. Jen kiel mi malkovris Esperanton en Cluj/Kolozsvàr? En montrofenestro de
 fotografo mi vidis la revuon “Nuntempa Bulgario”. Mi eniris por informiĝi kaj
 la fotisto volonte donacis al mi ĉi tiun revuon. Ĉi tiu revuo estis mia unua 
kurso de Esperanto. Legante ĝin centfoje, mi sukcesis eltiri la signifojn de 
ĉiuj finaĵoj gramatikaj. La plejparton de la bazaj vortoj mi jam sciis. De 
kie? De la rumana, franca, angla, germana kaj rusa lingvoj. Por konsulti artan 
fakliteraturon mi bezonis kompreni ĉi tiujn lingvojn almenaŭ baznivele
 per helpo de vortaroj. 
Parolante la hungaran denaskiĝe, mi jam posedis sperton pri kiel oni povas 
akiri novajn vortojn per kunmetado. Eĉ la akuzativo ne prezentis 
problemojn. La fakton ke ni kun niaj samideanoj lokaj konstruis al ni
 apartan ĵargonon mi parte jam rimarkis en la 51-a Kongreso de Esperanto en 
Budapeŝto kie mi renkontiĝis kun okcidentaj esperantistoj. (Cetere ĝuste tie
 mi renkontis ankaŭ mian italan edzinon kun kiu ni havis filon kaj filinon. 
Kompreneble nur post mia alveno en Italion en decembro de 1968a jaro.) 
Vidante la diferencojn en la prononco kaj  gramatiko mi pensis ke la erarantoj
 estas la aliaj. :-)

2- Kial mi lernis Esperanton?

Homoj ĝenerale en la ĉiutaga vivo tute ne bezonas interkomuniki kun 
fremduloj. La bezono de interkomunikado povus veni al iu nur kiam li 
troviĝas eksterlande. Tiam oni eble bedaŭras ke oni ne lernis la anglan
 lingvon. Preskaŭ neniu bedaŭras ke li ne lernis Esperanton. Ni esperantistoj
 ne estas ordinaraj homoj. Plejparto el ni estas duligvuloj. La lernado de la 
dua lingvo vekas en ni ian bezonon de lingva demokratio. Nu, al mi persone,
ŝajnis profunde malĝusta ke mi kiu perdis tiom da horoj el sia vivo por 
lerni femdajn lingvojn, tamen povas esti primokata eĉ de analfabeto kiu
havas la solan meriton esti naskiĝinta de patrino kiu denaske parolas
 la oficialan lingvon de la lando. Krome li povas ŝpari la tempon kaj monon 
kaj utiligi ĝin laŭ sia plaĉo. C’est la vie! ;-)  Iuj naskiĝas nudaj, aliaj
naskiĝas kun la ĉemizo. ;-) Forflugis la junaj sonĝoj. Nun mi vidas Esperanton nur eta semo. Tamen ĝi
 povas esti tre utila por havi amikojn trans la limoj. Mi jam ne sonĝas kiel
faris tion Zamenhof. Aliflanke li ne havis la eblecon partopreni en SCEo aŭ Fejsbuko. La interreto donas al ni esperojn kiujn Zamenhof eĉ ne povis sonĝi. Kun alilingvanoj mi sentis ĉiam ian komplekson de malsupereco. En ĉi tiu forumo mi ne plu sentas tion. Tamen mi estas kontraŭa trudi Esperanton al la 
eŭropaj aŭtoritatoj. Tiu trudo vekus nur malsimpation en averaĝaj homoj kiuj volas perdi eĉ ne la tempon necesan por informiĝi antaŭ ol juĝi. Se ĝi estas rozo, ĝi floros ankaŭ se tiu printempo venos post multaj jaroj. Dume ni havos sufiĉan tempon por lerni la anglan lingvon, almenaŭ baznivele. Bedaŭrinde la rezultoj ne estas tre kuraĝigaj. Se vi vivas en angle parolanta lando kaj vi laboras serioze, eble en kelkaj jaroj vi sukcesos lerni ĝin. Alie vi riskas krei dialekton de ĉi tiu lingvo. Se la argumento vin interesas, bonvolu legi ĉi tie la artikolon titolitan “Pri la facileco” .Se la ligilo ne funkcias, bonvolu provi per la sekva ligilo:  https://groups.google.com/forum/#!topic/soc.culture.esperanto/Pw_BfEPzvo0

Vin salutas Fàbiàn Eugén! ;-)

—————————————

Advertisements